Czigányik Zsolt

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban


3.1. Bessenyei utópikus nézetei

Bessenyei, akit Czigány Lóránt (1984) a modern magyar irodalom atyjának nevez, egy racionálisan kormányzott, felvilágosult államot mutat be a Totoposz nevű képzeletbeli országban (amelyben nem nehéz ráismerni az Utopus névre, Morus Tamás szigetének legendás vezetőjére). Bessenyei kezdi az utópikus utazások hagyományát a magyar irodalomban, egy olyan hagyományt, amelyet később számos gulliveriáda követ majd, azaz olyan elbeszélések, amelyek Swift műve folytatásaként tüntetik fel magukat (részletesen lásd a 6. fejezetben). Bessenyei francia szerzőkből merít ihletet (Voltaire, Rousseau, Montesquieu, valamint Fénelon Telemachusa egyaránt relevánsak), továbbá Angliából is (elsősorban Morustól és Swifttől). A Tariménes utazása utópikus országának központi eszméje, hogy itt „egynek felemeltetése, a’ többinek elnyomattatások nélkűl eshetik-meg” (Bessenyei 1804/1999, 136), pontosan az ellenkezője annak, amit Bessenyei tapasztalhatott a mindennapi életében, és megfelel Morus Tamás utópikus állameszméjének. Sargent (2001, 14) szerint „tapasztalható egyfajta feszültség az ember önmaga és családja számára áhított jobb életre való individualista törekvés és a mindenki számára jobb társadalmi rendszer utáni vágyakozás között.” A Tariménes olyan államközösséget ír le, ahol ez a feszültség a minimumra csökkent. Az elbeszélés alaptörténete hasonló Morus 16. századi modelljéhez abban az értelemben, hogy mind Morus, mind Bessenyei rossznak tartotta a saját korának körülményeit, de mivel közvetlen kritika nem volt lehetséges az adott politikai légkörben, ezért mindketten fikciós keretben fejtették ki nézeteiket. Ahogyan Bessenyei könyvének sorsa mutatja, ez nem csapta be a 19. század eleji magyarországi cenzorokat – a Habsburgok még közvetett kritikát sem engedtek meg (mint ahogyan Morus Tamás könyve sem jelenhetett meg Angliában 1551, a csecsemő VI. Edward uralkodása előtt). 
A Tariménes nem egy jól szerkesztett könyv: összetettsége nagyon megnehezíti az olvasást, és némelyik fejezet, főleg a parlamenti gyűlés leírása, nehezen illeszthető az elbeszélés menetébe. Gyakran megesik, hogy fontos eseményekről mindössze egy mondatban történik említés, miközben elméleti kérdésekről találunk párbeszédnek álcázott terjengős fejtegetéseket (például Bessenyei 1804/1999, 138). Az elbeszélés kohéziója igen gyenge, gyakran merül fel új téma mindenféle bevezetés nélkül, és mindez jelentős döccenéseket okoz a történet menetében. A Jajgádia elleni háború leírása például majdhogynem mondat közepén kezdődik: miközben két főszereplő romantikus szerelmi történetekről beszélget, egyikük üzenetet kap, hogy hívatják az udvarnál, és máris fejest ugrunk a szomszédos királysággal való összeütközés leírásába (Bessenyei 1804/1999, 400). Ha mindez nem lenne elég negatív kritika, megemlíthetjük, hogy a nyelvezet gyakran nehézkes, egy halom olyan neologizmussal terhelve, amelyek nehezen magyarázhatók; néhány személynév vagy helységnév meglehetősen szellemes, mások inkább zavarba ejtőek a maguk bizarr komplexitásával (vö. „Bangótzibumbujpulujhurtzulusbüszkül-üjkikiriposzidoszi” vagy „Nagy Gigásbangótzi: bumbujpulujhurtzuluj büszkülüj kikiri doszi poszi” Bessenyei 1804/1999 308–309). Egyetérthetünk azokkal a kritikusokkal (vö. Sőtér 1965), akik szerint a mű esztétikailag egyenetlen, főképpen a jellemábrázolás és a szerkezet (azaz inkább annak hiánya) igen problémás. Másfelől Imre (2015 48) azt emeli ki, hogy sajátosan játékos önreflexió rejlik a szereplők természetellenes neveiben, és ez is relativizálja a szöveg mimetikus funkcióját. Még ha számos esztétikai és szerkezetbeli hiányosság róható is fel a könyvnek, és egyértelműen kalandos kihívást jelent is az átlagolvasó számára (főleg mivel az 1999-es kritikai kiadás, az egyetlen hozzáférhető teljes kiadás, archaikus helyesírást használ), a benne megjelenő társadalomkritika intellektuális gazdagsága, valamint a szöveg iróniája és humora miatt megéri ráfordítani az energiát, amelyet a könyv elolvasása követel.
 

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 184 9

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban Szerző: Czigányik Zsolt Utópia és disztópia kapcsán elsősorban angolszász szerzőkre szoktunk gondolni, pedig a műfaj, illetve jelenség a magyar kultúrában is régóta jelen van. Ez a kismonográfia az első próbálkozás a magyar irodalomban elszórtan megtalálható utópikus és disztópikus írások koherens hagyományként való értelmezésére. A kötet bemutatja a régi magyar irodalom és a Magyarországon alkotó külföldi szerzők (mint Jacobus Paleologus és Johannes Comenius) utópikus írásait, Morus szövegének fordítás- és hatástörténetét, majd részletes elemzéseket közöl a XIX. és a XX. század első felének legfontosabb utópikus műveiről. Ezek a művek gyakran ismert, kanonikus szerzők (Bessenyei György, Jókai Mór, Karinthy Frigyes, Babits Mihály) olyan írásai, melyek ritkán vannak a figyelem középpontjában, mások pedig, mint Szathmári Sándor Kazohiniája, kimondottan az utópikus hagyomány szempontjából fontosak, míg Az ember tragédiáját a kötet újszerű szempontból mutatja be. Az elemzések, az utópia műfajának megfelelően, az irodalmi hermeneutika módszereit a politikatudomány és az eszmetörténet eszközeivel egészítik ki. A könyv egyik fontos állítása, hogy a magyar utópizmusra (ahogy általában a magyar kultúrára) nagy hatással van a közép-európai régió köztes, liminális helyzete kelet és nyugat között, mely befolyásolja a hatalmi struktúrákat, a társadalmi és politikai rendet, és az ezekre reflektáló utópikus szövegeket. A műelemzések megközelítésére nagy hatással volt a mai interdiszciplináris utópiakutatás, különösen Lyman Tower Sargent, Gregory Claeys és Fátima Vieira munkássága. Kiemelt jelentőséget kap a magyar és a brit hagyományok kapcsolata, különösen Jonathan Swift és H. G. Wells recepciója. A kötet először angol nyelven 2023-ban Utopia between East and West in Hungarian Literature címen jelent meg a Palgrave Macmillan kiadónál. https://link.springer.com/book/10.1007/978-3-031-09226-8 Fordító: Ébényi Anna

Hivatkozás: https://mersz.hu/cziganyik-utopia-kelet-es-nyugat-kozott//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave