A főszereplőkkel először egy kicsi és meglehetősen elzárt városkában találkozunk szülőföldjükön, Menediában, amely roppantul emlékeztet a könyv öregedő írójának körülményeire Magyarország vidéki táján. A Tariménes név valószínűleg Racine Phaedrájából eredeztethető, de létezett egy ókori athéni politikus is Theramenes néven, akit Thuküdidész említ (Nagy 1998, 119). A fiatal Tariménest meglátogatja Kukumedoniás mester, a kissé nevetséges, furcsa szokásokat követő mentora, aki Voltaire Pangloss mesterére is emlékeztet. (Az 1999-es kritikai kiadás, amely az eredeti kéziratot követi, időnként [pl. 120] Kukumédoniás alakot használ, míg az 1953-as kiadás Kukumedóniás változatot hoz.) Kettesben útra kelnek, és hamarosan találkoznak egy Kantakutzi nevű filozófussal a falujában (az Immanuel Kant névvel való hasonlóság nem merő véletlen), akivel hosszas párbeszédbe elegyednek, elsősorban a társadalmat és a vallást érintő problémákról. Kantakutzi azt javasolja, hogy Tariménes és mestere utazzon egy olyan országba, ahol – az általános gyakorlattal ellentétben – „hol egyik ember’ jól lakása másikat meg nem éhezteti; hol ennek öröme soha amannak szomorúságára nem lehet; hol senkinek jó kedve miatt mások nem sírnak” (Bessenyei 1804/1999, 136). Hamarosan Totoposz országába érkeznek, ahol egy tündérmesébe illő királynő, Arténis uralkodik (aki emlékeztet Mária Teréziára, de felül is múlja őt). A könyv a továbbiakban ennek az országnak a részletes leírását és ottani kalandjaikat tartalmazza. Az utazók abban a kegyben részesülnek, hogy találkozhatnak a királynővel, aki kifejti uralkodásának alapelveit, ami a népének az akaratán és a törvények tiszteletén alapul (Bessenyei 1804/1999, 142). Az utazók az ország egy másik vendégével is találkoznak, egy a kirakades népéből való vademberrel, aki nagyon kritikus Totoposz civilizációjával (és általában mindenféle műveltséggel) szemben. Leírja saját természetközeli, civilizálatlan világát (amely számos hasonlóságot mutat Szathmári Kazohiniájának behinjeivel, lásd 8. fejezet). A későbbiekben Tariménes és a kirakades még többet tudnak meg Totoposzról egy Trézéni nevű helyi bölcs minisztertől, aki végig az idegenvezetőjük lesz a könyv során. Részletesen megvitatják a totoposzi törvényeket és a társadalom életet, elsősorban az ő párbeszédeik alapján ismerjük meg ezt az utópikus országot. Nagy (2007, 452) kimutatja, hogy Trézéni elmélkedései alkotják a könyv szerkezetének gerincét; ezekben a fejtegetésekben megvitatja elképzeléseit az ideális államról, a megfelelő kormányzásról, a toleranciáról és a valódi vallásosságról, amely a hívők Istenbe vetett bizalmában áll. Beszél az örök életbe vetett reményről, és a felebarát iránti szeretet parancsának követéséről. Trézéni mindazonáltal nemcsak elméleti szakember, mint Tariménes másik két mestere, Kukumedoniás és Kantakutzi, hanem gyakorlatias elme is – nemcsak akadémikus ismeretekkel rendelkezik a népről, hanem a kormányzásra is képes (Halász 1936).