Czigányik Zsolt

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban

3.4.1. A közjó eszménye

A közjó Totoposzban az egyén jólététől függ: egy személy gyarapodása automatikusan magával vonja mások jólétének a növekedését is: „senki a’ maga javát nem keresheti úgy, hogy az által másoknak is hasznokra ne legyen” (Bessenyei 1804/1999, 132). A leírás ironikus-szatirikus hangneme szándékoltan kétértelmű: nem tudni, optimizmust vagy éppen az önzés kritikus szemléletét sugallja-e. A Bessenyei által használt ’közjó’ kifejezés a könyv egyik központi eszméje, és mindazokat az anyagi, kulturális és intézményes szolgáltatásokat jelenti, amit egy társadalom a tagjainak biztosít (vö. Hussain 2018), de összevethetjük a „publick good” kifejezésével is, ami Samuel Hartlib (c.1600–1644) körének központi eszméje volt (vö. Maczelka 2019, 235). Ugyanezt a kifejezést használta John Locke is a Második értekezés a polgári kormányzatról című művében (1698). A közjó elérése Arténis királynő fő törekvése, aki azt állítja magáról, hogy a népének boldogulásáért él, ami gyökeres ellentétben áll a későbbi, 20. századi ideológiákkal, főképpen pedig a fasiszta államszemlélettel, amely „annyiban értékeli csak az egyes embert, amennyiben az egybeesik az állam érdekeivel” (Schnapp 2000, 48). A következmény egy ideális közösség Totoposzban, a totalitárius állam szöges ellentéte, legalábbis ami az egyes ember és a közösség viszonyát érinti. Ahogyan Buzorkám király, a jajgádiabeli despota uralkodásának leírása mutatja, és ahogyan Mihály Babits Elza pilótájában később láthatjuk, az egyén és az állam viszonyának a groteszk változata alkotja a politikai utópizmus szatirikus ellenpontját a disztópikus irodalmi hangnemben.

Totoposzban a közjóért való fáradozás nem pusztán intellektuális tevékenység, az érzelmeket is nélkülözhetetlen tekintik (ellentétben az érzelmek hiányával sok disztópiában, mint például Az ember tragédiája falanszter-színében, vagy Szathmári Kazohiniájában). Arra is nagy hangsúlyt helyeznek, hogy a megértés a tapasztalati valóságra támaszkodjék, mintha gondolkodásuk Marxnak az alapról és a felépítményről szóló elméletét tükrözné, hogy az „éhező embert e’ Világnak bőltsességével és ennek minden okaival sem hitetheted-el soha, hogy jól van lakva, míg enni nem adsz” (Bessenyei 1804/1999, 145). Azt is komolyan veszik továbbá, hogy az intellektus bármikor tévedhet, míg az érzelmek soha.

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 184 9

Irodalom

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban Szerző: Czigányik Zsolt Utópia és disztópia kapcsán elsősorban angolszász szerzőkre szoktunk gondolni, pedig a műfaj, illetve jelenség a magyar kultúrában is régóta jelen van. Ez a kismonográfia az első próbálkozás a magyar irodalomban elszórtan megtalálható utópikus és disztópikus írások koherens hagyományként való értelmezésére. A kötet bemutatja a régi magyar irodalom és a Magyarországon alkotó külföldi szerzők (mint Jacobus Paleologus és Johannes Comenius) utópikus írásait, Morus szövegének fordítás- és hatástörténetét, majd részletes elemzéseket közöl a XIX. és a XX. század első felének legfontosabb utópikus műveiről. Ezek a művek gyakran ismert, kanonikus szerzők (Bessenyei György, Jókai Mór, Karinthy Frigyes, Babits Mihály) olyan írásai, melyek ritkán vannak a figyelem középpontjában, mások pedig, mint Szathmári Sándor Kazohiniája, kimondottan az utópikus hagyomány szempontjából fontosak, míg Az ember tragédiáját a kötet újszerű szempontból mutatja be. Az elemzések, az utópia műfajának megfelelően, az irodalmi hermeneutika módszereit a politikatudomány és az eszmetörténet eszközeivel egészítik ki. A könyv egyik fontos állítása, hogy a magyar utópizmusra (ahogy általában a magyar kultúrára) nagy hatással van a közép-európai régió köztes, liminális helyzete kelet és nyugat között, mely befolyásolja a hatalmi struktúrákat, a társadalmi és politikai rendet, és az ezekre reflektáló utópikus szövegeket. A műelemzések megközelítésére nagy hatással volt a mai interdiszciplináris utópiakutatás, különösen Lyman Tower Sargent, Gregory Claeys és Fátima Vieira munkássága. Kiemelt jelentőséget kap a magyar és a brit hagyományok kapcsolata, különösen Jonathan Swift és H. G. Wells recepciója. A kötet először angol nyelven 2023-ban Utopia between East and West in Hungarian Literature címen jelent meg a Palgrave Macmillan kiadónál. https://link.springer.com/book/10.1007/978-3-031-09226-8 Fordító: Ébényi Anna

Hivatkozás: https://mersz.hu/cziganyik-utopia-kelet-es-nyugat-kozott//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero