Totoposzban Istennek a világ dolgaiba való beavatkozását nagyon szűk keretek között értelmezik, és ironikusan megállapítják, hogy a királynőtől való félelem fontosabb az istenfélelemnél, mert szabad az istenekre esküdni, de halálos vétek Arténis királynőt semmibe venni (Bessenyei 1804/1999, 172). Azt is hangsúlyozzák, hogy a hatalommal rendelkező emberi személyek nagyobb hatást tesznek a népre, mint az istenek. Totoposzban a vallás panteisztikus vonásokat is mutat. „Az Istenek tsak jó, és rossz idővel áldanak, büntetnek; úgy hogy, valamikor a Természet forgásában a rossz időnek sorja ki jön, soha kérésekkel jóra nem fordíthatják” (Bessenyei 1804/1999, 329). Az egyes ember élete sokkal inkább a királynőn múlik, mint bármilyen istenségen. A parlament által jóváhagyott törvény Totoposz vallásról való elképzelését tükrözi: a vallás tartalma a hazaszeretet és a királynő tisztelete, és az istenek félelme is. Magába foglalja az emberi szeretetet és a jó tetteket – minden más vallási tartalom, mint például a liturgiák, nem tartoznak a törvényhozás hatáskörébe (Bessenyei 1804/1999, 255). A tekintetben is egyetértés van, hogy egy más vallás követőit, akiknek a szokásostól eltérőek a vallási gyakorlatai, nem istentől jövő szándék üldözni (Bessenyei 1804/1999, 270–271), és egy ilyesfajta üldözést nem csak törvényellenesnek, hanem egyenesen esztelennek is tartanak (Bessenyei 1804/1999, 280). Másrészről Totoposzban mindenfajta vallási felekezet jelen van – kilencet tartanak számon, de tudni lehet, hogy még több is létezik (Bessenyei 1804/1999, 264). A vallásról szóló parlamenti vitát Trézéni zárja be, amikor kihirdeti, hogy az igaz vallásosság azt jelenti, hogy valaki becsületes állampolgár és jó ember a lélek halhatatlanságba vetett erős hittel, és Elíziumot a jótettek jutalmaként lehet elérni (Bessenyei 1804/1999, 272). Ezután az zárszó után meglehetősen meglepő, hogy később, amikor Tariménes és Tomiris össze akarnak házasodni, a vallásbeli különbség olyannyira kulcsszerepet játszik, hogy Tariménest áttérésre kényszerítik, noha mindketten „ugyan azon Isteneket tisztel[ik] külömbözö módon” (Bessenyei 1804/1999, 539). A vallás meglehetősen marginális szerepet játszik a bölcsek vitáiban (főleg Trézéni és Kukumedoniás esetében), míg ebből a fejezetből úgy tűnik, hogy Totoposz társadalmában a vallás központi kérdés, ami gyakran a kortárs Európában uralkodó viszonyokra utal szatirikus hangnemben. A szatíra Tariménes és Helioposzi főpap beszélgetésében éri el a csúcspontját (Bessenyei 1804/1999, 539–548). Az alaphangot Tomiris adja meg, aki a vallásváltoztatást egyszerű ügynek véli, amit egy órán belül el lehet intézni (Bessenyei 1804/1999, p. 539). A főpap először azt követeli, hogy Tariménes jelentse ki: felismerte eddigi vallásának hamis mivoltát, de Tariménes azt mondja, hogy hitét nem változtatja meg, csak vallásgyakorlatait (Bessenyei 1804/1999, 540). A vallási gyakorlatok Totoposzban nevetségesen bonyolultak, tartalmaznak különös fejtartásokat és a saját orr megfricskázását is (Bessenyei 1804/1999, 547), de még zavarba ejtőbb, hogy a főpap a józan észnek és tudásnak ellentmondó hitvallást követel. Tariménes szellemesen válaszol a főpap nonszensz követeléseire: akár egy fehér falat is feketének hívhat, miután minden falat át lehet festeni fehérről feketére, tehát az a tény, hogy most éppen fehér, nem jelenti azt, hogy máskor ne lehetne fekete, tehát valóban: akár hívhatjuk is feketének (Bessenyei 1804/1999, 545). Amikor már nem a főpap társaságában van, összefoglalja valódi hitét, amelyik az ember lelkéről szól inkább, mint bármely istenségről. „Istene Lelke legyen az Embernek; azon tul semmi … Lelke legyen az Embernek ennyit teszen, hogy ember társa, hazája királlya iránt való kötelességeit Lelke isméretinek igasságaiban gyakorollya: hogy minden szokás, vallás béli ki fogás nélkül minden Ember társához segedelemmel, szeretettel viseltessen” (Bessenyei 1804/1999, 567, kiemelés az eredetiben). 

Totoposzban sokféle vallás létezhet együtt párhuzamosan, békésen egymás mellett élve (még ha egy adott vallás követői azt hiszik is, hogy a többiek tévednek), míg Trézéni, és őt követve Tariménes is meg vannak győződve arról, hogy a legtöbb vallásgyakorlat fölösleges, mivel „az Istenek bóldogságunkat egymás segedelmében helyezhették” (Bessenyei 1804/1999, 554). Az elbeszélés számos vallási gyakorlatot mutat be, de végül arra a következtetésre jut, hogy az igaz vallás a polgári vallás és a panteizmus kombinációja: humánus, az erkölcsöket és a polgári kötelességeket erősíti meg, és a panteisztikus, mivel az igazság a természetben található (Bessenyei 1804/1999, 363).