Totoposz fő antitézisét a szomszédos Jajgádia szolgáltatja, egy olyan disztópikus modell, amely sok szempontból megfelel a 19. század elején Habsburg uralom alatt álló Magyarország mindennapi valóságának: az uralkodó hatalma a nép szolgaságból táplálkozik, és ennek fenntartására erőszakos eszközöket használnak. Ahogyan a „jajokkal teli ország” királya meg is fogalmazza (a kortárs társadalmak struktúrájára, különösképpen Magyarországéra is utalva): „én azért vagyok gazdag, hogy Népem szegény; azért hatalmas, hogy Országaim rabok” (Bessenyei 1804/1999, 404). Az utópikus Totoposzban nem ez a helyzet, mert a társadalom célja minden ember boldogságának elérése, ennek folyománya a harmonikus társadalmi élet. Totoposz és Jajgádia szembeállítása főleg a két uralkodó attitűdjének különbségeiből fakad, és ebből következik alattvalóik eltérő viselkedése is. Az angyali és önkorlátozó Arténis királynővel szemben Jajgádia uralkodója, Buzorkám király egy abszolutista despota, aki nem ismer el korlátokat a saját hatalma fölött. „Minden tettszése, és szabad gondolatja, valami fejében, nappal, vagy álmai között meg fordúl, ellene állhatatlan hatalommal élő Törvény, jobbágyainak. Estvétől fogva éjtszakának idején tartanak Jajgádiának Törvényei reggelig, mig ágyából ki nem kél, és fejében újj gondolatok nem fordúlnak meg” (Bessenyei 1804/1999, 401). Az abszolutista – vagy ahogy manapság hívnánk: totalitárius – hatalom ellehetetleníti az emberi szabadságot. Buzorkám népe szolgaságban él egyéni jogok nélkül – így aztán nem meglepő, hogy nem tudnak ellenállni Totoposz hadseregének, mivel semmi okuk sincs megvédeni uralkodójukat, vagy a saját életformájukat – az uralom megváltozása nem ronthat tovább körülményeiken. Viszont az uralkodó sem bízhat meg a tanácsadóban, mivel túlságosan félnek tőle ahhoz, hogy bármit is megmondjanak neki, ami esetleg nemtetszésére szolgálhat. Valójában mindenfajta konstruktív gondolkodás elenyészik a despota jelenlétében. Mindezek következtében, miután Buzorkám megszállással fenyegeti meg Totoposzt, a totoposzi a hadsereg különösebb ellenállás nélkül vonul be Jajgádiába, tehát ahelyett, hogy Jajgádia foglalná el Totoposzt, pont az ellentéte történik. Ahogy a totoposzi hadsereg fővezére jelenti, „Itt, a főld népében az Emberi gondolkodásnak semmi jele nem tapasztaltatik” (Bessenyei 1804/1999, 441). Buzorkám hatalma - szöges ellentétben Arténiséval - félelmen és büntetésen alapszik. Senki sem kerülheti el a könyörtelen fizikai fenyítéseket (Bessenyei 1804/1999, 442), ami mindenfajta valódi erkölcsöt alapjaiban lerombol. Buzorkám minden bűntettet ignorál, hacsak nem az ő hatalmát fenyegeti (Bessenyei 1804/1999, 468). „A felsöb rangokat hízelkedéssel, árulással, hazugsággal kel meg kapni” (Bessenyei 1804/1999, 443). Buzorkám önmagát a középpontba helyezve építi fel az országának rendszerét: „A haza, Buzorkámban egyetlen egy személlyé változván, a benne élő Nemzet, semmivé lett... Valahol ott tellyes hatalommal élö király van, azon Nemzetnek fiaiban, a haza szeretet nem egyéb hanem tsak szerentse keresés” (Bessenyei 1804/1999, 444–445).