Czigányik Zsolt

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban


3.6.1. A szokások szerepe

Totoposzban az embereket a természet részének tekintik, noha saját – főleg intellektuális – törekvéseik révén a természetes állapot fölé emelkedtek a civilizált életmóddal, amelyet a természetközeli élet tökéletesített változatának tekintenek. A civilizációt az egyéni szabadság korlátozásának tekintik a társadalom harmóniájának és kohéziójának érdekében; a szokások és rítusok pedig az egymás felé irányuló negatív érzelmek kifejezését csatornázzák és korlátozzák – ilyesfajta szokások nélkül a közjó érdekében történő társadalmi együttműködés súlyosan megnehezülne. A legtöbb rítus mindazonáltal szatirikus módon van leírva. A rítusokat főként a kirakades tartja nevetségesnek mind világi, mind vallásos közegben, de a szatíra akkor a legmetszőbb, amikor vallásos cselekményekre vonatkozik: imádkozás közben az embernek meg kell pöckölnie a homlokát és az orrát és áldozatnapokon kézen kell állnia (Bessenyei 1804/1999, 547). A humor fő forrása az a tény, hogy a megfelelő kulturális kód nélkül jelképes cselekedetek és kifejezések gyakran nevetségesnek tűnnek. (Hasonló eljárást alkalmaz Szathmári Kazohiniája, amikor a behinek életét írja le, akik a legmesszebbmenően racionális hinek alkotta társadalom elkülönülő és megvetett részét képezik; részletesebben lásd a 8. fejezetben). Ugyanez vonatkozik az átvitt értelmű kifejezésekre: amikor a kirakades a pokolról és a (Totoposzban Eliseumnak hívott) mennyországról hall, ahová haláluk után elutaznak a lelkek, kigúnyolja őket, amiért nem találják ezeket a helyeket és azt gondolják, hogy halott állapotukban utazgathatnak (Bessenyei 1804/1999, 263). A kirakades nem érti ezeket az átvitt értelmű kifejezéseket, pozitivista hozzáállást jelenítve meg, amely elveti a közvetlen érzékelés által nem felfogható jelenségeket. 
A Tariménesben a rítusok előnyeit is megvitatják: ha minden sérelem meg lenne bosszulva, megszűnne a társadalom békéje és harmóniája. Némi korlátozott pszichológiai magyarázattal azt sugallják, hogy a kordában tartott szenvedélyek elfogadássá szelídülnek, és még a barátság és megemlítésre kerül, Claeys véleményével meglehetős összhangban (2013), mint az utópikus társadalmi szerkezet összetartásának hatékony eszköze. Ugyanebben a bekezdésben egy minimális programot javasolnak („Nem olly káros, ha titkos ellenséged szemben meg tsókol, mint ha agyonn űt” Bessenyei 1804/1999, 206). Ugyanakkor a szokások és rítusok a társadalmat összetartó erő forrásaként jelennek meg (pontosabban az összetartó erő feszültségeit kiiktató rendszerként): „a’ Manér dühösségeket zabolázza” (Bessenyei 1804/1999, 206). Lehetővé teszi, hogy az emberek, akik különben utálnák egymást, együtt dolgozzanak a közjó érdekében. A szokásokban és szabályokban rejlő pozitív lehetőségek kifejtése jó példa arra, hogy a könyvben különböző tézisek és antitézisek formájában jelenik meg különböző vélemények sokasága. Miközben kemény kritika is megfogalmazásra kerül a társadalmi szokásokat illetően, az érvelés ezek pozitív megközelítését is tartalmazza; a szöveg nem egyetlen véleményt vagy üzenetet fogalmaz meg, hanem felszabadítja az olvasót az önálló véleményalkotásra.
 

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 184 9

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban Szerző: Czigányik Zsolt Utópia és disztópia kapcsán elsősorban angolszász szerzőkre szoktunk gondolni, pedig a műfaj, illetve jelenség a magyar kultúrában is régóta jelen van. Ez a kismonográfia az első próbálkozás a magyar irodalomban elszórtan megtalálható utópikus és disztópikus írások koherens hagyományként való értelmezésére. A kötet bemutatja a régi magyar irodalom és a Magyarországon alkotó külföldi szerzők (mint Jacobus Paleologus és Johannes Comenius) utópikus írásait, Morus szövegének fordítás- és hatástörténetét, majd részletes elemzéseket közöl a XIX. és a XX. század első felének legfontosabb utópikus műveiről. Ezek a művek gyakran ismert, kanonikus szerzők (Bessenyei György, Jókai Mór, Karinthy Frigyes, Babits Mihály) olyan írásai, melyek ritkán vannak a figyelem középpontjában, mások pedig, mint Szathmári Sándor Kazohiniája, kimondottan az utópikus hagyomány szempontjából fontosak, míg Az ember tragédiáját a kötet újszerű szempontból mutatja be. Az elemzések, az utópia műfajának megfelelően, az irodalmi hermeneutika módszereit a politikatudomány és az eszmetörténet eszközeivel egészítik ki. A könyv egyik fontos állítása, hogy a magyar utópizmusra (ahogy általában a magyar kultúrára) nagy hatással van a közép-európai régió köztes, liminális helyzete kelet és nyugat között, mely befolyásolja a hatalmi struktúrákat, a társadalmi és politikai rendet, és az ezekre reflektáló utópikus szövegeket. A műelemzések megközelítésére nagy hatással volt a mai interdiszciplináris utópiakutatás, különösen Lyman Tower Sargent, Gregory Claeys és Fátima Vieira munkássága. Kiemelt jelentőséget kap a magyar és a brit hagyományok kapcsolata, különösen Jonathan Swift és H. G. Wells recepciója. A kötet először angol nyelven 2023-ban Utopia between East and West in Hungarian Literature címen jelent meg a Palgrave Macmillan kiadónál. https://link.springer.com/book/10.1007/978-3-031-09226-8 Fordító: Ébényi Anna

Hivatkozás: https://mersz.hu/cziganyik-utopia-kelet-es-nyugat-kozott//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave