Madách Imre 1823-ban született egy észak-magyarországi kisvárosban, Sztregovában (ma a szlovákiai Dolni Strehova). Ősi nemesi család sarja volt, Zrínyi Miklóssal is rokonságban állt. Sőtér (1965, 10) szerint helyzete anyagi függetlenséget biztosított Madáchnak, és a körülményei – figyelemre méltó könyvtár állt a rendelkezésére – kedveztek az intellektuális törekvéseinek (Máté 2018, 82; a sztregovai könyvtárat mintegy 1500 címből állóra becsüli), még ha maga a kisváros meglehetősen elzárt is volt, és intellektuálisan nem túlságosan ösztönző. Madách Imre édesapja 1834-ben halt meg, 5 kisgyermekkel hagyva özvegyen a feleségét, akik közül Imre volt a legidősebb a maga 11 évével. Jogi egyetemi tanulmányait Pesten kezdte meg 1837-ben, de három évvel később hazatért számos betegsége miatt (gyermekkorától kezdve tüdőbajban szenvedett). Mindazonáltal be tudta fejezni tanulmányait, és 20 éves korában részt vett a helyi politikában és hivatali tevékenységben, míg (meglehetősen sikertelen) verseket és színdarabokat írt. Aktív maradt a hivatali munkában az 1848–1849-es szabadságharc alatt, és annak bukása után egy évre börtönbe is kellett vonulnia – a Tragédia vázlatát itt írta meg, és az 1859–1860-a években fejezte be. A hatvanas évek elején politikailag nagyon aktív volt; 1861-ben parlamenti taggá választották. Pestre hozta a Tragédia kéziratát, hogy megmutassa Arany Jánosnak, aki akkoriban a Kisfaludy Társaság igazgatója volt. Arany egy társasági gyűlésen felolvasta az első négy színt, hatalmas sikerrel. A színdarabot a következő évben publikálták (de csak a társaság tagjai részére). 1863-ban Madáchot a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választották, de ekkor már túlságosan beteg volt ahhoz, hogy aktív tag lehessen. A következő évben, negyvenegy éves korában halt meg, szülővárosában. A Tragédián kívül egyetlen művét sem becsülték nagyra a kritikusok, és egyik sem volt sikeres a Tragédia Kisfaludy Társaságban történt felolvasása előtt. A Tragédia azonban nagy elismerésben részesül a közönség és az irodalomtörténészek részéről egyaránt, míg Madách többi műve csak a Tragédiával kapcsolatban kerül említésre, mint annak előfutára (ld. Varga 2007, 477). Ő maga nem láthatta színdarabjának színpadi sikerét, mivel első ízben 1883-ban, majdnem 20 évvel a szerző halála után került a Nemzeti Színház színpadára. Azóta viszont a legtöbbet játszott darabbá lett Magyarországon (bonyolult nyelvezete ellenére); bemutatójának napját a Magyar Dráma Napjaként ünneplik, és a Magyarországon kívüli előadások száma is jelentős (vö. https://magyarnemzet.hu/kultura/2023/09/az-ember-tragediaja-a-vilagirodalomban).