Czigányik Zsolt

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban

4.3. A Tragédia utópikus és disztópikus értelmezési lehetőségei

Gottlieb Erika (2001, 44) szerint Az ember tragédiája „a huszadik századi disztópikus irodalom romantikus előképe, amely az utópikus és disztópikus nézőpontok folyamatos kölcsönhatását mutatja be, melyben a politikai messianizmus számos álma elkerülhetetlenül a diktatúra rémálmává változik.” Gottlieb azt is kiemeli, hogy a Tragédia „lenyűgöző módon von párhuzamot a megváltás és kárhozat eszkatológiája és az utópia és disztópia világi, politikai képzetei között” (Gottlieb 2001, 44). S. Varga (2007, 466) rámutat, hogy jelentős különbség van Ádám retorikája – aki egy történelmi teleológiát jelenít meg, ahol az új eszmék a megelőző ideálok hiányainak kiegészítéseként tűnnek fel – és Lucifer ironikus beszédmódja között, amely azt hangsúlyozza, hogy az emberiség képtelen túllépni az anyagi világon. A dráma expliciten mindig reményre biztat, noha implicit módon az események nem támasztják alá az optimizmust. Gottlieb (2001, 6) kiemeli a dráma „következetes dialektikáját a törekvések és a kiábrándulás között” is, amikor tömegek gondolkodása folyamatosan ellehetetleníti a nagy elmék gondolatainak kifejlődését. Az utópiának a pozitív és a negatív közötti folyamatos ingadozása, amely Morus Tamás tudatosan kétértelmű fogalmának sajátja (vö. Abensour 2008, 407), Madách Tragédiájában természetesen van jelen, ahol a politikai törekvések folyamatosan az elnyomás disztópikus formáit hozzák létre, melyek győzedelmeskednek az utópia fölött az emberiség minden korszakában, beleértve a jövőt is. Madách drámája jól példázza Roland Schaer utópia definícióját (2001, 6), aki szerint az utópikus irodalom „az álom és a rémálom dialektikája, a legjobb és legrosszabb világoké”. Ezt a definíciót a Párizsi szín illusztrálja a legjobban, ahol a francia forradalom demokratikus álmai Ádám – itt Danton – halálába torkollnak guillotine alatt (Miltiadész sorsára emlékeztetve az athéni színben).

Az utópia/disztópia kettősség jelenségének elemzésére gyümölcsöző eljárást ajánl Gregory Claeys (2017a, 42), aki szerint „az utópia gyakran hoz létre disztópiát amikor a ’politikai vallás’ alakját veszi föl amely [...] szükségszerűen ’totalitárius kényszert’ eredményez különösen azért, mert az erőszak kultúrája gyakran erőteljesen jelenik meg a totalitárius politikai vallásokban.” Emilio Gentile (2005) központi jelentőségűnek látja az emberek homogenizálását a politikai vallás gyakorlatában – ez a jellemvonás Madách drámájában az erőszakos tömeguralom formájában jelenik meg, vagyis egy olyan jellemzőben, amelyik megerősíti Claeys véleményét azt illetően, hogy az utópiába vegyített politikai vallás disztópiába torkollik. A Tragédia elsőrangú példája annak, hogy Közép-Európában hogyan jön létre utópia és disztópia között egyfajta hibriditás – egy olyan kettősség, ami más földrajzi területen is megtapasztalható, de Közép-Európában a legtipikusabb.

Bozóki és Sükösd (2017, 77) szerint ebben a régióban „hibrid politikai elképzelések hidalnak át vagy akár vegyítenek egymással inkompatibilisnek tartott ideológiákat,” politikai struktúrák új formáját hozva ezzel létre. A Tragédia elemzéséhez jól használható a Tom Moylan alkotta kritikai utópia fogalma, az utópia és a jelen között feszülő ellentét, ahol a szöveg magáról az utópikus modellről is kritikát formál. Madách drámájában nagy szerepet kap az egyén és a társadalom közötti viszony feszültségeinek erőteljes megjelenítése is. Moylan (2000, xii) szerint „a disztópia igazsága elsősorban abban a képességben rejlik, hogy reflektálni tud a rendszerszintű társadalmi és gazdasági bajokra okaira.” A Tragédiában az új politikai és társadalmi rendszerek visszatérő kudarcai megfelelnek a disztópikus szövegek e jellemzőinek, ahogyan ezt alább, a legfontosabb színek részletes elemzésekor látni fogjuk.

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 184 9

Irodalom

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban Szerző: Czigányik Zsolt Utópia és disztópia kapcsán elsősorban angolszász szerzőkre szoktunk gondolni, pedig a műfaj, illetve jelenség a magyar kultúrában is régóta jelen van. Ez a kismonográfia az első próbálkozás a magyar irodalomban elszórtan megtalálható utópikus és disztópikus írások koherens hagyományként való értelmezésére. A kötet bemutatja a régi magyar irodalom és a Magyarországon alkotó külföldi szerzők (mint Jacobus Paleologus és Johannes Comenius) utópikus írásait, Morus szövegének fordítás- és hatástörténetét, majd részletes elemzéseket közöl a XIX. és a XX. század első felének legfontosabb utópikus műveiről. Ezek a művek gyakran ismert, kanonikus szerzők (Bessenyei György, Jókai Mór, Karinthy Frigyes, Babits Mihály) olyan írásai, melyek ritkán vannak a figyelem középpontjában, mások pedig, mint Szathmári Sándor Kazohiniája, kimondottan az utópikus hagyomány szempontjából fontosak, míg Az ember tragédiáját a kötet újszerű szempontból mutatja be. Az elemzések, az utópia műfajának megfelelően, az irodalmi hermeneutika módszereit a politikatudomány és az eszmetörténet eszközeivel egészítik ki. A könyv egyik fontos állítása, hogy a magyar utópizmusra (ahogy általában a magyar kultúrára) nagy hatással van a közép-európai régió köztes, liminális helyzete kelet és nyugat között, mely befolyásolja a hatalmi struktúrákat, a társadalmi és politikai rendet, és az ezekre reflektáló utópikus szövegeket. A műelemzések megközelítésére nagy hatással volt a mai interdiszciplináris utópiakutatás, különösen Lyman Tower Sargent, Gregory Claeys és Fátima Vieira munkássága. Kiemelt jelentőséget kap a magyar és a brit hagyományok kapcsolata, különösen Jonathan Swift és H. G. Wells recepciója. A kötet először angol nyelven 2023-ban Utopia between East and West in Hungarian Literature címen jelent meg a Palgrave Macmillan kiadónál. https://link.springer.com/book/10.1007/978-3-031-09226-8 Fordító: Ébényi Anna

Hivatkozás: https://mersz.hu/cziganyik-utopia-kelet-es-nyugat-kozott//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero