Czigányik Zsolt

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban

1.2. A liminalitás fogalma

Kelet-Európa mint határsáv fogalma, ahogy Larry Wolff definiálja – Nyugat-Európa és Ázsia, azaz a valódi kelet közötti átmeneti területként – további finomításra szorul Közép-Európa fogalmának használatával, amely hasonlóképpen átmeneti területet képez, csak éppen Nyugat-Európa és Kelet-Európa között. Szakolczai Árpád kifejezésével élve, ez a terület az állandósult liminalitás helyzetében van. A következőkben azt szeretném megvizsgálni, pontosan mit is értünk a liminalitás alatt. A fogalmat eredetileg az antropológiában vezette be Arnold van Gennep 1909-ben, különböző rítusok elemzéséhez, főképpen olyan beavató szertartásoknál, amelyeknél jelentős változások történnek az egyén életében vagy az egyén és a közösség viszonyában (például a fiatalok felnőtté avatásakor). A liminális szakasz egy köztes állapot, egy közbülső fázis, amely már nincs „itt” sem, de még „ott” sem, és ideális esetben egy másik szinten való integráció követi.

A szakkifejezés kedvező fogadtatásra talált, és széleskörűen alkalmazták a hatvanas években, főleg Victor Turner közvetítésével, így napjainkra a liminalitás fontos fogalommá vált a társadalomtudományokban is. Beszélhetünk liminális szakaszokról egész társadalmak életében, vagy éppen liminális terekről – mint a repülőtér vagy a pályaudvar –, amelyek jellegüknél fogva se itt, se ott nincsenek, hanem az indulás és megérkezés közötti állapotban állandósulnak. A liminalitás fogalmának megértése közben elismertté vált ezeknek a köztes állapotoknak a fontossága a pszichológiában (az egyéni és családi életben) és nagyobb közösségeket illetően egyaránt (lásd még Thomassen 2009). A liminális szakaszok elismerten a “létbizonytalanság, kétség, sőt egzisztenciális félelem szakaszai, amikor az mélység ürességével nézünk szembe, de szolgálhatnak a megújulás felé vezető ösvényként is. A liminális térben az egyik vagy a másik világhoz való kötődés elhomályosul és szertefoszlik, és az elbizonytalanodás közepette új távlatok és lehetőségek nyílnak meg” (Horváth 2013, 2). Megfigyelhetünk tehát pozitív szempontokat is: minthogy a liminalitás megengedi, hogy új kulturális formációk jelenjenek meg szokatlan összetételben, lehetőséget teremt egyfajta kulturális hibriditás kialakulására az általában szokásos hierarchikus rend kényszerítő hatása nélkül. A liminalitásnak meghatározó szerepe van az átalakulási folyamatokban, de anélkül, hogy megszilárdulás követné, anélkül, hogy egy új rend jönne létre, „a liminalitás puszta veszélyforrás” (Thomassen 2009, 22).

Szakolczai Árpád szociológus (2000, 220) főként nagyobb közösségekben előfordult olyan eseteket vizsgált, ahol a megszilárdulás fázisa még nem jött létre, és állandósult a liminalitás.

‘Alice-csodaországban-szerű élmény folytonos liminalitásban élni; egy olyan helyzetben, ahol szinte bármi megtörténhet, [...] mivel megszűnnek az addig biztonságot jelentő kapaszkodók és az ember egy kényes, bizonytalan, alaktanul formálódó állapotba kerül” (Szakolczai 2009, 148).

Véleményem szerint a folyamatos liminalitás állapota állandósult Közép-Európában. Ezen a területen a társadalmak egy állandó változás állapotában egyensúlyoznak a társadalomépítés totalitárius/kontrollált, illetve demokratikus módozatai között, Kelet és Nyugat között. A közép-európai kultúrának ez a liminális helyzete messzemenő következményekkel jár, és többek között a magyar utópikus irodalomban is tetten érhető.

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 184 9

Irodalom

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban Szerző: Czigányik Zsolt Utópia és disztópia kapcsán elsősorban angolszász szerzőkre szoktunk gondolni, pedig a műfaj, illetve jelenség a magyar kultúrában is régóta jelen van. Ez a kismonográfia az első próbálkozás a magyar irodalomban elszórtan megtalálható utópikus és disztópikus írások koherens hagyományként való értelmezésére. A kötet bemutatja a régi magyar irodalom és a Magyarországon alkotó külföldi szerzők (mint Jacobus Paleologus és Johannes Comenius) utópikus írásait, Morus szövegének fordítás- és hatástörténetét, majd részletes elemzéseket közöl a XIX. és a XX. század első felének legfontosabb utópikus műveiről. Ezek a művek gyakran ismert, kanonikus szerzők (Bessenyei György, Jókai Mór, Karinthy Frigyes, Babits Mihály) olyan írásai, melyek ritkán vannak a figyelem középpontjában, mások pedig, mint Szathmári Sándor Kazohiniája, kimondottan az utópikus hagyomány szempontjából fontosak, míg Az ember tragédiáját a kötet újszerű szempontból mutatja be. Az elemzések, az utópia műfajának megfelelően, az irodalmi hermeneutika módszereit a politikatudomány és az eszmetörténet eszközeivel egészítik ki. A könyv egyik fontos állítása, hogy a magyar utópizmusra (ahogy általában a magyar kultúrára) nagy hatással van a közép-európai régió köztes, liminális helyzete kelet és nyugat között, mely befolyásolja a hatalmi struktúrákat, a társadalmi és politikai rendet, és az ezekre reflektáló utópikus szövegeket. A műelemzések megközelítésére nagy hatással volt a mai interdiszciplináris utópiakutatás, különösen Lyman Tower Sargent, Gregory Claeys és Fátima Vieira munkássága. Kiemelt jelentőséget kap a magyar és a brit hagyományok kapcsolata, különösen Jonathan Swift és H. G. Wells recepciója. A kötet először angol nyelven 2023-ban Utopia between East and West in Hungarian Literature címen jelent meg a Palgrave Macmillan kiadónál. https://link.springer.com/book/10.1007/978-3-031-09226-8 Fordító: Ébényi Anna

Hivatkozás: https://mersz.hu/cziganyik-utopia-kelet-es-nyugat-kozott//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero