A Tragédia 5. színe a Miltiadész sikertelen hadjárat utáni visszatérése körüli eseményeket beszéli el és a demokrácia hibáira reflektál. Furet és Costopoulos (1998, 65) szerint „a 18. század óta a demokrácia úgy jelent meg a modern individuum számára mint a szabadság ígérete, vagy pontosabban, az autonómia ígérete. Ez ellentétben áll a korábbi időkkel, amikor az embereket alattvalóknak tekintették, és következésképpen megfosztották őket az önmeghatározás jogától, amely pedig a modern társadalmak legitimitásának alapját képezi.” Pontosan ez az ellentét az, amelyet Madách műve is górcső alá vesz: az egyiptomi színben a nép alávetettsége nem adhat megfelelő keretet az autonóm személyiség számára, az athéni színben pedig azt demonstrálja, hogy a formálisan demokratikus döntéshozatal önmagában nem oldja meg az emberi közösségek problémáit – gazdasági egyenlőtlenségek, a testvériség hiánya, korrupció, az átlagemberek képtelensége arra, hogy átlássák a döntéseik hosszútávú következményeit – és egy demokratikus társadalom számára végveszélyt jelentenek. Madách drámája itt azt demonstrálja, hogy az emberek nem szükségszerűen elég érettek demokratikus döntéshozatalhoz, és vezetőkre is szükség van, ahogyan azt Bessenyei Tariménesében is láthattuk. Az is megmutatkozik a drámában, hogy a nők kizárása a döntéshozatalból negatív következményekkel jár. Éva a dráma során végig erőteljes pozitív erőként jelenik meg, különösképpen pedig az athéni színben Miltiadész feleségeként (a drámában Luciának hívják), és azokat a tulajdonságokat jeleníti meg, melyekre azoknak volna szükségük, akik kevésbé vannak tudatában a döntéseik következményeinek. Fiuk, Kimon, lesújtó véleménnyel van az átlagpolgárokról („rongyos, gyáva nép”), és az emberek párbeszéde meg is erősíti a véleményét. Az átlagemberek Athénban nem autonómok, olyan vezetőre várnak, akinél közvetlen hasznot húzhatnak a szavazatukból; ahogy egyikük panaszolja is: „szavazatomra nem akad vevő.” Éva a demokratikus társadalom gazdasági vonatkozásait és korlátait emeli ki: „Szivem mindig szorul, ha éhező nép / Itéletét látom nagyok felett”. Bizonyos szintű anyagi biztonság nélkül az emberek szavazatai nem az autonóm döntéseiket képviselik, hanem azok hatalmát, akik képesek rájuk hatást gyakorolni. A gazdasági szempontokon túl a média hatalma is megjelenik kezdetleges formában: az ítéleteket szóbeszédre vagy a szónokok retorikai képességeire alapozzák. A valós tények interpretálása is a szónokok képességeitől függ és attól, hogy mennyire tudják irányítani a közvéleményt az információk megosztásával vagy visszatartásával.