Czigányik Zsolt

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban

4.6. Összefoglalás

Madách drámájának dialektikája jelenik meg abban az explicit módon hirdetett reményben, amit az események implicit módon nem támasztanak alá. De a reményvesztettség sem kerekedik felül, mivel az emberiség továbbra is túléli a disztópikus körülményeket, és az új kezdetre irányuló szándék mindig megmarad. Éva szerepét nem szabad alábecsülni – ő képviseli a szenvedélyt, ellenpontozva a felvilágosodás intellektualizmusát, amely a pozitivizmusban és utilitarianizmus éri el tetőpontját (a férfi és női gondolkodásbeli különbségek megjelennek Karinthy Capillariájában és Szathmári Kazohiniájában is, ld. 6. és 8. fejezet). Ádám nem találhatja meg az élet értelmét sem saját magában, sem intellektuális törekvéseiben, csakis házastársában, Évában. Isten végső szózata kellemetlenül hatott a 19. századi haladás elvű gondolkodásának kontextusában nem értelmezhető könnyen. „Mondottam ember küzdj, és bízva bízzál!” A nyitva hagyott kérdésekre az egyik lehetséges válasz az élet ereje és a sztereotipikusan ösztönelvű nő felsőbbrendűsége az elvont, kontemplatív férfias gondolkodással szemben. Mindazonáltal a Mindenhatónak ez a kijelentése válasz helyett kérdésként is értelmezhető. A halál kérdése távolinak tűnhet az első emberpártól, kivéve, amikor Ádám az öngyilkosságot fontolgatja. Ádám teoretikus gondolkodása nem kínál pozitív befejezést; Éva vitalizmusa menti meg az életüket. Hites Sándor szerint (1997, 46–47) Ádám tragédiája az, hogy eszméit valódi létezőknek gondolja, nem pedig olyan modelleknek, amelyek irányítanák a gondolkodását.

Ha van valami visszatérő elem a műben, akkor ez – S. Varga (2007, 461–462) gondolatmenetét követve – a fejlődés szüntelen jelenléte, a Tragédiában ez az egyetlen állandó valóság. Arra is felhívja a figyelmet, hogy a 19. században a fejlődés gondolata gyakran romantikus iróniával ötvöződik, noha Madách már egy posztromantikus nézőpontot képvisel, ahol még az irónia és a kétség sem lehetnek egyeduralkodók. A fejlődés gondolatának kritikája legszembeötlőbben Lucifer ironikus hozzáállásában tükröződik (S. Varga 2007, 466), noha Lucifer maga csak egy tézist ajánl föl a számos közül, melyekből végül csak az olvasó formálhatja ki a maga szintézisét. A fejlődés mindazonáltal kétséges elgondolás marad a dráma folyamán végig, ahogyan a megromlott politikai rendszerek egymás után alakulnak elnyomó struktúrákká. Emiatt Lukács György (1955) elítélte a művet, mivel szerinte az hamis választ ad az emberiség fejlődésének problémájára, hiszen a kapitalizmus elvetésével együtt a szocializmust is elutasítja. A konzervatív kritika, például Ravasz László (1924, 27–28), az Isten nélküli létezés pesszimizmusát emelte ki, de szerinte a drámában mindenfajta létezés szükségszerűen Istenhez vezet, és a gyermek Éva méhében Megváltóként értelmezhető. A jövőbe vetett végső remény, amit Éva áldott állapotának élettelisége kínál fel, egy ősi egzisztenciális tapasztalatban gyökerezik, amely fölötte áll az Ádám által képviselt spekulatív (és nyelvi) fogalmaknak (S. Varga 2007, 474). Madách drámájában a múlt és a jövő egyaránt a szenvedés forrásának bizonyul, és még ha feltételezhetjük is, hogy létezik szándék arra, hogy az emberiség életének jobb kereteket találjanak, ez lehetetlennek bizonyul. A szatirikus él nélküli irónia, amivel gyakran bemutatásra kerülnek az egyéni törekvések a maguk kicsinyes és rossz útra tévedt természetükkel, az emberiség szenvedésének és arra való képtelenségének ábrázolása, hogy méltó életet éljen, sohasem szolgál a humor forrásául.

Madách drámája az emberiség történelmének áttekintését nyújtja. A darab nem színtisztán utópikus, de nem is disztópikus, hanem mindkettőt egyesíti, miközben bemutatja az emberi élet tökéletlenségeit a társadalom szervezéséről szőtt elképzelések dialektikus viszonyában. A hatalmi struktúrák esetlegessége felvillant némi reményt, noha ezt az elhibázott politikai rendszerek sorra következő bukásai nem erősítik meg. A dráma konklúziója végül csak az olvasóban születhet meg, amikor összeveti a Tragédia által kínált téziseket és antitéziseket a saját politikai és társadalmi tapasztalataival.

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 184 9

Irodalom

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban Szerző: Czigányik Zsolt Utópia és disztópia kapcsán elsősorban angolszász szerzőkre szoktunk gondolni, pedig a műfaj, illetve jelenség a magyar kultúrában is régóta jelen van. Ez a kismonográfia az első próbálkozás a magyar irodalomban elszórtan megtalálható utópikus és disztópikus írások koherens hagyományként való értelmezésére. A kötet bemutatja a régi magyar irodalom és a Magyarországon alkotó külföldi szerzők (mint Jacobus Paleologus és Johannes Comenius) utópikus írásait, Morus szövegének fordítás- és hatástörténetét, majd részletes elemzéseket közöl a XIX. és a XX. század első felének legfontosabb utópikus műveiről. Ezek a művek gyakran ismert, kanonikus szerzők (Bessenyei György, Jókai Mór, Karinthy Frigyes, Babits Mihály) olyan írásai, melyek ritkán vannak a figyelem középpontjában, mások pedig, mint Szathmári Sándor Kazohiniája, kimondottan az utópikus hagyomány szempontjából fontosak, míg Az ember tragédiáját a kötet újszerű szempontból mutatja be. Az elemzések, az utópia műfajának megfelelően, az irodalmi hermeneutika módszereit a politikatudomány és az eszmetörténet eszközeivel egészítik ki. A könyv egyik fontos állítása, hogy a magyar utópizmusra (ahogy általában a magyar kultúrára) nagy hatással van a közép-európai régió köztes, liminális helyzete kelet és nyugat között, mely befolyásolja a hatalmi struktúrákat, a társadalmi és politikai rendet, és az ezekre reflektáló utópikus szövegeket. A műelemzések megközelítésére nagy hatással volt a mai interdiszciplináris utópiakutatás, különösen Lyman Tower Sargent, Gregory Claeys és Fátima Vieira munkássága. Kiemelt jelentőséget kap a magyar és a brit hagyományok kapcsolata, különösen Jonathan Swift és H. G. Wells recepciója. A kötet először angol nyelven 2023-ban Utopia between East and West in Hungarian Literature címen jelent meg a Palgrave Macmillan kiadónál. https://link.springer.com/book/10.1007/978-3-031-09226-8 Fordító: Ébényi Anna

Hivatkozás: https://mersz.hu/cziganyik-utopia-kelet-es-nyugat-kozott//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero