Czigányik Zsolt

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban


5. fejezet. A magyar irodalom legvaskosabb utópiája

Jókai Mór: A jövő század regénye
 
A tizenkilencedik századi Magyarország legtermékenyebb és legnépszerűbb írója Jókai Mór (1825–1904) volt. Még ha népszerűsége alább is hagyott a 20. század második felétől kezdve, és újabban kritikai elismerését is megkérdőjelezték (Zsuppán 2017), mégis a magyar irodalom és kultúra egyik sarokköve maradt. Jókai Komáromban született, nemesi származású édesapja – miután elvesztette földjeit – a család megélhetését ügyvédi munkával biztosította, de korán meghalt. (A család a nevét y-nal írta, jelölvén a nemesi származást, de az 1848-as szabadságharc alatt az író i-re változtatta, annak jeléül, hogy nem kíván élni nemesség adta előjogaival.)
Mór a család öt gyermeke közül a legkisebb volt, akik közül csak három élte túl a gyerekkort. Számos neves iskolában tanult, folyékonyan beszélt németül és értett latinul, franciául, angolul és olaszul is. Költeményeit és novelláit már az iskolai éveiben publikálta, Petőfi Sándorral való barátsága is az iskolaéveire datálható. Miután dicsérettel végzett, Kecskemétre küldték jogot tanulni, ahol nemcsak a jogot végezte el, de a magyar néphagyományban is elmélyült, valamint színházi előadásokban vett részt és folytatta a vers- és novellaírást. Sikeresen befejezte tanulmányait és ügyvédi gyakorlatba kezdett, de hamar felhagyott vele, miután 1846-ban első regényével sikert ért el, és ettől kezdve az írást és könyvkiadást tette meg fő elfoglaltságának. 1848-ban aktívan részt vett a szabadságharcban; ekkor találkozott a nagyhírű Laborfalvi Róza színésznővel, és fél évvel később összeházasodtak (a házasságot mindkét család és a barátok is ellenezték, főképpen mivel a menyasszony nyolc évvel idősebb volt nála). A szabadságharc alatt Jókai aktívan támogatta a független kormányt és folyamatosan adta ki az újságjait. 1849-ben a szabadságharc bukása után a családnak el kellett rejtőznie a hatóságok elől, és egy ideig nem publikálhatott a saját neve alatt.
Az 1850-es években tett szert valódi hírnévre, amikor számos népszerű regényt adott ki, és ezzel Magyarországon az első olyan író lett, aki tisztességesen meg tudott élni az írásaiból. Az 1860-as években folytatta nyilvános szereplését – tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának és a parlamentnek egyaránt. A parlament tagja maradt a kiegyezés után is, és noha továbbra is Magyarország függetlenségének tüzes lelkű támogatója volt, meg volt róla győződve, hogy az ország helyzete az Osztrák-Magyar Monarchián belül megfelelővé vált. Íróként termékeny maradt, és ő lett az ország első számú írója, még egy fiatal színésznővel kötött második házasságának ténye sem változtatott népszerűségén (évekkel első feleségének halála után).
Nemzetközi elismertségnek is örvendett, főleg Németországban, de Franciaországban, Lengyelországban és Oroszországban is, ezen kívül huszonegy regényét fordították le angolra (Hajdu 2021, 56). Hites (2021, 70) emlékeztet rá, hogy „legnagyobb nemzetközi sikere a Cigánybáró volt (1885), amelyik Strauss hasonló című operettjének ihletőjévé vált”. Jókai 1904-ben halt meg, 79 éves korában. Temetése nemzeti eseménnyé lett. Az életében kiadott köteteinek száma meghaladja a kétszázat, ezek többnyire regények és novellagyűjtemények, de akadnak köztük drámák és egyéb rövid írások is. 
 

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 184 9

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban Szerző: Czigányik Zsolt Utópia és disztópia kapcsán elsősorban angolszász szerzőkre szoktunk gondolni, pedig a műfaj, illetve jelenség a magyar kultúrában is régóta jelen van. Ez a kismonográfia az első próbálkozás a magyar irodalomban elszórtan megtalálható utópikus és disztópikus írások koherens hagyományként való értelmezésére. A kötet bemutatja a régi magyar irodalom és a Magyarországon alkotó külföldi szerzők (mint Jacobus Paleologus és Johannes Comenius) utópikus írásait, Morus szövegének fordítás- és hatástörténetét, majd részletes elemzéseket közöl a XIX. és a XX. század első felének legfontosabb utópikus műveiről. Ezek a művek gyakran ismert, kanonikus szerzők (Bessenyei György, Jókai Mór, Karinthy Frigyes, Babits Mihály) olyan írásai, melyek ritkán vannak a figyelem középpontjában, mások pedig, mint Szathmári Sándor Kazohiniája, kimondottan az utópikus hagyomány szempontjából fontosak, míg Az ember tragédiáját a kötet újszerű szempontból mutatja be. Az elemzések, az utópia műfajának megfelelően, az irodalmi hermeneutika módszereit a politikatudomány és az eszmetörténet eszközeivel egészítik ki. A könyv egyik fontos állítása, hogy a magyar utópizmusra (ahogy általában a magyar kultúrára) nagy hatással van a közép-európai régió köztes, liminális helyzete kelet és nyugat között, mely befolyásolja a hatalmi struktúrákat, a társadalmi és politikai rendet, és az ezekre reflektáló utópikus szövegeket. A műelemzések megközelítésére nagy hatással volt a mai interdiszciplináris utópiakutatás, különösen Lyman Tower Sargent, Gregory Claeys és Fátima Vieira munkássága. Kiemelt jelentőséget kap a magyar és a brit hagyományok kapcsolata, különösen Jonathan Swift és H. G. Wells recepciója. A kötet először angol nyelven 2023-ban Utopia between East and West in Hungarian Literature címen jelent meg a Palgrave Macmillan kiadónál. https://link.springer.com/book/10.1007/978-3-031-09226-8 Fordító: Ébényi Anna

Hivatkozás: https://mersz.hu/cziganyik-utopia-kelet-es-nyugat-kozott//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave