Czigányik Zsolt

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban

5.2.2. A képzeletbeli 20. század vívmányai

Még ha Jókai regénye részben osztozik is Jules Verne látásmódjában, a fiktív jövő század legtöbb technikai részlete – eltekintve a repülőgéptől – legfeljebb a tizenkilencedik századbeli technológia kismértékű továbbfejlesztése: az emberek általánan lovon járnak és palatáblára írnak (Jókai 1872/1981, I, 107). Ez nem szokatlan eljárás a tizenkilencedik századi futurista fikcióban: Mary Shelley Az utolsó embere (1826), még ha a távoli jövőben játszódik is, többnyire a tizenkilencedik század eleji technológiai szintet mutatja be. Néhány technikai újítás azért megjelenik Jókai regényében, például a pneumatikus vonat (Jókai 1872/1981, I, 112) és a gyorsnyomtatott újság, amely naponta négyszer jelenik meg (u.o.). Persze a fényképezésnek is fejlődnie kell; a Jókai-képzelte jövőben lehetséges egy pillanat alatt fixálni a képet (Jókai 1872/1981, I, 421). A gyógyászat is fejlődik: hidrosztatikus ágyat vezetnek be, hogy a beteg lelkiállapotát javítsák (Jókai 1872/1981, I, 131), de mindezek csak kivételek azon szabály alól, hogy a huszadik századi emberek tizenkilencedik századi technológiát használnak. A legnagyobb találmány mindazonáltal a repülőgép, amely köré a történet szövődik.

Egy másik nagy különbség a kortárs valósággal szemben, hogy Magyarország a képzeletbeli jövőben az Osztrák-Magyar Monarchiában elsődleges szerepet játszik – éppígy egész Európában is nagy a befolyása (ahol további jelentős változások is bekövetkeznek majd, Oroszország például köztársaság lesz). Egyetérthetünk Hajdu (2021, 58) véleményével, aki szerint „a regény minden alkalmat megragad arra, hogy a magyar olvasóközönség kedvére tegyen, és ezek után nem meglepő, hogy külföldön viszont oly kicsiny a kereslet iránta.” Az Osztrák-Magyar Monarchia császára Habsburg Árpád lesz. A honfoglaló pogány vezér, aki után a császár a nevét kapta, olyannyira fontos a fiktív huszadik században, hogy a Római Katolikus Egyház szentté avatja őt. (S. Sárdi rámutat, hogy a tizenkilencedik század végén a legtöbb magyar utópia szerzője elfogadja a monarchia folytatását a jövőben, még ha gyakran megegyeznek is abban, hogy a monarchiának magyar nemzetiségűnek kell lennie.) A pápa más módon is kifejezi elismerését Magyarország egyre növekvő fontossága iránt: a katolikus egyház központját Rómából Pozsonyba helyezi át.

Jókai, aki aktív résztvevője volt az 1848–49-es szabadságharcnak, nem egykönnyen fogadta el az osztrák-magyar dualisztikus politikai rendszert, amelyben Magyarország domináns szerepet játszott ugyan néhány más nemzettel szemben, de alávetett volt Ausztriának. Hajdu (2021, 58) szerint „az az álma, hogy a dualista monarchia száz év múlva is működni fog úgy, hogy a magyar fél tesz szert fontosságra és nagyobb súllyal esik majd a latba, összhangban áll Jókai politikai álláspontjával.” A jövő század regénye az Osztrák-Magyar Monarchia problémáit megoldandó egy hibrid nyelv használatát veti fel. A névelők, határozószók és kötőszók legyenek magyarul, míg az igék és a melléknevek németül (Jókai 1872/1981, I, 48). Ez az abszurd javaslat – azonkívül, hogy nyelvészetileg nem kivitelezhető, – teljességgel figyelmen kívül hagyja a számos egyéb nyelvet, amelyet a dualisztikus államban beszéltek, például a csehet, horvátot, szlovákot és románt, hogy csak a legelterjedtebbeket említsük. Kissé könnyebben elképzelhető, bár aligha megvalósítható fejleményként tűnik fel a permanens parlament, huszonnégy órás működésében, ahol a nemzetek szerint változik a találkozó nyelve is: tizenkét óra magyarul, tizenkét óra pedig németül, szlovákul, románul és délszlávul (Jókai 1872/1981, I, 204). A jövőbeli politikai életben Jókai nem képzel el új eszméket, osztályokat, vagy más egyéb tényezőt. Azonkívül, hogy a szónoknak ki kell fizetnie a beszéde nyomtatási költségeit (abban a reményben, hogy ez le fogja rövidíteni a beszédek hosszúságát; Jókai 1872/1981, I, 205), a politikai struktúra a tizenkilencedik század végi helyzet paródiája, az úgynevezett Akció Párt és az Tranzakció Párt vezérletével a számos egyéb frakció mellett.

A regény második kötetében, ahol az utópikus elképzelések kevésbé függenek a tizenkilencedik századbeli helyzettől, a nyelvi egységesítés tervét elvetik (Jókai 1872/1981, II, 32). Ennek oka az, hogy szükség van a nemzeti irodalmakra – nem meglepő, hogy Jókai, a magyar nemzeti irodalom egyik legjelentősebb írója, tudatában van ezek értékének. Másrészről egy másodlagos „ügyintéző/közvetítő” nyelvet fejlesztenek ki, hogy világszerte megkönnyítse a mindennapi kommunikációt. A második kötet egy teljes fejezete szól ennek a nyelvnek a bevezetéséről („A világnyelv és betűi”) és 180 alapvető jelet sorol fel négy teljes oldalon keresztül (Jókai 1872/1981, II, 33).

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 184 9

Irodalom

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban Szerző: Czigányik Zsolt Utópia és disztópia kapcsán elsősorban angolszász szerzőkre szoktunk gondolni, pedig a műfaj, illetve jelenség a magyar kultúrában is régóta jelen van. Ez a kismonográfia az első próbálkozás a magyar irodalomban elszórtan megtalálható utópikus és disztópikus írások koherens hagyományként való értelmezésére. A kötet bemutatja a régi magyar irodalom és a Magyarországon alkotó külföldi szerzők (mint Jacobus Paleologus és Johannes Comenius) utópikus írásait, Morus szövegének fordítás- és hatástörténetét, majd részletes elemzéseket közöl a XIX. és a XX. század első felének legfontosabb utópikus műveiről. Ezek a művek gyakran ismert, kanonikus szerzők (Bessenyei György, Jókai Mór, Karinthy Frigyes, Babits Mihály) olyan írásai, melyek ritkán vannak a figyelem középpontjában, mások pedig, mint Szathmári Sándor Kazohiniája, kimondottan az utópikus hagyomány szempontjából fontosak, míg Az ember tragédiáját a kötet újszerű szempontból mutatja be. Az elemzések, az utópia műfajának megfelelően, az irodalmi hermeneutika módszereit a politikatudomány és az eszmetörténet eszközeivel egészítik ki. A könyv egyik fontos állítása, hogy a magyar utópizmusra (ahogy általában a magyar kultúrára) nagy hatással van a közép-európai régió köztes, liminális helyzete kelet és nyugat között, mely befolyásolja a hatalmi struktúrákat, a társadalmi és politikai rendet, és az ezekre reflektáló utópikus szövegeket. A műelemzések megközelítésére nagy hatással volt a mai interdiszciplináris utópiakutatás, különösen Lyman Tower Sargent, Gregory Claeys és Fátima Vieira munkássága. Kiemelt jelentőséget kap a magyar és a brit hagyományok kapcsolata, különösen Jonathan Swift és H. G. Wells recepciója. A kötet először angol nyelven 2023-ban Utopia between East and West in Hungarian Literature címen jelent meg a Palgrave Macmillan kiadónál. https://link.springer.com/book/10.1007/978-3-031-09226-8 Fordító: Ébényi Anna

Hivatkozás: https://mersz.hu/cziganyik-utopia-kelet-es-nyugat-kozott//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero