Czigányik Zsolt

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban

5.2.4. A repülőgép és utópikus következményei

A regényben a repülés spirituális élményként jelenik meg, mintegy vallásos jelenségként, hasonlóan ahhoz, ahogyan Nietzsche lát a tudomány mögött egy meghúzódó vallásos vonást (lásd fent 5.2.1.2). „Én csak azt éreztem, hogy repülök. Valamit éreztem az üdvösségből” (Jókai 1872/1981, I, 152). A lelket a szöveg a levegő elektromosságával azonosítja – az elektromosságot általában mintegy mágikus dologként emlegetik, ami meghaladja a racionális megértést. Ezt szimbolikusan megerősíti az a jelenet, amikor a főszereplő édesapja repülési kísérletet végez egy elmegyógyintézetben. Ő is összeköti a repülés fizikai aspektusát a spiritualitással, és következésképpen az emberiség életének megváltozásával. Ahogyan fiának magyarázza „mielőtt az ég magasába készültek fölemelkedni, emelkedtek volna föl előbb a lélek magaslatába; […] aki a repülés titkát feltalálja, amellett, hogy az örök békét hozza meg az emberiségnek, egyúttal megnyitja az egész földet a közös jólétnek, és a szabadságot és a világosságot elterjeszti a kerek földtekén” (Jókai 1872/1981, I, 147). Majd lejjebb: „tiéd lesz az egész világ. Nem azért, hogy kirabold, hanem hogy boldoggá tedd; nem hogy rettegjenek, hanem hogy áldjanak; […] nem hogy országokat foglalj, hanem hogy összeköss” (Jókai 1872/1981, I, 158). A regény leírja, hogy válik valósággá ez a prófécia a fiktív jövőben.

A repülés elve az elektromosság használatával (a madarakéhoz hasonló csapkodó szárnyakkal), a gép szépsége és a repülés magasztos élménye nagyon részletgazdagon kerülnek leírásra a könyvben (Jókai 1872/1981, I, 314–315), de egy működő repülőgép építése nem lehetséges a megfelelő anyag: az ichor nevű utópikus elem nélkül. A szó eredetileg egy éteri arany folyadékot jelöl, amely a görög mitológiában a halhatatlanok vérét alkotja; miután Tatrangi Dávid, a főszereplő (aki sok szempontból egy tündérmese hőséhez hasonlít) felfedezi ezt az anyagot, sikerül tökéletesen működő elektromos repülőgépet építeni. A felhasznált mágikus anyag, az ichor jó példa a tudomány és a mítosz ötvözésére. Visszatérő eleme a könyvnek a mágikus és mesés elemek alkalmazása úgy, mintha tudományosak lennének; a tudomány művelői a varázslókéhoz hasonló képességekkel rendelkeznek. Az ichornak csodálatos a hatása az emberekre: ha egy szilánkja meghorzsol valakit, az érintett elájul, és hat hétig beteg lesz, majd ezután teljesen egészségesen ébred, és az összes többi betegségéből is kigyógyul. Amennyiben az ichort lövedékként használják, az csak a gépekben tesz kárt, az embereket pedig csak egy időre betegíti meg, és hosszútávon gyógyító hatása van még az ellenséges katonákra is. Az újfajta hadviselés megvédi az emberi életet, mivel képtelenné teszi a csapatokat a harc folytatására.

Jókai a repülést úgy írja le, mint egy olyan tevékenységet, ami alapvető változásokat hoz az emberiség életébe: mivel egyszerűbbé teszi a kommunikációt és a kereskedést, nagy és teljességgel pozitív globalizáló hatást fejt ki. Az egyik legfontosabb következménye az, hogy a háborút abszurddá teszi, mivel a védekezést ellehetetleníti, általános leszereléshez vezetve. Mindez párhuzamban áll azzal, amit az ószövetségi Izajás prófétánál olvashatunk: „Ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szőlőmetsző késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést” (Iz 2,4). A leszerelés hatalmas vívmányként kerül bemutatásra, amelynek kedvező gazdasági hatásai vannak a kortárs helyzethez képest, amelyben hatalmas csapatok állomásoztak az országokban az általános hadkötelezettség miatt (Jókai 1872/1981, I, 345).

A repülőgép feltalálásának – és a használatával elért globalizációnak, aminek hatására megszűnnek a távolságok és a határok – messzemenő utópikus következményei vannak. Teljesen megszűnik a rasszizmus és az önzés, de felvilágosodást hoz a vakhit számára is, így a társadalmi közjót szolgálja, ami már Bessenyei Tariménesében is jelen lévő fogalom (ld. 3. fej.), azzal a különbséggel, hogy Bessenyei a nemzet közjavát emeli ki, míg Jókai regényében a társadalom egyaránt jelent nemzetet és emberiséget is. A repülés eltörli a vámrendszert, mivel áthatol a határokon (vö. Jókai 1872/1981, II, 29), és a gazdaság olyan mértékben fellendül, hogy még az erkölcsöket is befolyásolja: mivel könnyen megkereshető a megélhetésre való, és vagyont lehet gyűjteni tisztességes munkával, a bűnözés vonzereje lecsökken és eltűnnek a bűnözők (mindazonáltal nem teljesen, mivel alkalomadtán olvashatunk a megreformált büntetési módszerekről). A piac megfelelő elosztáson alapul, és a tehetség megfelelően érvényesül, mindez pedig folyamatos békét és jólétet eredményez. „Jókait egyértelműen – bár indirekt módon – az angol szabadpiaci mozgalom inspirálta (azaz Richard Cobden és a manchesteri gyárosok tanai), nemzetközi békéről, együttműködésről és társadalmi igazságosságról szóló jelmondatai” (Hites 2021, 76).

Vannak egyéb kevésbé szembeötlő következmények is, például hogy a testi büntetést lelki szenvedések váltják fel, amibe az is beletartozik, ha valakinek levágják a szakállát (ami nagy megszégyenítésnek számít). A halálbüntetés és a börtön megszűnik, és méltányos büntetéseket vezetnek be, melyek az egész emberiség és a megbüntetett személy számára egyaránt haszonnal járnak. A társadalom igazságos működése lehetővé teszi, hogy a szakemberek elégedettek legyenek a sorsukkal, és már csak hab a tortán, hogy a papok visszatérnek a családi élethez (Jókai 1872/1981, I, 11; vö. Bessenyei véleményét a cölibátusról a 3. fejezetben).

A kommunikáció sebessége is fejlődik a repülés révén: egyfajta nyomtatott blogolást találnak fel; a repülőgép pilótái írnak a repülés közben szerzett tapasztalataikról; és ezeket a jelentéseket rögtön az érkezéskor kinyomtatják; így egy rendkívül gyors híráramlás jön létre (Jókai 1872/1981, II, 37). Az író meglehetősen derűlátó hangvételben azt is megállapítja, hogy a nemzetek folyamatos érintkezése pozitív hatással lesz a kölcsönös segítségnyújtásra is. Már a repülőgép feltalálása előtt is nagyszabású utópikus változások állnak be az emberiség életében, és jelentős előrelépés történik az Osztrák-Magyar Monarchia szervezetében is néhány nagyobb változásnak köszönhetően. Árpád király és császár azon döntésének, hogy a politikusokkal szembe szállva inkább szerelmi házasságot köt és nem politikai érdekházasságot, jelentős következményei vannak a monarchia társadalmi és politikai életére. A közvélemény csodával határos módon számára kedvezően alakul, és az ország utópikus átalakuláson megy keresztül. Az egyes emberek tudatára ébrednek kötelezettségeiknek, a korrupció eltűnik, és a munkásréteget megbecsüléssel kezelik. Miután eltűnnek a korrupt tisztségviselők, az erényes és magasan képzett emberek előjönnek a rejtőzködésből, és az állam szolgálatába állnak. Az uralkodó személyes tulajdonságai meghatározzák a társadalomban uralkodó légkört is: „Becsületes kézben a nép is becsületes” (Jókai 1872/1981, I, 268).

A gazdasági stabilitás és jólét érdekében nemzeti bankot alapítanak, és „személy- és vagyonbiztonság uralg az országban” (Jókai 1872/1981, I, 268). Az uralkodó döntésének ezek a csodálatos következményei azt mutatják, hogy Jókai meg volt győződve arról, hogy az irányítás vezető szerepet játszik: a megfelelő uralkodó a legjobbat hozza ki a népből, a hibás vezetés ellenben korrupciót és nyomort eredményez. Hasonló gondolatok jelennek meg Bessenyei Tariménesében (ld. 3 fejezet), ahol Arténis királynő pozitív uralkodását Buzorkám király zsarnoki uralma ellenpontozza – az eltérő személyes beállítottságuk gyökeresen eltérő társadalmi struktúrákat eredményez. Arténis uralkodását egy olyan társadalomfilozófia támogatja, ahol az egyik ember boldogulása nem a másik szerencsétlenségén alapszik, és ahol a törvény a királynőre is érvényes. Jókai nem támasztja alá kijelentését semmiféle szofisztikált elmélettel – a megfelelő uralkodó automatikusan, magától értődő módon a kormányzottak legjobb szándékát hozza elő, és ennek a kettőnek a kombinációja a nemzet boldogulását eredményezi. Regényében mindig felismerhető az egyes emberek szerepe, a történelem nagyobb struktúrái alá vannak rendelve az uralkodók jóakaratának. Visszatérő elem a regényben, hogy a főszereplő, Tatrangi Dávid fortélyai számolnak fel minden ellenséges erőt (vö. Jókai 1872/1981, II, 230). Az utópikus törekvések sikerének magyarázata újra és újra részben a magyar, de elsősorban a székely nemzet felsőbbrendűségében rejlik.

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 184 9

Irodalom

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban Szerző: Czigányik Zsolt Utópia és disztópia kapcsán elsősorban angolszász szerzőkre szoktunk gondolni, pedig a műfaj, illetve jelenség a magyar kultúrában is régóta jelen van. Ez a kismonográfia az első próbálkozás a magyar irodalomban elszórtan megtalálható utópikus és disztópikus írások koherens hagyományként való értelmezésére. A kötet bemutatja a régi magyar irodalom és a Magyarországon alkotó külföldi szerzők (mint Jacobus Paleologus és Johannes Comenius) utópikus írásait, Morus szövegének fordítás- és hatástörténetét, majd részletes elemzéseket közöl a XIX. és a XX. század első felének legfontosabb utópikus műveiről. Ezek a művek gyakran ismert, kanonikus szerzők (Bessenyei György, Jókai Mór, Karinthy Frigyes, Babits Mihály) olyan írásai, melyek ritkán vannak a figyelem középpontjában, mások pedig, mint Szathmári Sándor Kazohiniája, kimondottan az utópikus hagyomány szempontjából fontosak, míg Az ember tragédiáját a kötet újszerű szempontból mutatja be. Az elemzések, az utópia műfajának megfelelően, az irodalmi hermeneutika módszereit a politikatudomány és az eszmetörténet eszközeivel egészítik ki. A könyv egyik fontos állítása, hogy a magyar utópizmusra (ahogy általában a magyar kultúrára) nagy hatással van a közép-európai régió köztes, liminális helyzete kelet és nyugat között, mely befolyásolja a hatalmi struktúrákat, a társadalmi és politikai rendet, és az ezekre reflektáló utópikus szövegeket. A műelemzések megközelítésére nagy hatással volt a mai interdiszciplináris utópiakutatás, különösen Lyman Tower Sargent, Gregory Claeys és Fátima Vieira munkássága. Kiemelt jelentőséget kap a magyar és a brit hagyományok kapcsolata, különösen Jonathan Swift és H. G. Wells recepciója. A kötet először angol nyelven 2023-ban Utopia between East and West in Hungarian Literature címen jelent meg a Palgrave Macmillan kiadónál. https://link.springer.com/book/10.1007/978-3-031-09226-8 Fordító: Ébényi Anna

Hivatkozás: https://mersz.hu/cziganyik-utopia-kelet-es-nyugat-kozott//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero