Czigányik Zsolt

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban

5.2.5. A nők helyzete Jókai utópiájában

A fiktív 20. század jelentős változásokat vetít elénk a nők életére és lehetőségeire nézve, mindazonáltal Jókai problémakezelése ezen a téren nem egyértelmű. Megtudjuk, hogy az Egyesült Államok elnöke valószínűleg egy nő lesz (az elhunyt elnök felesége), ennek következtében pedig a világ két legnagyobb köztársaságát nők vezetik, mivel az Orosz Köztársaság elnöke, a legnegatívabb szereplő az egész könyvben is nő. Azt is megtudjuk, hogy nem ritkák a női orvosok vagy ügyvédek, noha nem tudnak titkot tartani (Jókai 1872/1981, I, 187). Az ebben rejlő irónia olyan erős, hogy kénytelenek vagyunk egyetérteni Hajduval (2021, 57), aki szerint az „író szemmel láthatólag azt sejteti, hogy ellene van minden nő mindennemű nyilvános szereplésének és a bölcsőde és a konyha környékén szeretné látni őket.”

Még ha a nők jogai fontos kérdésként vannak is tárgyalva Jókai utópiájában, az elbeszélés erős iróniája gyakran leértékeli vagy relativizálja az érvelést. Jókai expliciten azt állítja, hogy a tizenkilencedik század végén a nők egyenjogúsága bekerült a törvénybe, aminek eredményeképpen egy nő parlamenti taggá vált – de nem több, nehogy összevitatkozzanak. Ez az egyetlen női parlamenti képviselő a legkeményebben dolgozó képviselők közt van, de a feminizmusról szóló végkövetkeztetés a szarkazmust súrolja: „A nőegyenjogúsítás még csak must; édes, de nem isszuk, míg kétszer le nem lesz fejtve” (Jókai 1872/1981, I, 207; a valóságban az első női parlamenti képviselőt Ausztriában vagy Magyarországon csak az I. világháború után választották meg; Anna Boschek Ausztriában 1919-ben, Slachta Margit Magyarországon 1920-ban lett képviselő).

A könyv második része, amely az Otthon nevű utópikus várost írja le, hasonlóképpen reflektál a nők életére. A nemek közti egyenlőség gazdasági megfontolásokból valósul meg és nyer támogatást: a lakosok csekély száma miatt mindennemű munkaerőre szükség van, és ha megengedik a nőknek, hogy bármiféle olyan munkát vállaljanak, amihez nem szükséges „fizikai erő és edzett ideg,” ezzel a férfi munkaerőt teszik szabaddá „nehezebb és izgalmasabb foglalkozások számára” (Jókai 1872/1981, II, 18). A huszonegyedik századi olvasó bizonyára a hímsovinizmus jegyeit ismeri fel itt; mindazonáltal ez a lehetőségeket megnyitó attitűd valóban a tizenkilencedik század reformista törekvéseit mutatja. A szabadelvű megközelítésbe némi lappangó nőellenesség vegyül, amely a nőket nemcsak fizikailag, hanem pszichikailag is gyengébbnek tartja, de a legtöbb állás széleskörű megnyitására esik a hangsúly: „nő éppen úgy választhatott magának hivatást az életpályák bármelyikén, mint a férfi” (Jókai 1872/1981, II, 18). Összetett hatást eredményez, amikor sok nő lép be a munkaerőpiacra: a fejlődés az erkölcsök megerősödésére és a hiúság felszámolására hat. Részletesebben vannak leírva a természetes következményei annak, hogy a nők egyre növekvő távolléte mit okoz a családi életben, főképpen a főzés és a gyereknevelés terén. Mindkét nehézséget csoportos formában oldják meg, amelyik az étel esetében kisebb problémának tűnik, de az olvasót arról is biztosítják, hogy a központi intézmények „a leggazdagabb úr gyermekei sem részesülnek több kényelemben, gondosabb ápolásban, mint a gyermekápoldák pompás intézményeinek növendékei” nyújtják a gyerekeknek – a család semmilyen egyéb szempontból nem tűnik hasznosnak a gyerekek számára (Jókai 1872/1981, II, 19). Az olvasónak a narrátor pozitív és optimista megközelítését kellene elfogadnia, mivel az iparosított család rövid leírását más témák leírása követi, mintha meg akarná előzni, hogy az olvasó azon gondolkodjék, hogy vajon a kényelem és a közösségi ellátás-e minden, amire egy gyermeknek szüksége van.

Később a nők úgy kerülnek bemutatásra mint a férfiak természetes kiegészítői egy kölcsönösen előnyös viszonyban, ahol a férfiak nagyléptékű problémákkal foglalkoznak, míg a nők természetüknél fogva arra hajlamosak, hogy felismerjék és megoldják a kisebb léptékű dolgokat, amit a férfiak nem is vennének észre (Jókai 1872/1981, II, 116). Ez a leírás szemben áll a II. kötet elején bemutatott komplex női szerepekkel, kiváló példát szolgáltatva arra, hogy Jókai hosszú könyve több szempontból sem teljesen koherens. Az utópikus város hosszadalmas leírása után az elbeszélés visszatér a nemzetközi ügyekhez, és ezt a változást a nők természetére tett egyszerű megjegyzés vezeti be: a nők szíve változatlan maradt az évszázadokon át (Jókai 1872/1981, II, 118). Párhuzamot vonhatunk itt Az ember tragédiájával, ahol Ádám minden társadalmi és politikai törekvésén túl végső soron Évát keresi az emberiség minden korszakában (ld. 4. fejezet).

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 184 9

Irodalom

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban Szerző: Czigányik Zsolt Utópia és disztópia kapcsán elsősorban angolszász szerzőkre szoktunk gondolni, pedig a műfaj, illetve jelenség a magyar kultúrában is régóta jelen van. Ez a kismonográfia az első próbálkozás a magyar irodalomban elszórtan megtalálható utópikus és disztópikus írások koherens hagyományként való értelmezésére. A kötet bemutatja a régi magyar irodalom és a Magyarországon alkotó külföldi szerzők (mint Jacobus Paleologus és Johannes Comenius) utópikus írásait, Morus szövegének fordítás- és hatástörténetét, majd részletes elemzéseket közöl a XIX. és a XX. század első felének legfontosabb utópikus műveiről. Ezek a művek gyakran ismert, kanonikus szerzők (Bessenyei György, Jókai Mór, Karinthy Frigyes, Babits Mihály) olyan írásai, melyek ritkán vannak a figyelem középpontjában, mások pedig, mint Szathmári Sándor Kazohiniája, kimondottan az utópikus hagyomány szempontjából fontosak, míg Az ember tragédiáját a kötet újszerű szempontból mutatja be. Az elemzések, az utópia műfajának megfelelően, az irodalmi hermeneutika módszereit a politikatudomány és az eszmetörténet eszközeivel egészítik ki. A könyv egyik fontos állítása, hogy a magyar utópizmusra (ahogy általában a magyar kultúrára) nagy hatással van a közép-európai régió köztes, liminális helyzete kelet és nyugat között, mely befolyásolja a hatalmi struktúrákat, a társadalmi és politikai rendet, és az ezekre reflektáló utópikus szövegeket. A műelemzések megközelítésére nagy hatással volt a mai interdiszciplináris utópiakutatás, különösen Lyman Tower Sargent, Gregory Claeys és Fátima Vieira munkássága. Kiemelt jelentőséget kap a magyar és a brit hagyományok kapcsolata, különösen Jonathan Swift és H. G. Wells recepciója. A kötet először angol nyelven 2023-ban Utopia between East and West in Hungarian Literature címen jelent meg a Palgrave Macmillan kiadónál. https://link.springer.com/book/10.1007/978-3-031-09226-8 Fordító: Ébényi Anna

Hivatkozás: https://mersz.hu/cziganyik-utopia-kelet-es-nyugat-kozott//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero