Az „Otthon”-ban a családok különálló családi házakban laknak, amelyeket kert vesz körül, ahol többnyire (de nem kizárólag) gazdasági termelés folyik. Erre a könyv kertgazdálkodásként utal, amely a mezőgazdaság részét képezi és amely tudományos alapon lett kialakítva, és nincs kiszolgáltatva többé az időjárásnak vagy a természet egyéb káros hatásainak: egyetlen oldalon tucatnyi felszerelés és eljárás leírása található a fejlett mezőgazdaságról (Jókai 1872/1981, II, 8). Az erőforrások utánpótlásának problémája is meg van oldva: Jókainak tudomása van arról, hogy az ásványkincsek hiánya gondot okozhat az emberiségnek (nála nagyobb hangsúly esik a szénre, mint az olajra), és egy különleges geotermikus energia használatát ajánlja: az ichor nevű mágikus anyag lehetővé teszi a magma elérését, és hőjének felhasználását különféle célokra, úgyhogy semmilyen más energiaforrás nem szükséges (Jókai 1872/1981, II, 9–10; az ichor részletesebb leírásáért ld. jelen fejezet “5.2.4 A repülőgép és utópikus következményei” című alfejezetét). A város különböző részekre oszlik: kertváros, ipari város, kereskedelmi város és belváros – ez utóbbit ichorüvegből készült kupola fedi, kizárva az esőt, sarat, port és szelet (amit aztán mesterséges ventilátor helyettesít). A város valamennyi részét magas szintű infrastruktúra jellemzi, és a városvezetés egyik fő célja a tisztaság. A tömegközlekedés szintén szofisztikáltan működik – nagyrészt elektromosság hajtja, de azt „légnyomatú hengervasút” (14) is kiegészíti, és természetesen a repülőgép, az aerodromon. Tudományos optimizmus hatja át a leírást, és mivel a tudomány alkotja a város jólétének alapját, a legnagyobb épületek is a tudomány céljait szolgálják, bár nem helyettesítik a templomot és a vallást. Mindazonáltal pozitivista módon a vallás is tudományos alapokon nyugszik (pl. a világ teremtése geológiai fogalmakkal van leírva, Jókai 1872/1981, II, 20). A vallást hasznos intézménynek tekintik, amely teljesebb ismeretekre vezeti az embereket (főképpen az egyszerűbb embereket). Transzcendencia és immanencia keveredik a vallásos fogalmakat illetően; nagy hangsúly esik az immanenciára, némi kis halvány transzcendens utalással, többnyire az erkölccsel kapcsolatban. A hagyományos vallást tündérmesének tartják (és mint ilyet, ártalmasnak vagy legjobb esetben is fölöslegesnek), de haladó tudományos képzéssel „az Otthon államában […] még a pap is hasznos ember”, ha a szentbeszéd témája a tudomány (Jókai 1872/1981, II, 21). Később Kincső földjének leírásában (ld. alább 5.2.8) egy ésszerű vallás is bemutatásra kerül, a szív vallása, a szeretet vallása. Kincső lakosainak szelíd áttérése a természet erőinek imádásáról (az ősi magyar vallásról) erre az ésszerű vallásra teljesen problémamentesnek tűnik a lakosok számára. 

Isten nincs teljesen kizárva ebből a tudományos világképből, noha csak marginális szerepet kap (hasonlóan a deisztikus istenképhez, amely Az ember tragédiájának az elején és a végén jelenik meg), és a vallás teljességgel ökumenikus. Ebben a tekintetben Jókai Morus Tamás példáját követi; Utópiában szintén szabad vallásgyakorlat van nagyon kevés korlátozással — ez a vonás nagyon vonzó volt a magyar értelmiségiek számára és jelentős hatást fejtett ki a tizenhatodik századtól kezdve (ld. a 2. fej. Morus Utópiájának fogadtatásáról a magyar kultúrában). Mindenesetre Jókai utópiájában a vallás elenyésző szerepet játszik – még ha említik is, csak némi elmosódott képként jelenik meg polgári vallás formájában – a transzcendensre vonatkozó kérdések vagy teológiai problémák nem kerülnek tárgyalásra, és a leggyakrabban felmerülő téma a katolikus klérus szerepe, amivel kapcsolatban biztosra veszik, hogy radikálisan meg fog változni az utópikus világban. Mindez összhangban áll Pintér Károly (2017, 146) véleményével, aki szerint „az utópikus modellekben a vallásoknak, már amennyiben egyáltalán valamilyen szerepet játszanak, jellemzően egyetlen átfogó funkciójuk van: hogy megerősítsék az erkölcsöt és a közösség számára elfogadható szabályokat írjanak elő. A való életben a társadalmakban a vallás sokkal összetettebb szerepet játszik úgy a személyek egyéni életében is, mint az egész társadalom működésében, és számos különböző spirituális és praktikus funkciót tölt be; mindazonáltal egy utópista elsősorban az integráló képessége miatt kívánja használni a vallást.” Jókai ebben a tekintetben archetipikus utópistaként illusztrálja mindazt, amit Pintér fentebb összefoglal; A jövő század regényében a vallás szerepe elsősorban az erkölcsi értékek megerősítése és integratív szerepet játszik csupán a társadalomban. További szerepe még az elbeszélésen belül, hogy rámutasson a kortárs vallási intézmények hibáira, elsősorban a katolikus egyházra és annak klérusára (hasonlóan Bessenyei Tariméneséhez, ld. 3. fej.). 

Az utópikus település társadalmi rendszere invenciózus, és ez biztosítja az ország virágzásának az alapját (mindazonáltal jól látható, hogy az író szemében elsőbbséget élveznek a különféle technikai újítások, amelyeket korábban részletekbe menően leírt). „Otthon” polgárai részvényesek és az állam a részvénytársaság szabályai szerint működik – ahogy Hites (2021, 72) rámutat, az „Otthon” „egy teljességgel piacorientált társadalom.” Az adózást nem törölték el, de a költségek megoszlanak. A részvényesek nem tartoznak egyetlen nemzethez, valláshoz vagy országhoz sem. Az anyagi ösztönzés központi jelentőségűnek látszik, az az elgondolás, hogy minden munkás ugyanolyan fizetést kapjon, hatalmas fenyegetésnek tűnik (tekintet nélkül arra, hogy mi csökkenti a befektetett munka mennyiségét, a lustaság-e vagy a képesség hiánya). Még ha Jókai (1872/1981, II, 82) gyakran el is ítéli a kapitalizmust, utópikus felfogása a kapitalista társadalom felépítésének jegyeit viseli magán, ahol a motiváció elsősorban anyagi ösztönzést jelent, és az anyagi egyenlőség veszélyezteti ezt az ösztönzést (hasonló problémák merülnek fel Szathmári Sándor Hiába című művében, és a jelen tanulmány írójának emlékeiben is a létező szocializmus társadalmi felépítéséről). 

Egy igazgatótanács hozza a döntéseket, akik üzleti tervet készítenek. A részvényeseknek teljesíteniük kell kötelezettségeiket, és ha ezt elmulasztják, nem maradhatnak részvényesek. Az olvasó fantáziájára van bízva, hogy ezt pontosan hogyan ellenőrzik és hajtják végre, mivel az elbeszélés leíró részei rövidek és sematikusak, és ennek a társadalmi és politikai újításnak csak kevés részlete kerül bemutatásra. Említés történik arról is, hogy nincs hadkötelezettség, és börtön sem létezik: a bűnözőket kiutasítják, és kilyukasztják a fülüket; a notórius bűnözőket pedig távoli vidékre száműzik (Jókai 1872/1981, II, 23; Jókai itt utópikus hagyományokat követ; Morus Tamás Utópiájában vagy Francis Bacon Új Atlantiszában hasonló eljárásokat alkalmaznak a bűnözéssel szemben). Még a rövid leírás tökéletlenségei ellenére is jól körvonalazódik az eszmény, és az utópikus modell léte messzemenő következményeket von maga után az elbeszélés folyamán.