Czigányik Zsolt

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban


6. fejezet. Gulliver Magyarországon: Karinthy Frigyes Faremido és Capillária című művei

Miután az előző fejezetben elemeztem a leghosszabb magyar utópiát, ez a fejezet a magyar disztópikus hagyomány születését járja körül. Ez a hagyomány nem légüres térben kezdődött: láthattuk Az ember tragédiájában, hogy a falanszter-színben egy képzelt jövő disztópikus elemeire esett a hangsúly, bár Madáchon, valamint néhány kevésbé kiemelkedő író művein kívül, a Bessenyei és Jókai által fémjelzett tizenkilencedik századi hagyomány nagyrészt optimista. Csak a két világháború között teremti meg Karinthy Frigyes, Babits Mihály és Szathmári Sándor a magyar disztópikus irodalmi hagyományt. A huszadik század első éveire gyakran utalnak Magyarországon „boldog békeidőkként”, amely a számos társadalmi feszültség ellenére virágzást és fejlődést hozott. Az I. világháború Európa többi részéhez hasonlóan nálunk is szenvedést és pusztítást okozott, de az 1920-ban kötött Trianoni békeszerződés még tovább súlyosbította az általános elkeseredést. A legtöbben – függetlenül társadalmi helyzetüktől vagy politikai irányultságuktól – a békeszerződést durván igazságtalan nemzeti tragédiának tekintette; ezért a háború és következményeinek tapasztalata még annál is traumatikusabb volt, mint a világ többi részén.
 

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 184 9

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban Szerző: Czigányik Zsolt Utópia és disztópia kapcsán elsősorban angolszász szerzőkre szoktunk gondolni, pedig a műfaj, illetve jelenség a magyar kultúrában is régóta jelen van. Ez a kismonográfia az első próbálkozás a magyar irodalomban elszórtan megtalálható utópikus és disztópikus írások koherens hagyományként való értelmezésére. A kötet bemutatja a régi magyar irodalom és a Magyarországon alkotó külföldi szerzők (mint Jacobus Paleologus és Johannes Comenius) utópikus írásait, Morus szövegének fordítás- és hatástörténetét, majd részletes elemzéseket közöl a XIX. és a XX. század első felének legfontosabb utópikus műveiről. Ezek a művek gyakran ismert, kanonikus szerzők (Bessenyei György, Jókai Mór, Karinthy Frigyes, Babits Mihály) olyan írásai, melyek ritkán vannak a figyelem középpontjában, mások pedig, mint Szathmári Sándor Kazohiniája, kimondottan az utópikus hagyomány szempontjából fontosak, míg Az ember tragédiáját a kötet újszerű szempontból mutatja be. Az elemzések, az utópia műfajának megfelelően, az irodalmi hermeneutika módszereit a politikatudomány és az eszmetörténet eszközeivel egészítik ki. A könyv egyik fontos állítása, hogy a magyar utópizmusra (ahogy általában a magyar kultúrára) nagy hatással van a közép-európai régió köztes, liminális helyzete kelet és nyugat között, mely befolyásolja a hatalmi struktúrákat, a társadalmi és politikai rendet, és az ezekre reflektáló utópikus szövegeket. A műelemzések megközelítésére nagy hatással volt a mai interdiszciplináris utópiakutatás, különösen Lyman Tower Sargent, Gregory Claeys és Fátima Vieira munkássága. Kiemelt jelentőséget kap a magyar és a brit hagyományok kapcsolata, különösen Jonathan Swift és H. G. Wells recepciója. A kötet először angol nyelven 2023-ban Utopia between East and West in Hungarian Literature címen jelent meg a Palgrave Macmillan kiadónál. https://link.springer.com/book/10.1007/978-3-031-09226-8 Fordító: Ébényi Anna

Hivatkozás: https://mersz.hu/cziganyik-utopia-kelet-es-nyugat-kozott//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave