Czigányik Zsolt

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban

6.3.3. Emberek és gépek

A folyamat, amelynek során Gulliver megismeri Faremido világát, a gépek természetéről és az emberekhez való viszonyáról szóló filozofikus párbeszédben éri el a csúcspontját. Ebben arról van szó, hogy a gépeket eredetileg arra alkották, hogy segítsenek az embereknek, mindazonáltal a fejlődésük során sokkal fejlettebb módon kezdtek el működni, mint emberi társaik. Ahogyan más kontextusban Claeys (2017, 336) megfogalmazza, „a gépek okosabbá váltak az emberiségnél, és végül arra kényszerítik az embereket, hogy utánozzák őket, így lassanként az összehasonlításban csökken az értékük.” Karinthy mindezt a művészettel állítja párhuzamba, amely (a szín, a történet vagy az érzelmek tekintetében) tökéletesített jelenségeket képes létrehozni a művészeten kívül létező valósághoz képest. Hasonlóképpen a gépek is felülmúlják az embereket, és hamarosan el fogjuk érni azt a pontot, amikor az emberek számára az út a tökéletesedés felé az lesz majd, hogy azokat a gépeket utánozzák, amelyeknek eredetileg az embereket kellett volna utánozniuk (Karinthy 1976, 27). Olyan szimulákrumot ír le, ahol az utánzó tárgy válik utánzandóvá. A párbeszéd később a gépek szerepéről való elmélkedést összekapcsolja a művészi teremtéssel: egy festmény messze többet érhet, mint a festmény modellje – az emberek messze nem örvendenek olyan megbecsülésnek, mint egyes művészi alkotások. (Hasonló témát dolgoz fel 1959-es Billiárd fél tízkor című regényében Heinrich Böll, a II. világháború körülményei között, ahol az épületek és más műalkotások pusztulását a háborúban gyakran nagyobb veszteségnek ítélik, mint egyszeri és megismételhetetlen személyek halálát.)

Az emberek elkezdték saját maguknál többre értékelni az általuk alkotott szerkezeteket, és az összes alkotásukkal kapcsolatban azt az elvet követnek, hogy egy tökéletesebb embert akarnak létrehozni. „Megértettem volna, hogy az ember önmagánál mindig többre becsülte azt, amit alkotott, s minden alkotásában arra törekedett, hogy önmagát is megalkossa, újra és tökéletesebben, hogy aztán megszűnjön lenni, mint felesleges agyagminta, amibe az ércet öntötték” (Karinthy 1976, 27). Karinthy szerint az emberiség magasabb szintre törekedett annál, mint amit a természetben valaha is elérhetett: a mikroszkópok, teleszkópok és röntgensugarak tökéletesebb látáshoz vezettek, mint az emberi szem (Karinthy 1976, 28). Miközben a gépek mind tökéletesebbé válnak, az emberiség egyre többet tesz azért, hogy lerombolja a Föld nevű bolygót (amelyet Faremidoban egy inorganikus, fejlett szerkezetnek tartanak). Karinthy itt egy olyan nézőpontot jelenít meg, amely kritikus a gépeknek az emberiség történelmében játszott szerepével szemben. Mivel nem gépromboló, szövege nem azt sugallja, hogy el kell pusztítani a gépeket, hanem humanista nézőpontjából aláhúzza annak fontosságát, hogy a gépek szolgálják az embereket (ahogy később Asimov írja A robotika három törvényében). Karinthy felhívja a figyelmet arra a veszélyre, hogy az emberek többre értékelik a gépeket az embertársaiknál, míg később Szathmári Sándor novelláiban (ld. 8. fejezet, de már Čapeknél is) ez kimondott félelemmé válik attól, hogy a gépek fizikailag is alkotóik ellen fordulnak, és a tökéletlen embereknek esélyük sincs ellenállni.

Láthatjuk, hogy a gépek fontos szerepet játszanak számos magyar utópiában vagy disztópiában, és a gépek a legtöbb esetben pozitív színben tűnnek fel. Azonban nagy különbségek vannak Jókai és Karinthy hozzáállása között. A tizenkilencedik század végi romantikus író számára a használható repülőgép megalkotása az emberiség békéjéhez vezet; míg egy generációval később, az I. világháború katonai repülőgépei által okozott pusztítás ismeretében Karinthynál a gépek átveszik az emberek helyét, akik az önpusztítás felé tartanak. Balogh (2018, 118) a Karinthy műveiben megjelenő kettősségre hívja fel a figyelmünket, amivel a modern technológiát kezeli: a technológia képes meghódítani az emberi világot, ha a kultúra a technológia alá rendelődik, de ígéretet is hordoz, amennyiben a technológia az emberiség jövőjének és önmegértésének lehetőségét foglalja magába. A Faremidoban az embertől független technológia képes tökéletességet létrehozni, de csakis az emberi világon kívül.

A technológia így tehát uralomra jut, de nem az emberiség javára. Jókai utópikus optimizmusa disztópikus pesszimizmusnak adja át a helyét, amely nem példa nélkül való a magyar utópikus írásokban, főleg, ha Madách Az ember tragédiáját is figyelembe vesszük, ahol minden fejlődés (legyen bár társadalmi avagy technológiai) csak az emberi nyomorúsághoz járul hozzá. Ez a hozzáállás válik uralkodóvá a 20. századi magyar disztópikus irodalomban, Babits Mihály Elza pilótájában és főképpen Szathmári Sándor műveiben, aki Karinthy csodálója és tanítványa volt.

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 184 9

Irodalom

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban Szerző: Czigányik Zsolt Utópia és disztópia kapcsán elsősorban angolszász szerzőkre szoktunk gondolni, pedig a műfaj, illetve jelenség a magyar kultúrában is régóta jelen van. Ez a kismonográfia az első próbálkozás a magyar irodalomban elszórtan megtalálható utópikus és disztópikus írások koherens hagyományként való értelmezésére. A kötet bemutatja a régi magyar irodalom és a Magyarországon alkotó külföldi szerzők (mint Jacobus Paleologus és Johannes Comenius) utópikus írásait, Morus szövegének fordítás- és hatástörténetét, majd részletes elemzéseket közöl a XIX. és a XX. század első felének legfontosabb utópikus műveiről. Ezek a művek gyakran ismert, kanonikus szerzők (Bessenyei György, Jókai Mór, Karinthy Frigyes, Babits Mihály) olyan írásai, melyek ritkán vannak a figyelem középpontjában, mások pedig, mint Szathmári Sándor Kazohiniája, kimondottan az utópikus hagyomány szempontjából fontosak, míg Az ember tragédiáját a kötet újszerű szempontból mutatja be. Az elemzések, az utópia műfajának megfelelően, az irodalmi hermeneutika módszereit a politikatudomány és az eszmetörténet eszközeivel egészítik ki. A könyv egyik fontos állítása, hogy a magyar utópizmusra (ahogy általában a magyar kultúrára) nagy hatással van a közép-európai régió köztes, liminális helyzete kelet és nyugat között, mely befolyásolja a hatalmi struktúrákat, a társadalmi és politikai rendet, és az ezekre reflektáló utópikus szövegeket. A műelemzések megközelítésére nagy hatással volt a mai interdiszciplináris utópiakutatás, különösen Lyman Tower Sargent, Gregory Claeys és Fátima Vieira munkássága. Kiemelt jelentőséget kap a magyar és a brit hagyományok kapcsolata, különösen Jonathan Swift és H. G. Wells recepciója. A kötet először angol nyelven 2023-ban Utopia between East and West in Hungarian Literature címen jelent meg a Palgrave Macmillan kiadónál. https://link.springer.com/book/10.1007/978-3-031-09226-8 Fordító: Ébényi Anna

Hivatkozás: https://mersz.hu/cziganyik-utopia-kelet-es-nyugat-kozott//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero