Czigányik Zsolt

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban

6.4. Capillária

„Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar – a férfi nőt – a nő férfit” (Karinthy 1921/1965, 46).

Faremido után öt évvel publikálta Karinthy másik disztópikus hangvételű kisregényét. A Capillária (1921), ami Gulliver hatodik utazásának története, a férfi-nő viszony utópikus szatírája. Gulliver ebben a könyvben egy vízalatti királynői birodalomba vetődik, ahol nőnemű teremtmények élnek együtt egy élvezetközpontú, harmonikus életben, miközben elnyomják és kihasználják a kicsi, féregszerű bullok nevű lényeket. Már a bevezetőben láthattuk (1. fejezet), hogy az utópia és a szatíra irodalmi műfajai összetett viszonyban állnak egymással a modern irodalomban: az utópiák természetüknél fogva tartalmaznak szatirikus élt, mivel kritikusan állnak hozzá a létező társadalmi és politikai rendszerekhez (máskülönben nem lenne szükség arra, hogy létrehozzunk egy utópikus alternatívát), a Capillária mindazonáltal jócskán meghaladja ezt a mérsékelten szatirikus hozzáállást, nevezhetjük inkább egy igen keserű szatírának, némi utópikus tartalommal. A mű valóban egy alternatív társadalmi és politikai rendszert ír le, ami a kortárs társadalomtól jól elhatárolódik és elzárt világot képez, ahogyan az az utópikus irodalomban megszokott, mindazonáltal vissza-visszatérően hivatkozik a kortárs társadalomban tapasztalható visszásságokra, főképpen ahogyan a férfi-nő közötti viszonyt meghatározza, és a szatirikus elem jóval kiélezettebb, mint a legtöbb utópiában. A szatíra marad a középpontban, míg az alternatív társadalom leírása többnyire csak arra szolgál, hogy Karinthy kritizálhassa a saját európai társadalmát.

Tabori (1965, xvii) szerint „a Faremido bizonyos értelemben előszónak tekinthető a hosszabb és összetettebb Capilláriához. Alapvetően mindkettőnek ugyanaz a témája: az Ember végső alkalmatlansága, minden törekvésünk hiábavalósága, annak a nevetséges színlelése, hogy fejlődésre képes érző lények vagyunk.” Nagy (1990, 42) véleménye szerint a Capillária szkepticizmusa Karinthy 1919 utáni válságának eredménye, amit részben a vesztes háború és a békefeltételek okoztak, de az első feleségének halála is szerepet játszhatott benne. Fráter (1998, 26) szerint Karinthyt második házassága vezethette arra, hogy a két nem közötti viszonyról elmélkedjen, míg Robotos (1982, 113) arra emlékeztet minket, hogy a könyvet Karinthy már a második házasságkötése előtt megírta. Mindazonáltal a könyv állítólagos nőgyűlölete erősen megkérdőjelezhető az ironikus kontextusban, ahol a víz alatt élő oihák félistennek tűnnek – bármilyen kegyetlenek is legyenek. Robotos (1982, 124) arra is rámutat, hogy Karinthy nőkkel szembeni kritikáját (a Capilláriában és másutt is) párhuzamban kell szemlélni a férfiak iránti még csípősebb kritikájával. Gombos (2009, 62–63) azt is megemlíti, hogy a Capillária értelmezésével kapcsolatos problémák igen összetettek, és szerinte az előszót azért írta Karinthy, hogy az ellene felhozott kritikákra és az antifeminista vádakra feleljen, amelyekkel a könyv első kiadása után szembesült.

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 184 9

Irodalom

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban Szerző: Czigányik Zsolt Utópia és disztópia kapcsán elsősorban angolszász szerzőkre szoktunk gondolni, pedig a műfaj, illetve jelenség a magyar kultúrában is régóta jelen van. Ez a kismonográfia az első próbálkozás a magyar irodalomban elszórtan megtalálható utópikus és disztópikus írások koherens hagyományként való értelmezésére. A kötet bemutatja a régi magyar irodalom és a Magyarországon alkotó külföldi szerzők (mint Jacobus Paleologus és Johannes Comenius) utópikus írásait, Morus szövegének fordítás- és hatástörténetét, majd részletes elemzéseket közöl a XIX. és a XX. század első felének legfontosabb utópikus műveiről. Ezek a művek gyakran ismert, kanonikus szerzők (Bessenyei György, Jókai Mór, Karinthy Frigyes, Babits Mihály) olyan írásai, melyek ritkán vannak a figyelem középpontjában, mások pedig, mint Szathmári Sándor Kazohiniája, kimondottan az utópikus hagyomány szempontjából fontosak, míg Az ember tragédiáját a kötet újszerű szempontból mutatja be. Az elemzések, az utópia műfajának megfelelően, az irodalmi hermeneutika módszereit a politikatudomány és az eszmetörténet eszközeivel egészítik ki. A könyv egyik fontos állítása, hogy a magyar utópizmusra (ahogy általában a magyar kultúrára) nagy hatással van a közép-európai régió köztes, liminális helyzete kelet és nyugat között, mely befolyásolja a hatalmi struktúrákat, a társadalmi és politikai rendet, és az ezekre reflektáló utópikus szövegeket. A műelemzések megközelítésére nagy hatással volt a mai interdiszciplináris utópiakutatás, különösen Lyman Tower Sargent, Gregory Claeys és Fátima Vieira munkássága. Kiemelt jelentőséget kap a magyar és a brit hagyományok kapcsolata, különösen Jonathan Swift és H. G. Wells recepciója. A kötet először angol nyelven 2023-ban Utopia between East and West in Hungarian Literature címen jelent meg a Palgrave Macmillan kiadónál. https://link.springer.com/book/10.1007/978-3-031-09226-8 Fordító: Ébényi Anna

Hivatkozás: https://mersz.hu/cziganyik-utopia-kelet-es-nyugat-kozott//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero