Czigányik Zsolt

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban

6.4.1. Levél H. G. Wells-hez mint bevezető

A Capillária egy H. G. Wells-nek szóló levéllel kezdődik, amelyet a szerző 1925-ben csatolt a mű elé. Ez a levél – azon túl, hogy tisztelgés a nagy mester előtt – az írók és az irodalom felelősségére reflektál az első világháború okozta trauma utáni szemléletformálásban. A levél kiemeli a nemek közötti viszony fontosságát, és hogy a társadalmi konvenciók hogyan torzítják el ezeket a viszonyokat már kora gyerekkortól fogva. Karinthy szerint csakis egy nővel való viszonyulásban lehetséges férfivá érni, és ez fordítva is igaz. Egy olyan fejtegetésben, amely nem hangzik éppen politikailag korrektnek a 21. század gender-témákról folyó fűtött hangú vitái közepette, Karinthy kifejti, hogy az emberi lények csakis férfiként vagy nőként léteznek, és minden egyes egyén gazdagsága attól függ, hogy férfiként mennyire férfiasan, illetve nőként mennyire nőiesen viselkedik (Karinthy 1925/1976, 83). Rövidesen úgy folytatja érvelését (ami a feminista és a patriarchális társadalom korlátait ismerő füleknek némiképpen jobban hangzik), hogy a filozófia hibát követ el, amikor az emberek kifejezés alatt csupán férfiakat ért (Karinthy 1925/1976, 85). Minthogy nem minden férfiakra használt kifejezés értelmezhető a nőkre, a nőnemű emberi lényeket gyakran figyelmen kívül hagyják az emberiségről folytatott vitákban. A száraz érvelést egy élc oldja fel: „Rólam egyszer azt mondta valaki: magában van valami nőies. Azt feleltem neki ijedtemben: lehet, hogy az anyámtól örököltem: az anyám ugyanis nő volt” (Karinthy 1925/1976, 87).

A levél fejtegetése szerint a nemek az egymással való viszonyban nyernek értelmet: az emberek elsősorban az emberi fajhoz tartoznak, és elkerülhetetlenül férfivá vagy nővé válnak a másik nem társaságában, az egymással való viselkedésük pedig a társadalmi normák befolyása alatt áll. Jóllehet ez a szemlélet emlékeztet Judith Butler néhány kijelentésére a performatív nézőpontról, mindazonáltal a heteroszexuális kapcsolatok nemek közötti viszonyait tárgyalja, és kijelenti, hogy a hatalomvágy megmérgezi a kapcsolatot, míg a boldogság kulcsa a szerelemben keresendő. A szerelmet annak romantikus, érzelmi értelmében ragadja meg, és az oihák életének leírásából kiviláglik, hogy a szexualitás függetlennek látszik a szaporodástól. Az oihák világa, ez az utópikus női társadalom, érzéki örömök és harmónia közepette töltött életet biztosít, a hatalomért folyó harc nélkül. Karinthy levelében rémálomként írja le Capilláriát, amely saját fajtársaik által kitaszított nők válasza arra, hogy zsarnoki önkényuralmat kell elszenvedniük a társadalmainkban (Karinthy 1925/1976, 87). Ebben a tekintetben a Capillária egy negatív utópia, amely olyan zsarnoki szerepben ábrázolja a nőket, amit a férfiak gyakorolnak a patriarchális társadalmakban. De a szerző arra is felhívja a figyelmünket, hogy mekkora veszélyek rejlenek a nemek harcában – a fő veszély az, hogy elvész a szereteten alapuló harmonikus élet lehetősége.

A nőket gyakran kezelik pusztán a vágy tárgyaiként, de a Capillária arra emlékeztet minket, hogy a vágy tárgyának magának is vannak saját vágyai. A nemek közötti háború pusztítóan van bemutatva, ha nem a harmónia, hanem a hatalom iránti vágy irányítja, ha a cél nem a kapcsolat megszilárdítása, hanem a patriarchátus évezredeinek megbosszulása. A fenyegető veszély a boldogság elvesztése mindkét nem részére.

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 184 9

Irodalom

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban Szerző: Czigányik Zsolt Utópia és disztópia kapcsán elsősorban angolszász szerzőkre szoktunk gondolni, pedig a műfaj, illetve jelenség a magyar kultúrában is régóta jelen van. Ez a kismonográfia az első próbálkozás a magyar irodalomban elszórtan megtalálható utópikus és disztópikus írások koherens hagyományként való értelmezésére. A kötet bemutatja a régi magyar irodalom és a Magyarországon alkotó külföldi szerzők (mint Jacobus Paleologus és Johannes Comenius) utópikus írásait, Morus szövegének fordítás- és hatástörténetét, majd részletes elemzéseket közöl a XIX. és a XX. század első felének legfontosabb utópikus műveiről. Ezek a művek gyakran ismert, kanonikus szerzők (Bessenyei György, Jókai Mór, Karinthy Frigyes, Babits Mihály) olyan írásai, melyek ritkán vannak a figyelem középpontjában, mások pedig, mint Szathmári Sándor Kazohiniája, kimondottan az utópikus hagyomány szempontjából fontosak, míg Az ember tragédiáját a kötet újszerű szempontból mutatja be. Az elemzések, az utópia műfajának megfelelően, az irodalmi hermeneutika módszereit a politikatudomány és az eszmetörténet eszközeivel egészítik ki. A könyv egyik fontos állítása, hogy a magyar utópizmusra (ahogy általában a magyar kultúrára) nagy hatással van a közép-európai régió köztes, liminális helyzete kelet és nyugat között, mely befolyásolja a hatalmi struktúrákat, a társadalmi és politikai rendet, és az ezekre reflektáló utópikus szövegeket. A műelemzések megközelítésére nagy hatással volt a mai interdiszciplináris utópiakutatás, különösen Lyman Tower Sargent, Gregory Claeys és Fátima Vieira munkássága. Kiemelt jelentőséget kap a magyar és a brit hagyományok kapcsolata, különösen Jonathan Swift és H. G. Wells recepciója. A kötet először angol nyelven 2023-ban Utopia between East and West in Hungarian Literature címen jelent meg a Palgrave Macmillan kiadónál. https://link.springer.com/book/10.1007/978-3-031-09226-8 Fordító: Ébényi Anna

Hivatkozás: https://mersz.hu/cziganyik-utopia-kelet-es-nyugat-kozott//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero