Czigányik Zsolt

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban

6.4.2. Gulliver hatodik utazása

A levél után egy rövid bevezetés Gulliver hatodik útjaként mutatja be a Capilláriát (az első négy utazást Jonathan Swift írta le, míg az ötödiket maga Karinthy a Faremidoban). Gulliver ezúttal a huszadik században száll hajóra a Németország ellen folytatott háborúban, ahol a „lángoló jelszó, hogy meg kell védeni gyönge nőinket és gyermekeinket, könnyeket csalt ki imádott nőm szemeiből – mint a hazáért mindent feláldozó rajongó honleány pillanatig se habozott, hogy ha kell, akár életemet is feláldozza ezért a célért” (Karinthy 1921/1965, 99). Az útinapló Írországot említi, de a hajó egy héttel később egy olyan pontra ér, amelynek pontos koordinátái meg vannak adva (a hely az Ádeni-öbölben található), ahol torpedó találja el és elsüllyed. Hogy még rosszabb legyen a dolog, a mentőcsónak zátonyra fut, és főszereplőnk eltűnik a zöld vízben. Valamivel később tér eszméletre, még mindig a víz alatt, de saját meglepetésére is életben van, és egy pár mesterséges kopoltyút talál a fejére szerelve. Körülnéz, és először egy „csodálatos szépségű női fejet” pillant meg (Karinthy 1921/1976, 103), később pedig egy tornyot, amely „szabályos gyűrűkből egymás fölé építve, egyre keskenyülő épület volt, befejezetlen teteje mintegy húsz méter magasságban veszett el. A legfelső körök tetején határozatlan nyüzsgést észleltem: villanásszerű gyorsasággal, mintha apró, fekete lángok csaptak volna ki. […] Ez a különös állat – ha az volt – lehetett úgy huszonkét-huszonöt centiméter hosszúságú vagy magasságú. Hengeres, hosszúkás teste első pillanatban az angolnáéra emlékeztetett. [...] Ami meglepett és zavarba hozott első pillanatban, az nyilván a fej lehetett: ennek a fejnek arca volt abban az értelemben, ahogy emberre szoktuk mondani” (Karinthy 1921/1976, 107–108). Gulliver nem marad hosszú ideig ezeknek a teremtményeknek a jelenlétében, akikről később kiderül, hogy bullokoknak nevezik őket, mivel hamarosan egy csodálatos palotára akad, ahol egy magas női alakot lát, amely „szép, mint az álom, és mint a művész rajongása” (Karinthy 1921/1976, 110).

Belép a palotába, de azonnal egy kötélből font háló fogságába esik, ahogyan az eredeti Gulliver Lilliputban. Hamarosan szépséges nők veszik körül, akik „habos köpenyt” viselnek, némelyikük még ezt a köpenyt is széttárja és alatta mezítelen testük is látható. Nem ez az egyetlen dolog, ami zavarba ejti Gullivert – ezek a vonzó testek is áttetszőek. Az elbeszélés hangneme egy elbűvöltségből, meglepetésből, erotikus vonzódásból és undorból álló elegy. Ez a furcsa keverék végigkíséri a könyv egészét; néhol végletesen erotikus, de részben Gulliver kínos magyarázata, részben néhány visszataszító részlet eléggé eltávolítja az olvasót a narrátor kalandjaitól.

A leginkább gyomorforgató részletre a palotában az első étkezésnél kerül sor. Gullivernek ugyanazt az ételt szolgálják föl, amit az oihák esznek – egy tálnyi olyan élő teremtményt, amelyeket korábban a toronynál látott. „A mellettem ülő hölgy [...] a tányér mellé helyezett lapos és éles kis fémtárggyal egyenesen nekiesett a tányérján ugráló és vonagló kis szörnyetegnek – két ujjal lefogta a fejét és a fémdarabbal egy gyakorlott és erős nyomást mért rá. A fejből sárgásfehér velő freccsent ki – szomszédnőm kanálba fogta fel, mohón felhörpintette ezt a sűrű pépet, a kipréselt és kivégzett állatot pedig minden további nélkül az asztal alá dobta” (Karinthy 1921/1976, 117). Undora ellenére Gulliver megpróbálja követni a szokásokat, de amikor megöl egy ilyen teremtést, kijelenti, hogy „ebben a pillanatban a tányérról megtört szemekkel és kitátott szájjal és ráncolt homlokán halálos verítékkel egy apró, halvány emberarc meredt vissza arcomba” (Karinthy 1921/1976, 118). Már önmagában is undorkeltő lehet az a tény, hogy élő teremtményeket esznek meg, amikről már korábban feltűnt, hogy emberarcúak. A leírásuk mindazonáltal szexuális vonatkozást is tartalmaz. Ahogyan az később megerősítést nyer, ezek a lények valójában pénisz-szerűek és az agyvelejükként azonosított anyag ondónak is tekinthető. A gyönyörű nők, akik irgalmatlanul elpusztítják az élőlényeket, szexuális ragadozókká válhatnak, akik a leegyszerűsödött és védtelen férfiakat élelemnek tekintik. Az ironikus tükrözés eltúlzott módon a nők szexuális védtelenségére utal a hagyományos patriarchális társadalmakban, és a női test szexuális tárggyá való lealacsonyítására – mindemellett szánalmat ébreszt a kicsiny lények iránt, akik az oihák irgalmatlanságának áldozataivá válnak.

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 184 9

Irodalom

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban Szerző: Czigányik Zsolt Utópia és disztópia kapcsán elsősorban angolszász szerzőkre szoktunk gondolni, pedig a műfaj, illetve jelenség a magyar kultúrában is régóta jelen van. Ez a kismonográfia az első próbálkozás a magyar irodalomban elszórtan megtalálható utópikus és disztópikus írások koherens hagyományként való értelmezésére. A kötet bemutatja a régi magyar irodalom és a Magyarországon alkotó külföldi szerzők (mint Jacobus Paleologus és Johannes Comenius) utópikus írásait, Morus szövegének fordítás- és hatástörténetét, majd részletes elemzéseket közöl a XIX. és a XX. század első felének legfontosabb utópikus műveiről. Ezek a művek gyakran ismert, kanonikus szerzők (Bessenyei György, Jókai Mór, Karinthy Frigyes, Babits Mihály) olyan írásai, melyek ritkán vannak a figyelem középpontjában, mások pedig, mint Szathmári Sándor Kazohiniája, kimondottan az utópikus hagyomány szempontjából fontosak, míg Az ember tragédiáját a kötet újszerű szempontból mutatja be. Az elemzések, az utópia műfajának megfelelően, az irodalmi hermeneutika módszereit a politikatudomány és az eszmetörténet eszközeivel egészítik ki. A könyv egyik fontos állítása, hogy a magyar utópizmusra (ahogy általában a magyar kultúrára) nagy hatással van a közép-európai régió köztes, liminális helyzete kelet és nyugat között, mely befolyásolja a hatalmi struktúrákat, a társadalmi és politikai rendet, és az ezekre reflektáló utópikus szövegeket. A műelemzések megközelítésére nagy hatással volt a mai interdiszciplináris utópiakutatás, különösen Lyman Tower Sargent, Gregory Claeys és Fátima Vieira munkássága. Kiemelt jelentőséget kap a magyar és a brit hagyományok kapcsolata, különösen Jonathan Swift és H. G. Wells recepciója. A kötet először angol nyelven 2023-ban Utopia between East and West in Hungarian Literature címen jelent meg a Palgrave Macmillan kiadónál. https://link.springer.com/book/10.1007/978-3-031-09226-8 Fordító: Ébényi Anna

Hivatkozás: https://mersz.hu/cziganyik-utopia-kelet-es-nyugat-kozott//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero