Czigányik Zsolt

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban

6.4.3. A bullokok

Gulliver körülbelül egy évet tölt a víz alatt az oihák világában. Megismeri a nyelvüket és a társadalmukat – egy csak nőkből álló társadalmat, hacsak nem számítjuk a megvetett bullokokat is. Amennyiben párhuzamba állítható egynemű társadalmat keresnénk, Charlotte Perkins Gilman Herland (1915) című műve alkalmasnak látszik erre, noha közvetlen kapcsolat nem érhető nyomon, valamint Gilman könyvében a metsző szatirikus él és a bullokok szerepe sem talál párhuzamra. A múlt – a hagyományokkal együtt – szintén ismeretlennek látszik Karinthy Capilláriájában, ami teljességgel történelem nélkülivé teszi a társadalmat, bár a narrátor megpróbálja felfedni az oihák és a bullokok eredetét. Utóbbi párhuzamba állítható az ószövetségi teremtéstörténetnek az asszony teremtéséről szóló részével, ahol a nőt a férfi oldalbordájából teremti Isten. Opula, az oihák királynője egy ezzel pont ellentétes történetet ad elő (Karinthy 1921/1976, 125). Nyelvükön az oiha szó „Embert, a Természet Tökélyét és még ennél is többet jelent” (uo.). Az eredetileg önmegtermékenyítő lény „egy bizonyos kényelmetlen és rút szervét, mely az öntermékenyítést végezte saját testén belül, kiküszöbölte és végül teljesen leválasztotta testéről – s azóta ez a szerv, amit mi nagyképűen és elbizakodottan hím-nek nevezünk, holott nem más, mint egy különélő testrésze a nőnek: ez a testrész afféle élősdi módjára ott él az oiha környezetében, önálló szerepkör nélkül, örökös, tudatlan és tehetetlen sóvárgásban, hogy ismét egyesüljön a testtel, melyből mint méltatlan, kiszakadt és kitagadtatott” (Karinthy 1921/1976, uo.). Az irónia összetett hálózata, amely átszövi az egész könyvet, nem tesz lehetővé egyértelmű értelmezést, noha ez az idézet felvillantja a Capilláriában megjelenő kritikus élt is a férfiakkal szemben, amely relativizálja a nőket érintő kritikát. Cserébe az oihák bullokokkal kapcsolatban tanúsított kegyetlen bánásmódja némiképpen rehabilitálja a férfiakat. Mindazonáltal az enyhén hímsoviniszta Gulliver férfigyűlölővé válik a Capilláriából való visszatérte után (Abádi Nagy 2018, 58).

A szöveg éles iróniával kezeli a feminizmus és a férfiak szerepét. Gulliver az Opulával tett sétája során úgy érvel, hogy „mi, szárazföldi bullokok, egyszerűen irigyek vagyunk a mi nőinkre, mivel azok aránylag szebbek, tökéletesebbek és boldogabbak nálunk s ilyenformán uralkodnak fölöttünk, ami különben a dolgok természetes rendje. Nyugtalanságunk egyszerűen onnan származik, hogy felismertük ezt az alárendelt helyzetet, amiben élünk” (Karinthy 1921/1976, 145–146). Az emberi világ leírásában keserű irónia jelenik meg, amikor a nemi szerepek egyenetlenségéről esik szó, és a mindkét fél számára szenvedést okozó egyenlőtlenségről. Az ilyesféle érvelés George Bernard Shaw véleményét tükrözi, aki szerint a férfiak csak látszólag kormányozzák a világot, valójában minden a nők hatalma alatt áll. Az Ember és felsőbbrendű ember című művében Don Juan kijelenti: „Nemileg a nő a természet találmánya, hogy állandósítsa az eddig elért legnagyobb teljesítményét. Nemileg a férfi a nő találmánya, hogy a legcélszerűbb módon teljesíthesse a természet parancsát. A nő ösztönszerűen tudja, hogy valaha ősrégen, a fejlődés folyamatának még a kezdetén, azért találta fel a férfit, azért választott a külön önmagától, azért teremtette meg, hogy valami különb dolgot hozzon létre annál, mint amit az egynemű szaporodás létre tud hozni.... Csakhogy nagyon elhamarkodott és veszélyes vállalkozás volt ám feltalálni egy olyan különálló lényt, akinek nincs más teendője, mint a nő megtermékenyítése!”

A bullokok Capilláriában valóban ilyen célokat szolgálnak, egyszersmind az intellektust is képviselik, mivel az oihák csakis az érzéki örömökre összpontosítanak. A kritika (vö. Robotos 1982; Szalay 1987) gyakran rámutat, hogy mindez (Shaw-n kívül) Strindberg és Otto Weininger nőgyűlölő attitűdjének hatását is mutatja, mindazonáltal azt is figyelembe kell venni, hogy Gullivert elbűvölik az oihák. A kegyetlenségen túl, amit a bullokokkal szemben tanúsítanak, nem feltételezi, hogy az érzéki örömökre koncentráló életmódjuk és a „férfias” tevékenységek, a politika, hatalmi játszmák és pénzhajhász elhanyagolása alacsonyabb rendű lenne a bullokok életénél vagy a patriarkális emberi társadalmaknál. Valójában az oihák érzéki örömökre koncentráló világa utópiaként kerül bemutatásra a férfi-uralmú, hatalmi harcokkal és intellektuális törekvésekkel teli világgal szemben. A szöveg azt is sugallja, hogy szükség esetén az oihák nagyon is ésszerűek tudnak lenni (noha alapos ok nélkül nem használják az intellektuális képességeiket) és az Opula királynővel folytathat beszélgetés intellektuálisan elbűvölő, még ha véleménye jelentősen különbözik is Gulliverétől. Opula ideális királynőként párhuzamba állítható Bessenyei Tariménesével, ahol Arténis királynő szintén a férfiak felett áll, sőt, az ő bemutatását is kísérik erotikus kifejezések. Az oihák csak akkor minősülnek alacsonyabb rendűnek akár a bullokokhoz, akár a férfiakhoz képest, ha az intellektuális tevékenységeket magasabbra értékeljük az élet érzelmi és érzéki vonatkozásainál. A bullokok háborúinak leírása mindazonáltal azt sugallja, hogy az intellektus maszkulin alkalmazása rosszindulatú és romboló összecsapásokhoz vezet, míg az oihák harmonikus együttműködése utópikus alternatívát kínál.

Capillária tekinthető egyfajta késői romantikus lázadásnak a felvilágosodás értelemközpontúsága ellen. A bullokok világa nemcsak azért disztópikus, mert elnyomást szenvednek az oiháktól, hanem a saját beállítottságuk miatt is. Ugyanakkor a bullokokkal való kegyetlen bánásmód olyan morális szennyfoltot hagy az oihák világán, ami által az nem minősíthető egyszerűen pozitív utópiának – hasonlóképpen ahhoz, mint amilyen szégyenfoltot jelent a nyihahák világán a jehukkal való kegyetlen bánásmódmódjuk Swift Gulliver utazásaiban. Az oihák életfilozófiája érdekes párhuzamot mutat Madách Imre Az ember tragédiájának második színével (részletesen lásd 4. fejezet – Madách művét Karinthy igen nagyra értékelte), amely színdarabot Karinthy igen nagyra értékelt. Lucifer, amikor az első emberpár boldogságát látja, habozik, hogy az érzelemmel és szenvedéllyel teli életük vajon nem értékesebb-e a saját „hideg értelménél.” Később Ádám intellektuális és politikai törekvései egyre nagyobb bonyodalmakhoz vezetnek, és általában Éva irracionális szerelme és intuitív beállítottsága sarkallja őt továbblépésre – sőt, megmenti az öngyilkosságtól is. Az oihákat Éva szerelme és szenvedélye örököseinek is tekinthetjük, azzal a különbséggel, hogy ez a szerelem a nőtársak felé fordul, és kegyetlenné teszi őket a bullokokkal szemben, akik Ádám intellektuális beállítottságának és ambícióinak örökösei. Gombos (2009, 65) pedig rámutat a Szathmári Kazohiniájában szereplő behinekkel való párhuzamokra, amelyek az irracionalitás és szubjektív hiedelmek terén fennállnak – a bullokokat és a behineket egyaránt alacsonyabb rendűnek tartja az uralkodó faj, noha fontos szempontokból pont ők képviselik a teljesebb emberi valóságot.

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 184 9

Irodalom

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban Szerző: Czigányik Zsolt Utópia és disztópia kapcsán elsősorban angolszász szerzőkre szoktunk gondolni, pedig a műfaj, illetve jelenség a magyar kultúrában is régóta jelen van. Ez a kismonográfia az első próbálkozás a magyar irodalomban elszórtan megtalálható utópikus és disztópikus írások koherens hagyományként való értelmezésére. A kötet bemutatja a régi magyar irodalom és a Magyarországon alkotó külföldi szerzők (mint Jacobus Paleologus és Johannes Comenius) utópikus írásait, Morus szövegének fordítás- és hatástörténetét, majd részletes elemzéseket közöl a XIX. és a XX. század első felének legfontosabb utópikus műveiről. Ezek a művek gyakran ismert, kanonikus szerzők (Bessenyei György, Jókai Mór, Karinthy Frigyes, Babits Mihály) olyan írásai, melyek ritkán vannak a figyelem középpontjában, mások pedig, mint Szathmári Sándor Kazohiniája, kimondottan az utópikus hagyomány szempontjából fontosak, míg Az ember tragédiáját a kötet újszerű szempontból mutatja be. Az elemzések, az utópia műfajának megfelelően, az irodalmi hermeneutika módszereit a politikatudomány és az eszmetörténet eszközeivel egészítik ki. A könyv egyik fontos állítása, hogy a magyar utópizmusra (ahogy általában a magyar kultúrára) nagy hatással van a közép-európai régió köztes, liminális helyzete kelet és nyugat között, mely befolyásolja a hatalmi struktúrákat, a társadalmi és politikai rendet, és az ezekre reflektáló utópikus szövegeket. A műelemzések megközelítésére nagy hatással volt a mai interdiszciplináris utópiakutatás, különösen Lyman Tower Sargent, Gregory Claeys és Fátima Vieira munkássága. Kiemelt jelentőséget kap a magyar és a brit hagyományok kapcsolata, különösen Jonathan Swift és H. G. Wells recepciója. A kötet először angol nyelven 2023-ban Utopia between East and West in Hungarian Literature címen jelent meg a Palgrave Macmillan kiadónál. https://link.springer.com/book/10.1007/978-3-031-09226-8 Fordító: Ébényi Anna

Hivatkozás: https://mersz.hu/cziganyik-utopia-kelet-es-nyugat-kozott//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero