Czigányik Zsolt

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban

7.2. Elza pilóta - a regény bemutatása

Az Elza pilóta könyvalakban 1933-ban került kiadásra, noha egy korábbi változata már 1931-ben megjelent folytatásokban Fekete olvasó címmel a Pesti Naplóban. Az Elza pilóta az utolsó regény, amint Babits írt, és disztópiaként sajátos helyet foglal el életművében, – noha a háborúellenes buzdítás visszatérő eleme Babits műveinek. A regény Magyarországot írja le az végtelen háború jövőbeli világában, negyven évvel az örök háború kezdete után. Több elemző szerint az Elza pilóta mellékes helyet foglal el Babits életművében (Kardos 1972-ben két oldalnál kevesebbet szentel neki hatszáz oldalas monográfiájában), szerintem azonban a könyv érdemei többet nyomnak a latba esztétikai hiányosságainál, főleg, ha a disztópikus irodalmi hagyomány keretében vizsgáljuk.

Egyetértek Gombossal (2009, 69–70), aki nagyra tartja az Elza pilótát részletes és alapos leírásaiért, és amellett érvel, hogy a motívumok és a regény irodalmi szerkezete fontos korai példája a disztópia modern műfajának. Baranyi (2011, 8–9) véleménye szerint a könyv antitézisül szolgál Immanuel Kant örök békéről szóló művéhez (németül Zum ewigen Frieden), amelyet Babits 1918-ban fordított magyarra.

Az Elza pilóta egy olyan világot ír le, ahol a fő szervezőerő a totális háború, és a haladásba vetett hit tizenkilencedik századi optimizmusának kritikáját nyújtja. Rába (1983, 275) arra a tényre is felhívja a figyelmünket, hogy a mű első változata és a könyv kiadása közötti időszakban, 1932-ben Gömbös Gyulát választották miniszterelnöknek, aki megkezdte az állam átalakítását egy olasz és német példákat követő diktatórikus katonai szervezetté. Még ha van is némi túlzás Rába elemzésében, 1933-ban Adolf Hitler hatalomra kerülésével Magyarország egyre inkább az agresszív államokkal való szövetség felé sodródott (mindazonáltal a magyar hadsereg jóval kevésbé volt erős, modernizált és befolyásos, mint ahogy Babits regényében szerepel.)

Az elbeszélés első részének Kamuthyné a főszereplője, a 19 éves egyetemi hallgató Elza édesanyja. Egy olyan világban élnek, ahol a háború és az általa okozott rombolás, a civil lakosságot sújtó bombázást és mérgező gáztámadásokat is beleértve, a mindennapi élet részét képezik, és az emberek napjaik nagy részét óvóhelyeken töltik. A háborús propaganda harsány, és az emberektől elvárják, hogy támogassák a háborús törekvéseket a saját, vagy családjuk jólétével való törődés nélkül, de Kamuthyné a lánya iránti folytonos féltésben éli az életét. A regény cselekménye egy új törvény körül bontakozik ki, amely értelmében a nőket is besorozzák a hadseregbe – sokuk örömmel fogadja, hogy csatlakozhat a lövészárokban a férfiakhoz, de az a lehetőség, hogy Elza meghalhat a csatamezőn, rettegéssel tölti el az édesanyját. Elza apja, Kamuthy úr viszont – aki a kormány feltétlen híve – lányának esetleges halálát normálisnak találja, bár a család a fiát már elvesztette. Kamuthyné el van szigetelve félelmei közepette és idejétmúlt humanista látásmódja miatt; az egyetlen szereplő, aki némi együttérzést mutat vele, az a cinikus Schulberg professzor, a család barátja.

Elza képzett pilótaként belép a légierőbe, de amikor szerelmének kivégzését végig kell néznie, aki megtagadta a beteg és sebesült katonák megölését, repülőgépével az ellenséges harcvonal mögött száll le. Az ellenség fogságba ejti, és arra kényszerítik, hogy saját városát bombázza, ahol a szülei élnek, akik meg is halnak ebben a légitámadásban (vagy a következő bombázások egyikében – az elbeszélő nyitva hagyja ezt a kérdést). Elza rájön, hogy a világ a totális háború korába lépett, és sem az ellenség, sem pedig a szülőhazája nem marad meg az emberiség utolsó mentsvárának.

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 184 9

Irodalom

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban Szerző: Czigányik Zsolt Utópia és disztópia kapcsán elsősorban angolszász szerzőkre szoktunk gondolni, pedig a műfaj, illetve jelenség a magyar kultúrában is régóta jelen van. Ez a kismonográfia az első próbálkozás a magyar irodalomban elszórtan megtalálható utópikus és disztópikus írások koherens hagyományként való értelmezésére. A kötet bemutatja a régi magyar irodalom és a Magyarországon alkotó külföldi szerzők (mint Jacobus Paleologus és Johannes Comenius) utópikus írásait, Morus szövegének fordítás- és hatástörténetét, majd részletes elemzéseket közöl a XIX. és a XX. század első felének legfontosabb utópikus műveiről. Ezek a művek gyakran ismert, kanonikus szerzők (Bessenyei György, Jókai Mór, Karinthy Frigyes, Babits Mihály) olyan írásai, melyek ritkán vannak a figyelem középpontjában, mások pedig, mint Szathmári Sándor Kazohiniája, kimondottan az utópikus hagyomány szempontjából fontosak, míg Az ember tragédiáját a kötet újszerű szempontból mutatja be. Az elemzések, az utópia műfajának megfelelően, az irodalmi hermeneutika módszereit a politikatudomány és az eszmetörténet eszközeivel egészítik ki. A könyv egyik fontos állítása, hogy a magyar utópizmusra (ahogy általában a magyar kultúrára) nagy hatással van a közép-európai régió köztes, liminális helyzete kelet és nyugat között, mely befolyásolja a hatalmi struktúrákat, a társadalmi és politikai rendet, és az ezekre reflektáló utópikus szövegeket. A műelemzések megközelítésére nagy hatással volt a mai interdiszciplináris utópiakutatás, különösen Lyman Tower Sargent, Gregory Claeys és Fátima Vieira munkássága. Kiemelt jelentőséget kap a magyar és a brit hagyományok kapcsolata, különösen Jonathan Swift és H. G. Wells recepciója. A kötet először angol nyelven 2023-ban Utopia between East and West in Hungarian Literature címen jelent meg a Palgrave Macmillan kiadónál. https://link.springer.com/book/10.1007/978-3-031-09226-8 Fordító: Ébényi Anna

Hivatkozás: https://mersz.hu/cziganyik-utopia-kelet-es-nyugat-kozott//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero