Czigányik Zsolt

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban

7.3.1. Az Örök Harc mint társadalmi rendszer

Egy beszélgetésből, ami Kamuthy úr, Kamuthyné és Schulberg professzor között zajlik, megtudjuk, hogy a háború jótékony hatással van a gazdaságra és a társadalomra. Az egyéniségnek viszont el kell merülnie a kollektivitásban – a békevágyat egyéni neurózisnak tekintik. Kamuthyné azt gondolja, hogy „bizonyos fokig mindenki neurotikus, még ő maga is! Egészen egészséges az lenne, aki minden idegével bekapcsolódna a nagy kollektív harcba, s nem is élne egyéni életet” (Babits 1933/1982, 495). Ez egy olyan példája az egyéniség elveszítésének, amelyet Thomas Molnár (1967) az utópia fő kockázatának tart, azzal a gondolattal együtt, hogy szerinte az utópiák azt tételezik, hogy az emberiség egysége nehézségektől mentes. A disztópiák ezzel szemben gyakran a kollektív létezés lehetetlenségét mutatják be az egyén nézőpontjából. Az Elza pilóta hivatalos világszemlélete azt fejezi ki, amit Molnár az utópizmus erkölcstelenségének tekint, mivel „az emberi egyéniséget akarja megszüntetni, mégpedig úgy, hogy az egyéni lelkiismeretet és az egyéni tudatot először fölbomlasztja, majd behelyettesíti a kollektívummal és az egybeforrt tudattal” (Molnár 1967, 195). Az Elza pilótában ez a veszély a disztópikus fikció ironikus, figyelmeztető módján jelenik meg, hasonlóan kortársaihoz: Zamjatyin Mi (1924) című művéhez és Huxley Szép új világához (1932).

A hivatalos irányvonalat Kamuthy úr fogalmazza meg: „A normális ember a harcra született, s a neurózis tipikus tünete ez a békevágy” (Babits 1933/1982, 495). A felesége viszont nem ért ezzel egyet: „De hiszen mindenki a békére vágyik! A legerősebb harcos is a háború végét kívánja! Éppen azért, mert győzni kíván! […] És a győzelem békét jelent” (Babits 1933/1982, 496). A férfiak azonban ellentmondanak neki; Schulberg professzor szerint „arra ma senki sincs berendezve. A béke ma általános fölfordulást hozna... – Társadalmi bomlást és gazdasági fölfordulást – tette hozzá Kamuthy úr. – Nincs állam, amelyik ezt kívánhatná – folytatta a tanár. – A harc már oly tökéletesen meg van szervezve: az élet nem térhet vissza primitívebb és szervezetlenebb formák közé” (Babits 1933/1982, 496). A háborúra többé nem mint valami ideiglenes körülményre tekintenek, a politika folytatásaként más eszközökkel, hanem egy új életmódként, mint a társadalom szervezésének fejlett és örök formájára. Az életek kioltása mellékesnek tűnik az államrend eredményeihez képest. Kifejtik, hogy a 20. század elejének társadalmi eszményei az örök háború kora által váltak valóra (Babits 1933/1982, 497). Az állami ideológia szerint a háború számos előnnyel jár: a nacionalizmus és internacionalizmus egyesült, és egy ésszerű gazdasági rendszer jött létre a munkanélküliség és a kizsákmányolás megszüntetésével. Nemcsak a nélkülözést szüntették meg, hanem egyszersmind az összes anyagi nehézséget is. Elvileg az egyének minden személyes problémáját és érdekét egységbe foglalták, és tevékenységeiket a közösséghez csatornázták (Babits 1933/1982, 498).

Ahogyan az egyetemen egy történelemtanár kifejti, a hallgatóknak a műveltségüket és elvont tudásukat fel kell áldozniuk majd, de „egész lényünk beleolvad az eleven történelem harcos energiáiba. Ne feledjük soha, hogy históriát tanulni szép dolog, de históriát csinálni még sokkal szebb és nagyobb!” (Babits 1933/1982, 548). Ami pedig az egyéniség elvesztésével fenyeget, az Elza pilótában a hivatalos nézőpont a boldogság forrásaként mutatja be – éles ellentétben az elbeszélésben megjelenő szereplők nyomorúságával, akik képtelenek örömöt találni annak elvesztésében, amit a személyiségük meghatározó részének tartanak. A háború állapota hivatalosan a legboldogabb állapot, mégis meglehetős ellentétben áll ezzel az olvasó tapasztalata a főszereplők életéről, amely folyamatos nyomorból és rettegésből áll. Kamuthy úr idejétmúlt eszméknek nevezi az érzelmeket, még az új, időszerű eszme a fegyelemé (Babits 1933/1982, 509). Azt is megtudjuk továbbá, hogy tervbe van véve egy még kollektivistább társadalom létrehozása, ahol a nevelés nem a család feladata lesz többé; a gyerekeket elveszik majd a szülőktől, és a családi kötelékek megszűnnek (Babits 1933/1982, 522). A család eltörlése az Elza pilótában a háború embertelenségének fényében kerül bemutatásra, a célja az, hogy „az egyéni élet egész dekadens kultuszával együtt” megszűnjék (Babits 1933/1982, 522), mivel a társadalom szándéka az, hogy tökéletes harcosokat neveljen fiúkból és lányokból egyaránt.

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 184 9

Irodalom

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban Szerző: Czigányik Zsolt Utópia és disztópia kapcsán elsősorban angolszász szerzőkre szoktunk gondolni, pedig a műfaj, illetve jelenség a magyar kultúrában is régóta jelen van. Ez a kismonográfia az első próbálkozás a magyar irodalomban elszórtan megtalálható utópikus és disztópikus írások koherens hagyományként való értelmezésére. A kötet bemutatja a régi magyar irodalom és a Magyarországon alkotó külföldi szerzők (mint Jacobus Paleologus és Johannes Comenius) utópikus írásait, Morus szövegének fordítás- és hatástörténetét, majd részletes elemzéseket közöl a XIX. és a XX. század első felének legfontosabb utópikus műveiről. Ezek a művek gyakran ismert, kanonikus szerzők (Bessenyei György, Jókai Mór, Karinthy Frigyes, Babits Mihály) olyan írásai, melyek ritkán vannak a figyelem középpontjában, mások pedig, mint Szathmári Sándor Kazohiniája, kimondottan az utópikus hagyomány szempontjából fontosak, míg Az ember tragédiáját a kötet újszerű szempontból mutatja be. Az elemzések, az utópia műfajának megfelelően, az irodalmi hermeneutika módszereit a politikatudomány és az eszmetörténet eszközeivel egészítik ki. A könyv egyik fontos állítása, hogy a magyar utópizmusra (ahogy általában a magyar kultúrára) nagy hatással van a közép-európai régió köztes, liminális helyzete kelet és nyugat között, mely befolyásolja a hatalmi struktúrákat, a társadalmi és politikai rendet, és az ezekre reflektáló utópikus szövegeket. A műelemzések megközelítésére nagy hatással volt a mai interdiszciplináris utópiakutatás, különösen Lyman Tower Sargent, Gregory Claeys és Fátima Vieira munkássága. Kiemelt jelentőséget kap a magyar és a brit hagyományok kapcsolata, különösen Jonathan Swift és H. G. Wells recepciója. A kötet először angol nyelven 2023-ban Utopia between East and West in Hungarian Literature címen jelent meg a Palgrave Macmillan kiadónál. https://link.springer.com/book/10.1007/978-3-031-09226-8 Fordító: Ébényi Anna

Hivatkozás: https://mersz.hu/cziganyik-utopia-kelet-es-nyugat-kozott//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero