Czigányik Zsolt

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban

7.3.2. Kultúra és individualizmus

Az Elza pilóta egy olyan disztópikus társadalmat mutat be, ahol az állandó halálfélelem és rombolás eltörli a hagyományos polgári értékeket és életmódot. Kamuthyné az egyetlen, aki a polgári világból maradt, és úgy tűnik, hogy az eltörölt osztály és az elveszett kultúra utolsó képviselője. A totalitárius állam, amely a társadalmi törekvéseket a háborúra összpontosítja, feleslegesnek nyilvánítja a kultúra, a vallás és a családi élet szempontjait. Schulberg professzor szavaival: „az úgynevezett szellemi műveltség csak múló fázisa volt az emberi fejlődéstörténetnek. Aki járatos a huszadik század első felének irodalmában, nagyon jól tudja, hogy a kultúra már ekkor elérkezett önmagának bizonyos negációjához… Mi az a kultúra! Melléktermék. Az erőfelesleg levezetése. Az emberi faj igazi célja, mint minden életé, a cselekvés, a harc, a küzdelem...” (Babits 1933/1982, 491). Babits önkritikus szavai, amelyek egyaránt visszhangozzák Freudot és Madách-ot (az Úr utolsó szavai Ádámhoz a Tragédiában: „Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál!”) a humanista szerző reménytelenségét sugallják egy olyan történelmi pillanatban, amikor nagy politikai erők készülődtek a háborúra. Babits könyve azt a módot írja le, ahogyan a militáns társadalom eltorzítja a polgárainak gondolkodásmódját. Egyetérthetünk Rába Györggyel (1983, 276), hogy minden ember csak egy csavar a nagy háborús gépezetben, és a regény központi témája egy olyan társadalom kritikája, amely támogatja a háborút.

Az Elza pilótában a társadalom kollektivista, de nacionalista és internacionalista vonások egyaránt felfedezhetők benne, valamint kommunista és fasiszta jegyek is (a Mussolini-féle olasz változatban, amely nagy befolyással bírt Magyarországon, ld. 8. fej. a Kazohiniáról). Az egyéniséget egyáltalán nem értékelik, noha a rendszer demokratikusnak mondja magát, ahogyan Kamuthy úr érveléséből kitűnik. „Az egyéni kiválóságnak nincs sok becsülete. Ki hiszi el, hogy a maga lányának élete értékesebb, mint a másé? Bele kell törődni, hogy mind egyenlők vagyunk, nincs kerék, amely ki nem cserélhető. A mai nagyszerű szervezetek nem szorultak egyes egyének külön kiválóságaira” (Babits 1933/1982, 518). Míg Kamuthyné kiábrándultságában annak ad hangot, hogy a számos felmentett fiú esete ezt nem támasztja alá, az általános kép mégis olyan, ahogyan Kamuthy úr leírja. Elzának is azt tanítják, hogy a naiv individualizmus ideje lejárt, „bele kell nyugodni. hogy az egyén minden mozdulata egy nagyobb közösség érdekeinek van alávetve,” így többé nincs értelme az egyéni szabadságról beszélni (Babits 1933/1982, 599).

Kamuthy úr és a hozzá hasonló szereplők azokat ábrázolják, akik minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy belemerüljenek a kollektivizmusba, és önálló gondolataikat a propaganda frázisaival helyettesítsék. Mindazonáltal a legfontosabb szereplők: Elza, az édesanyja, és Schulberg professzor a személyes szabadság kultúrájának maradványát képviselik, és az olvasó velük érez együtt, mivel e szereplők érzéseit és gondolatait találja összeegyeztethetőnek a sajátjaival. E szereplők léte és identitása strukturális jelentőséggel bír a regény cselekményét illetően is, mivel csakis szabad személyiségek gondolatain és cselekedeteim keresztül tud megjelenni az irodalmi elbeszélés. A Kamuthy úrhoz hasonló szereplők szabadsághiánya, azoké, akik elmerültek a kollektivizmusban, csakis társadalmi háttérként szolgálhat, de nem válhatnak valóságos irodalmi szereplőkké, mivel a szabad akarat cselekvési képessége hiányzik belőlük.

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 184 9

Irodalom

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban Szerző: Czigányik Zsolt Utópia és disztópia kapcsán elsősorban angolszász szerzőkre szoktunk gondolni, pedig a műfaj, illetve jelenség a magyar kultúrában is régóta jelen van. Ez a kismonográfia az első próbálkozás a magyar irodalomban elszórtan megtalálható utópikus és disztópikus írások koherens hagyományként való értelmezésére. A kötet bemutatja a régi magyar irodalom és a Magyarországon alkotó külföldi szerzők (mint Jacobus Paleologus és Johannes Comenius) utópikus írásait, Morus szövegének fordítás- és hatástörténetét, majd részletes elemzéseket közöl a XIX. és a XX. század első felének legfontosabb utópikus műveiről. Ezek a művek gyakran ismert, kanonikus szerzők (Bessenyei György, Jókai Mór, Karinthy Frigyes, Babits Mihály) olyan írásai, melyek ritkán vannak a figyelem középpontjában, mások pedig, mint Szathmári Sándor Kazohiniája, kimondottan az utópikus hagyomány szempontjából fontosak, míg Az ember tragédiáját a kötet újszerű szempontból mutatja be. Az elemzések, az utópia műfajának megfelelően, az irodalmi hermeneutika módszereit a politikatudomány és az eszmetörténet eszközeivel egészítik ki. A könyv egyik fontos állítása, hogy a magyar utópizmusra (ahogy általában a magyar kultúrára) nagy hatással van a közép-európai régió köztes, liminális helyzete kelet és nyugat között, mely befolyásolja a hatalmi struktúrákat, a társadalmi és politikai rendet, és az ezekre reflektáló utópikus szövegeket. A műelemzések megközelítésére nagy hatással volt a mai interdiszciplináris utópiakutatás, különösen Lyman Tower Sargent, Gregory Claeys és Fátima Vieira munkássága. Kiemelt jelentőséget kap a magyar és a brit hagyományok kapcsolata, különösen Jonathan Swift és H. G. Wells recepciója. A kötet először angol nyelven 2023-ban Utopia between East and West in Hungarian Literature címen jelent meg a Palgrave Macmillan kiadónál. https://link.springer.com/book/10.1007/978-3-031-09226-8 Fordító: Ébényi Anna

Hivatkozás: https://mersz.hu/cziganyik-utopia-kelet-es-nyugat-kozott//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero