Az olvasó ezekből a jegyzetekből tudja meg, hogy az első kísérleti Kis Föld el lett szigetelve a valódi Földtől, és gondosan megfigyelték az élet kezdetét. A tudósok az élet születését természetes folyamatként látták. Hasonlóan Madách Az ember tragédiájában a falanszter-szín tudósához, az Elza pilóta tudósa az élet megteremtésének lehetőségét kutatja, de Madách színművétől eltérően azt a Kis Földön találja meg és ezért Istennel egyenrangúnak tartja magát. Állítása szerint a Kis Föld éppolyan fontos, mint az eredeti. A kísérletet egy óriási üstökös érkezése szakítja félbe, ami az emberiség lerombolásával fenyeget. Noha bebizonyosodik róla, hogy az emberiségben nem tesz kárt, a Kis Földet a saját gravitációja alá vonja éppen abban a pillanatban, amikor az élet már megjelent rajta és a növényzet kifejlődését és az állati élet korai formáit figyelték meg (noha egy megjegyzés arra utal, hogy a sok részlet között az élet titkát nem sikerült elcsípni, Babits 1933/1982, 584). Amikor az üstökös harminc év múlva visszatér, a Kis Föld és a kronomikroszkóppal együtt annakidején eltűnt tudós is látható lesz (Babits 1933/1982, 588–589), és utalás történik arra, hogy valamiféleképpen csatlakozott a Kis Földhöz.

A halál kultusza, amely áthatja az Elza pilóta fiktív társadalmát, az elkülönült szövegben is megjelenik a tudós gondolatain keresztül, aki nemcsak, hogy nem vesz tudomást az egyes emberek haláláról, de úgy tűnik, hogy az egész emberiség végzetével szemben is közömbös. Véleménye szerint – lévén, hogy az eredeti Földnek utóda lett – az emberiség akár ki is halhat, mivel az utódai tovább élnek a Kis Földön (Babits 1933/1982, 542). Mivel a méret csak összehasonlítás kérdése, és a Föld szintén kicsinek számít a világegyetem hatalmas méretéhez képest, a Kis Föld kicsiny mérete nem számít. Valójában a tudós – éppúgy, mint Jonathan Swift Gulliverje – a relativizmus ismeretelméletére utal: a miniatűr és az óriási rendszerek éppolyan összetettséggel és fontossággal bírhatnak.

Schulberg professzor, mialatt a földfelszín felett repül egy repülőgépen, azt mondja, hogy az is hasonló érzés, mintha a Kis Földet figyelné meg, később pedig úgy érvel, hogy nem lehet különbséget tenni a Föld és a Kis Föld, vagy más másolatok között. A „Kis Földön ismétlődik a fejlődés, a világtörténelem, pontosan úgy, ahogy az öreg, nagy planétán lefolyt. Akkor pedig ott is kell születni egy tudósnak, csöppke tudósnak, aki egy még kisebb planétát állít elő. Végtelen sorozat” (Babits 1933/1982, 619). A könyv utolsó fejezete azt sugallja, hogy az Elza pilóta eseményei egy pici bolygón játszódnak, amit egy nagyobb bolygóról megfigyel egy nagyobb tudós. A végtelen tükör-effektus szimulákruma viszonylagossá teszi a könyv történéseit – lehetetlen meghatározni, hogy hol történnek. Néhány kritikus úgy véli, hogy ez az Elza pilóta tragikus eseményeit próbálja meg relativizálni; Mester Béla (2019) szerint a Kis Föld rendszerének részletes leírása arra szolgál, hogy a regény cselekményét viszonylagossá tegye, és fenntartsa annak a lehetőségét, hogy az örök háború története nem az Isten által alkotott világon játszódik, hanem az emberek alkotta világban. Lengyel (2009, 354) véleménye szerint a cselekmény többrétegűvé válik, mivel a Nagy Földön és a Kis Földön egyaránt egy időben lejátszódik. A sok különféle bolygó létezése sokféle elbeszélésszintet hoz létre, egy mise en abyme-t teremt, egy olyan rendszert, amelyik végtelenül tükrözi önmagát (vö. Gombos 2009, 73; hasonló szerkezet jelenik meg Margaret Cavendish utópikus írásában is). Ez a vonás kiemeli az elbeszélés fiktív természetét is, amelyik Rába (1983, 277) szerint irodalomelméletileg megelőzi a korát; az ilyen fikcionális jelleg csak a posztmodernben válik majd elterjedtté. Másrészről Lengyelnek (2008, 179) is igaza van, amikor azt állítja, hogy a kézirat, amely a világűrből érkezik, a könyv fantasztikus elemeihez járul hozzá és az olvasót elidegeníti a történettől. A kézirat földönkívüli eredetére a Kis Földről szóló utolsó jegyzetben történik utalás, csaknem a könyv legvégén, és egészen eddig a késői pontig az elbeszélő személytelen és mindentudó marad, Kis Földről szóló eszmefuttatások esszé-szerű betoldást alkotnak és világosan elkülönülnek a főszövegtől. A Kis Földről szóló jegyzetek betoldása érzékeny értelmezési kérdést vet fel; nélkülük Babits könyve kiválóan megfelel a disztópikus regény műfaji jellemzőinek, amely az elképzelt jövőt írja le, és ebből a szemszögből fejt ki kritikát az író kortárs társadalmával szemben. Kardos (1972, 441) véleménye szerint a valószerű részletek ellenére az elbeszélés köre nem valóságos, és a Kis Föld létezése erősíti a fantasztikus vonásokat.

A Kis Föld egy relativizáló elbeszélői eszközt szolgáltat, amelyet, ha az olvasó komolyan vesz, a végtelen szimulákrum-rendszer az elkerülhetetlen szükségszerűség érzetét kelti, és megszünteti a szereplők szabad akaratát. Bármit is határozzanak a szereplők, nem változtathatják meg az események folyását, melyek csupán az ismétlései annak, ami már valahol valamikor megtörtént. Viszont a disztópikus irodalmi forma jellegzetes vonása ez az elkerülhetetlenség-érzés és a képesség hiánya, amellyel valaki befolyásolhatná az események folyását, bár az a mérték, amit a Kis Földek sorozatának elképzelése megnyit az elbeszélésben, meglehetősen szokatlan a tradicionális disztópikus regényekben.