Czigányik Zsolt

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban


7.6. A repülés a magyar utópikus irodalomban

A repülés fontos visszatérő eleme a magyar utópikus irodalomnak. A legfontosabb mű, amely teljesen e téma köré épül fel, Jókai Mór A jövő század regénye (lásd 5. fejezet), ahol a repülőgép feltalálása azt jelenti, hogy beköszönt az emberiség tartós békéje és boldogsága, mivel lehetetlenné teszi a háborút (azt feltételezve, hogy senki sem védekezhet a levegőből érkező ellenséggel szemben), valamint lecsökkenti a távolságokat és átjárhatóvá teszi a határokat, így egyesítve az emberiséget. Ami a repülést illeti, az Elza pilóta mintegy válasznak tekinthető Jókai utópiájára. Babits számára (bizonyára az I. világháborúban tapasztaltakat szem előtt tartva) a repülés nem csupán dicsőséges és hasznos lehetőség, hanem éppen a rombolás leghatékonyabb eszköze; nem az emberi törekvések határtalanságának szimbóluma, hanem a sebezhetőséget jeleníti meg, azt, hogy nem lehet elmenekülni a gonosz erők elől. Jókai a technológiára mint egy kizárólag jótékony erőforrásra tekintett (noha a háború szintén megjelenik az elbeszélésében, de csak egy rövid kitérőt alkot az örök béke időszaka előtt), míg Babits disztópiájában a technológia alapvetően negatív erő. Jókai számára a repülőgép leírásának fő motívuma a szabadság nagyszerű érzése a repülés közben, valamint annak jótékony hatásai, míg Babits könyvében a rombolás kerül a középpontba, amit az egyre fejlettebb fegyverek visznek végbe az emberiség ellen (beleértve a tömegpusztító fegyvereket is, mint mérgező gázok és biológiai fegyverek). Míg Jókai utópiájának első kötete Az örök harc címet viseli, a második kötet címe Az örök béke. Babits disztópiájának első mondata Jókai könyvét visszhangozza, ám annak optimizmusa nélkül: „Az örök harc negyvenegyedik esztendejét írták” (Babits 1933/1982, 463; a szövegnek ezt a jellemzőjét Hajdu is kimutatja 2021, 57). Az Elza pilótában a végső idők a folyamatos háború képében érkeztek el.
Ahogy már korábban is láttuk, Karinthy szolászijai – akik szintén képesek repülni – az emberek ellen fordultak: Faremidoban a szembefordulás oka a mechanikus intellektus felsőbbrendűsége, amelyik felismeri az emberiség romboló természetét. Az Elza pilótában az intellektus egyre fogyatkozik, a gépek a rombolás puszta eszközei, nincs felsőbb ok, az emberiségnek csupán egy célja van: hogy elpusztítsa önmagát. Baranyi (2011, p. 9) összeveti Babits könyvét Madách falanszter-színével, és azt állítja, hogy Babits a létező világok legrosszabbikát írja le – „falansztere nem csupán üres és unalmas, mint Madáché, de lakóit állandó életveszély is fenyegeti” (Baranyi 2011, 9).
Disztópikus elemek már a tizenkilencedik század eleje óta jelen vannak a magyar utópikus irodalomban, gondoljunk csak Jajgádia országára Bessenyei Tariménesében (1804). Babits az Az Elza pilótával ezt a hagyományt tágítja ki, amikor megírja az első valódi disztópikus regényt magyarul, akkor, amikor a műfaj még csak kialakulóban volt a nyugati irodalmakban is, így strukturális és esztétikai hiányosságai ellenére is, az Elza pilóta a modern disztópikus irodalom korai fejlődésének fontos példája. Zamjatyin, Huxley és Orwell művei mellé sorakozik fel, noha az angol fordítás hiánya miatt Babits könyve sokkal kisebb hatást gyakorolt és sokkal kevésbé lett széleskörű az ismertsége.
 

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 184 9

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban Szerző: Czigányik Zsolt Utópia és disztópia kapcsán elsősorban angolszász szerzőkre szoktunk gondolni, pedig a műfaj, illetve jelenség a magyar kultúrában is régóta jelen van. Ez a kismonográfia az első próbálkozás a magyar irodalomban elszórtan megtalálható utópikus és disztópikus írások koherens hagyományként való értelmezésére. A kötet bemutatja a régi magyar irodalom és a Magyarországon alkotó külföldi szerzők (mint Jacobus Paleologus és Johannes Comenius) utópikus írásait, Morus szövegének fordítás- és hatástörténetét, majd részletes elemzéseket közöl a XIX. és a XX. század első felének legfontosabb utópikus műveiről. Ezek a művek gyakran ismert, kanonikus szerzők (Bessenyei György, Jókai Mór, Karinthy Frigyes, Babits Mihály) olyan írásai, melyek ritkán vannak a figyelem középpontjában, mások pedig, mint Szathmári Sándor Kazohiniája, kimondottan az utópikus hagyomány szempontjából fontosak, míg Az ember tragédiáját a kötet újszerű szempontból mutatja be. Az elemzések, az utópia műfajának megfelelően, az irodalmi hermeneutika módszereit a politikatudomány és az eszmetörténet eszközeivel egészítik ki. A könyv egyik fontos állítása, hogy a magyar utópizmusra (ahogy általában a magyar kultúrára) nagy hatással van a közép-európai régió köztes, liminális helyzete kelet és nyugat között, mely befolyásolja a hatalmi struktúrákat, a társadalmi és politikai rendet, és az ezekre reflektáló utópikus szövegeket. A műelemzések megközelítésére nagy hatással volt a mai interdiszciplináris utópiakutatás, különösen Lyman Tower Sargent, Gregory Claeys és Fátima Vieira munkássága. Kiemelt jelentőséget kap a magyar és a brit hagyományok kapcsolata, különösen Jonathan Swift és H. G. Wells recepciója. A kötet először angol nyelven 2023-ban Utopia between East and West in Hungarian Literature címen jelent meg a Palgrave Macmillan kiadónál. https://link.springer.com/book/10.1007/978-3-031-09226-8 Fordító: Ébényi Anna

Hivatkozás: https://mersz.hu/cziganyik-utopia-kelet-es-nyugat-kozott//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave