Czigányik Zsolt

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban


7.7. Összegzés

Egyetérthetünk abban Kocsissal (2009, 75), hogy a hatalmi rendszer működési módját nem írja le részletesen az Elza pilóta, s annak hatékonysága sem meggyőző: az örök harc inkább retorikai, mint reális alapjául szolgál a társadalomnak. Ennek fényében Babits regénye számos elemző megállapítása szerint egy nagy formátumú háborúellenes kiáltvány, mely minden didaktikus vonása ellenére megszívlelendő. Másrészről, véleményem szerint a könyv legfőbb értékei annak a viszonynak az ábrázolásában állnak, ami az egyének és a totalitárius társadalomban elvárt szerepük között feszül, annak a bemutatásában, hogy lehetetlen fenntartani egy értelemmel bíró emberi létezést a társadalomban való teljes feloldódásban, ha az nem tűr el semmiféle eltérést az egyénnek az előírt funkciótól.
Visszatérő kritika a regénnyel szemben, hogy didaktikus: az értelmezés lehetőségei kétségtelenül behatároltak, minthogy nehéz lenne elfogadni egy olyan álláspontot, amely támogatná a totális háborút. Az Elza pilótában a disztópia újonnan kialakuló műfaja talál képviselőre, egyidőben Huxley Szép új világával, mindössze egy évtizeddel Zamjatyin Mi című műve után, valamint megelőzve és több módon megelőlegezve Orwell 1984-ét. Kezdetben a regény fogadtatása meglehetősen kritikus hangvételű volt, mivel az Elza pilóta több szempontból nem felel meg azoknak a magas esztétikai mintáknak, amelyet Babits a költészet terén felállított. (A fogadtatás alapos összefoglalóját lásd Lengyel 2008.) Mindazonáltal a második világháború utáni fogadtatás sokkal kedvezőbbé vált, a kritikusok gyakran kiemelték, hogy milyen jól ábrázolja a regény fiktív világa a militarista totalitárius államok történelmi valóságát. Véleményem szerint a könyv legfőbb értéke annak az ábrázolása, ahogyan az állam totalitárius kontrollja alatt szenvedő személyiségek gondolkodnak és éreznek – közeli rokonságba hozva ezáltal az Elza pilótát Orwell 1984-ével (noha közvetlen kapcsolat nincs közöttük). 
Az Elza pilóta stilisztikailag és esztétikailag nem mindig elégíti ki a legmagasabb elvárásokat, és Lengyel (2009, 345) strukturális problémákat is talál benne. Ez visszatérő kérdés a magyar utópikus irodalommal kapcsolatban; strukturálisan Bessenyei Tariménese és Jókai A jövő század regénye is problematikus, mivel narratív szerkezetük igen komplex, anélkül, hogy alaposan eldolgoznák az egyes melléktörténeteket (részletesen lásd 3. és 5. fejezetek). Amikor a realista regények mércéjével vizsgálják őket, gyakran nem ütik meg a mértéket. Lengyel (2009, 345) az Elza pilóta didaktikus természetére is rámutat, kiemelve, hogy a kritika többnyire inkább az író mögöttes szándékát elemzi a valós szöveg helyett. Az utópikus hagyományban – noha egy irodalmi mű esetén sosem tekinthetünk el teljességgel a formai jegyektől – a tartalom nagyobb hangsúllyal esik latba, és az esztétikai megfontolások gyakran háttérbe szorulnak. Jogos a kritika, amely a karakterfejlődés hiánya és egyéb fontos epikus jellemzők miatt illeti az Elza pilótát (Rába 1983, 278), de nem csökkenti a totalitárius államban lévő háborús terror lelki hatásai bemutatásának értékét, ami Babits regényét a disztópikus irodalom klasszikusai közé emeli.

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 184 9

Utópia kelet és nyugat között a magyar irodalomban Szerző: Czigányik Zsolt Utópia és disztópia kapcsán elsősorban angolszász szerzőkre szoktunk gondolni, pedig a műfaj, illetve jelenség a magyar kultúrában is régóta jelen van. Ez a kismonográfia az első próbálkozás a magyar irodalomban elszórtan megtalálható utópikus és disztópikus írások koherens hagyományként való értelmezésére. A kötet bemutatja a régi magyar irodalom és a Magyarországon alkotó külföldi szerzők (mint Jacobus Paleologus és Johannes Comenius) utópikus írásait, Morus szövegének fordítás- és hatástörténetét, majd részletes elemzéseket közöl a XIX. és a XX. század első felének legfontosabb utópikus műveiről. Ezek a művek gyakran ismert, kanonikus szerzők (Bessenyei György, Jókai Mór, Karinthy Frigyes, Babits Mihály) olyan írásai, melyek ritkán vannak a figyelem középpontjában, mások pedig, mint Szathmári Sándor Kazohiniája, kimondottan az utópikus hagyomány szempontjából fontosak, míg Az ember tragédiáját a kötet újszerű szempontból mutatja be. Az elemzések, az utópia műfajának megfelelően, az irodalmi hermeneutika módszereit a politikatudomány és az eszmetörténet eszközeivel egészítik ki. A könyv egyik fontos állítása, hogy a magyar utópizmusra (ahogy általában a magyar kultúrára) nagy hatással van a közép-európai régió köztes, liminális helyzete kelet és nyugat között, mely befolyásolja a hatalmi struktúrákat, a társadalmi és politikai rendet, és az ezekre reflektáló utópikus szövegeket. A műelemzések megközelítésére nagy hatással volt a mai interdiszciplináris utópiakutatás, különösen Lyman Tower Sargent, Gregory Claeys és Fátima Vieira munkássága. Kiemelt jelentőséget kap a magyar és a brit hagyományok kapcsolata, különösen Jonathan Swift és H. G. Wells recepciója. A kötet először angol nyelven 2023-ban Utopia between East and West in Hungarian Literature címen jelent meg a Palgrave Macmillan kiadónál. https://link.springer.com/book/10.1007/978-3-031-09226-8 Fordító: Ébényi Anna

Hivatkozás: https://mersz.hu/cziganyik-utopia-kelet-es-nyugat-kozott//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave