A kérdőíves vizsgálathoz hasonlóan az interjús kutatást is több idődimenzióban folytattuk le. 2002 és 2006 között 110 orvosnővel készítettünk életútinterjút. Az életútinterjúk előnye, hogy lehetőséget nyújtanak az életút szubjektív rekonstrukciójára. (Nagy 2001)

 

A legfontosabb vizsgálati terület – az életútinterjúk kérdései közül – a munka és a családi élet összeegyeztethetőségével kapcsolatos kérdések köre volt. E kérdéscsoport körüljárása nyújthatott segítséget a kvantitatív kutatás szerepkonfliktus kérdésének átgondoltabb értelmezéséhez. Az életútinterjúk tartalomelemzése során az alábbi három kérdést vizsgáltam:

 

A kvalitatív felvétel „második hullámában” orvosnői, rezidensiés orvostanhallgatói életutak vizsgálatát (2011–2012, n = 147) folytattuk le. Az orvosnői morbiditás problémáinak megértése érdekében elengedhetetlenül fontosnak tartottuk az orvosnői életutak jobb megismerését a kvalitatív módszerek segítségével. A korábbi kutatási eredmények alapján az életútinterjúkban a hivatás gyakorlása során megjelenő stressztényezők és a velük való megküzdés leírása új és kulcsszerepű elemként jelenik meg. A kvalitatív adatfelvétel második szakaszában 36 interjú készült, kifejezetten a fiatal orvosnőkre fókuszálva. Az interjúalanyok kiválasztásakor fontos kritérium volt, hogy az „X” és „Y” generáció tagjait (a nagyjából az 1965 és 1980, illetve az 1981 és az 1990-es évek eleje között születetteket) kérdezzük: ezért a meginterjúvolt orvosnők átlagos életkora 41 év volt. Az interjúkban főként a munkaidő, háztartási tevékenységre fordított idő és a „saját idő” (szabadidő) mennyiségét vizsgáltuk.

 

A kvalitatív elemzés során az interjúk szövegeit a fenti, konkrétkutatási kérdésekre vonatkozó válaszok alapján gyűjtöttük és csoportosítottuk. A strukturális kódolás során nem a konkrét kronológiai történések felvázolására törekedtünk, hanem a pályaválasztással kapcsolatos – az interjúalanyok által legfontosabbnak tartott – eseményeket, történéseket igyekeztünk kiemelni. A szövegrészletek kategorizálásának folyamatában az egyes elemeket a fenti három tematikus pont valamelyikébe soroltuk, a „kevert” tartalmú szövegek különválasztásával. A kategorizálás kulcsfogalmai a pályaválasztás ideje és körülményei, a(z orvos) szülők és családtagok esetleges hatása a pályaválasztásra és a hivatásválasztás egyéb motivációi köré szerveződtek. A kódolás eredményeként létrejövő szövegegységeket külön vizsgálatnak vetettük alá. Az interjúk szövegrészleteit a „grounded theory” módszerhez hasonlóan elemeztük: a megjelenő mintázatokat, kirajzolódó hasonlóságokat rendeztük a jelzett kulcsterületek köré, meghatározva ezzel azokat az elképzeléseket, amelyeket több interjúalany is hasonló módon fogalmazott meg, illetve ezekből kiemeltük az „új utakat”, az egyedi válaszokat. (Hanson 2011; Glaser 1967) Az interjúk bemutatása, idézése során a két adatfelvételi hullám anyagait folyamatos számozással láttuk el (az 1-es számútól a 212-es számúig, melyben a korábbi adatfelvétel interjúi 110-ig találhatók meg, a második fázis 111-től 212-ig tart). A két kvalitatív mintába került 212 orvosnő átlagéletkora 46 (SD=8) év volt. Családi állapotuk szerint 79 százalékuk partnerrel él, 12 százalékuk egyedülálló, 6 százalékuk elvált és 3 százalékuk özvegy; 16 százalékuk gyermektelen, egy gyermeke van 20 százalékuknak, két gyermeke 44 százalékuknak és 3 vagy több gyermeke 20 százalékuknak van. Fővárosi a minta 52 százaléka, megyeszékhelyen él a 24 százalékuk, városban 15 százaléknyian, míg községben 9 százaléknyian élnek. Alapellátásban 34 százalékuk, szakellátásban 32 százalékuk, fekvőbeteg-ellátásban 28 százaléknyian, míg egyéb munkahelyeken a megkérdezettek 6 százaléka dolgozik.