2.5. Az orvostanhallgatók testi-lelki egészsége. Melyek a legfontosabb nemi különbségek?

Az előző alfejezetben a hallgatók pályaválasztási és szakválasztási preferenciáit és ezek különbségeit tekintettük át. Mint láttuk, a motivációs struktúrában, az elköteleződés idejében és a szerepmodellek hatásában jelentős különbség figyelhető meg a férfi és a női hallgatók között. De hogyan alakul a hallgatók mentális egészsége, stresszprecepciója és megküzdése az egyetemi évek alatt? A következőkben e kérdésekre keressük a választ, a feltételezett nemi különbségek figyelembevételével. 1

 

Az orvosegyetemi képzés a stresszterheltség szempontjából „kitüntetett időszak”. Több vizsgálat azt mutatja, hogy a medikusok és medikák nagyobb fokú szorongással és stresszterheléssel küzdenek, mint kortársaik. (Dyrbye 2006) Jelentősebb arányban fordulnak elő náluk depressziós tünetek és öngyilkossági gondolatok is. (Firth-Cozens 1987; Tyssen 2000) A tananyag óriási mennyisége, egy rendkívüli igényeket támasztó oktatási rendszerbe való bekerülés, a magánélet beszűkülése mind-mind jellemzői ennek az életszakasznak. (Dyrbye 2005; Afzal 2012) Az első két év elméleti képzése során még nem találkoznak a hallgatók betegekkel, így lényegében „azt sem tudják, hogy mit jelent orvosnak lenni”, a gyógyítás célja távoli és sokszor elérhetetlen messzeségbe kerül. (Túry 2005)

Mint láttuk, a hallgatói motivációk között elsődleges az altruizmus, az embereken való segítés vágya, ugyanakkor a hallgatóknak igen sokáig nincs ismeretük arról, hogy valójában mit is jelent a gyógyítás. A harmadév ugyanakkor a képzés „Rubiconja”, a hallgatók ekkor vesznek részt először klinikai gyakorlatokon. Ekkor szembesülnek talán először a pálya nehézségeivel, szenvedéssel, halállal, tehetetlenséggel, kommunikációs nehézségekkel. A szakirodalom ezt az időszakot tartja a hallgatói egészség szempontjából a legkritikusabb időszaknak. (Hojat 2009) Kérdés az, hogy ezekkel a stresszhelyzetekkel hogyan tudnak a medikusok megküzdeni, milyen szerepmodellel tudnak azonosulni, hogyan szerzik meg a kulcskompetenciákat, klinikai készségeket? (Túry 2005; Dyrbye 2009)

Az orvostanhallgatók körében lefolytatott kvantitatív vizsgálataink a két nem eltérő stresszérzékenységét és eltérő megküzdési hipotézisét is alátámasztják. Eredményeink szerint ugyanis a medikák jobban érintettek a pszichoszomatikus tünetekben és több stressztényezőről számolnak be, mint a medikusok. Nagyobb arányban fordul elő körükben alvászavar, túlterheltebbnek érzik magukat, valamint a kiégés emocionális kimerülés komponense is szignifikánsan nagyobb mértékben jelentkezik a körükben.

A következőkben a fenti hallgatói kutatás részletes eredményeit mutatjuk be. Elsőként a hallgatóknál megjelenő pszichoszomatikus tüneteket vizsgáltuk a Szubjektív Testi Tünet Skála (PHQ) alapján. Válaszadóink között a PHQ átlagpontszáma 8,2 volt. A hallgatók mintegy 72,3 százaléka került a normál kategóriába, míg 27,7 százalékuk a magas övezetbe tartozott. E kérdés tekintetében szignifikáns különbséget találtunk a fiúk és a lányok pont számai között: a lányokra szignifikánsan nagyobb arányban jellemző a magas PHQ pontszám. Az orvostanhallgató lányok a PHQ skála minden tételében nagyobb pontszámról számolnak be, mint a fiúk (2. ábra).

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1354onmo_206/#m1354onmo_206 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1354onmo_206/#m1354onmo_206)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1354onmo_206/#m1354onmo_206)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

2. ábra. Az orvostanhallgató férfiak és nők megoszlása a Szubjektív Testi Tünet Skálán (PHQ) elért pontszám alapján

 

A következőkben megvizsgáltuk a depresszió, valamint az öngyilkossági gondolatok és kísérletek arányát a vizsgált mintában. A Beck Depresszió Skála átlagpontszáma 4,2 volt, a hallgatók közel 12 százalékát jellemzi az enyhe és közepes depressziópontszám. Öngyilkossági gondolatok a minta mintegy 20 százalékára jellemzőek, míg az öngyilkossági kísérletek előfordulása 1,6 százalékos. Sem a Beck depresszió pontszámok, sem pedig az öngyilkossági gondolatok és kísérletek tekintetében nem találtunk a fiúk és a lányok között jelentős különbséget.

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1354onmo_209/#m1354onmo_209 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1354onmo_209/#m1354onmo_209)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1354onmo_209/#m1354onmo_209)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

3. ábra. Az orvostanhallgatók között előforduló, az Athéni Insomnia Skála segítségével mért alvászavar megoszlása nemi bontásban

 

Az alvászavarok tekintetében úgy találtuk, hogy a válaszadók átlagpontszáma az Athéni Insomnia Skálán 8,8. A referenciaértéknek tekintett 10 pontos határ alá a minta 57,5 százaléka került, esetükben nem beszélhetünk alvászavarról. Ugyanakkor a válaszadók 42,5 százaléka számol be alvászavarról. Az alvászavarok esetében komoly különbség mutatkozik a fiúk és a lányok között: a lányok körében szignifikánsan magasabb az AIS pontszám (3. ábra).

A rizikómagatartást tekintve megvizsgáltuk a dohányzás, valamint az alkoholfogyasztás prevalenciáját. A mintába került orvostanhallgatók mintegy 11 százaléka jelenleg is dohányzik, mintegy 25,9 százalékuk korábban dohányzott. A hallgatók mintegy 40 százaléka heti rendszerességgel fogyaszt alkoholt. Úgy találtuk, hogy a fiúk esetében szignifikánsan magasabb a heti rendszerességgel alkoholt fogyasztók aránya, ugyanakkor a dohányzás tekintetében a két nem között nem találtunk statisztikailag igazolható különbséget.

1	Jelen összegzés alapjául a Győrffy Zs, Csala I, Sándor I (2013): Orvostanhallgatók Magyarországon: átalakuló vagy elnőiesedő hivatás? Orvosi Hetilap 154: (49)1950–1958. cikkünk szolgált.

Tartalomjegyzék

• Orvosnők Magyarországon
• Impresszum
• chevron_right1. BEVEZETÉS
  • 1.1. Történelmi áttekintés: orvosnők a gyógyítás színpadán, avagy nőies hivatás-e az orvoslás?
  • chevron_right1.2. A kutatás módszertana
    • A kvantitatív vizsgálat során alkalmazott mérőeszközök
    • Statisztikai módszerek
    • A kérdőíves vizsgálatok résztvevői
    • Az orvostanhallgatói kvantitatív vizsgálat
    • A kvalitatív adatfelvétel
• chevron_right2. ORVOSTANHALLGATÓK A 21. SZÁZADBAN
  • 2.1. Hogyan alakul át az orvosi hivatás?
  • 2.2. Deprofesszionalizáció és elnőiesedés. Valóban „rózsaszín galléros” szakmává válik az orvoslás?
  • 2.3. A pályaválasztás háttértényezői és nemi különbségei
  • 2.4. Szakválasztás és a „kontrollálható életstílus” jelensége
  • chevron_right2.5. Az orvostanhallgatók testi-lelki egészsége. Melyek a legfontosabb nemi különbségek?
    • Stressztényezők és túlterheltség
  • 2.6. A hallgatói kiégésről
  • chevron_right2.7. Nemi különbségek a boncolással kapcsolatos élmények megélésében és feldolgozásában
    • A kvalitatív vizsgálat eredményei
  • 2.8. „Így látjuk mi…” Hallgatói vélemények orvosnőkről és orvosokról, medikusokról és medikákról
• chevron_right3. (M)ILYEN A „NŐIES” ÉS A „FÉRFIAS” ORVOSLÁS?
  • 3.1. Az orvosnők és az orvosok munkaideje és jövedelme
  • 3.2. Miért torpannak meg az orvosnői karrierek? Miként tűnik fel az „üvegplafon” és a „ragadós padló” jelensége?
  • chevron_right3.3. A háztartási munka és munkamegosztás világa
    • A háztartási munkamegosztás alakulása
    • „Egymás terhének hordozása”
    • Amikor a férfiak viszik a háztartást…
    • A „tradicionális modell” – frusztrációk nélkül
    • A „tradicionális modell” – ellenérzésekkel
    • „Modern modell” – a családra támaszkodva
  • 3.4. Szupernő szindróma
  • chevron_right3.5. Lehet-e az orvoslás „családbarát” foglalkozás?
    • Hogyan lehet a hivatást és a családi szerepeket összeegyeztetni?
    • A munka és a család feladatainak sikeres összehangolása
  • 3.6. Speciális kihívások a munka és a családi élet összeegyeztetésében: az orvos házaspárok helyzete
  • 3.7. Befolyásol-e a gyógyító neme a kezelésben? Létezik-e „nőies” vagy „férfias” orvoslás?
• chevron_right4. AZ „ORVOSNŐ-PARADOXON” JELENSÉGE.
  • chevron_right4.1. A szomatikus egészségmutatók alakulása két idődimenzióban
    • „Hungarikum” az orvosnők nagyfokú sérülékenysége?
  • chevron_right4.2. Mentális egészség a magyarországi gyógyítók körében
    • A fiatal orvosnők mint a legnagyobb kockázatú csoport
  • 4.3. A mentális egészség, a munkamegterhelés és a kiégés alakulása a magyarországi orvosnők esetében. Mit mutat a longitudinális perspektíva?
  • 4.4. A kiégés a morbiditás hiányzó láncszeme?
  • 4.5. Hogyan alakul a kiégés a hazai gyógyítók körében? Kik a legveszélyeztetettebbek?
  • 4.6. Az orvosnők kiégése – hogyan függenek össze a krónikus betegségek, a reprodukciós zavarok és a kiégés egyes dimenziói?
  • chevron_right4.7. Szubjektíven a stresszről és a stresszel való megküzdésről
    • Stresszesebb-e az orvosi hivatás, mint más hivatások?
    • „A munka önmagában nem stressz, csak akkor, ha azzá teszi valaki”
• chevron_right5. ORVOSNŐI EGÉSZSÉG MÁS MEGKÖZELÍTÉSBEN: A MEGELŐZÉS ÚTJAI
  • 5.1. A pozitív pszichológiai technikák
  • 5.2. Megelőzés humorterápiával?
  • chevron_right5.3. Miért fontos az orvostanhallgatók egészsége? – A HuMánia kurzus mint hungarikum
    • Mi is az a HuMánia?
  • 5.4. (M)ilyenek a boldog gyógyítók?!
• 6. ÖSSZEGZÉS
• IRODALOM

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 697 9

Mi az oka annak, hogy annyi fiatal választja ma az orvosi hivatást? Elsősorban a pénz, vagy az embereken való segítés vágya tereli őket a szakma felé? Milyen problémákkal szembesülnek az orvosegyetemi évek alatt, és mi várja őket az egészségügyben? Létezik-e nőies és férfias orvoslás? Hogyan befolyásolják a gyógyítók munkáját és a páciensek helyzetét a napjainkban zajló radikális változások, a legújabb digitális és mobil eszközök, a modern kezelési eljárások?Ma már több orvosnő végez és praktizál Magyarországon, mint férfi orvos – milyen társadalmi következményekkel jár ez, és miként befolyásolja az orvos–beteg kapcsolatot? Törvényszerű-e, hogy kiégjenek az orvosok, és milyen módon lehet küzdeni ellene? Hogyan próbálják összeegyeztetni családi szerepeiket és karrierjüket a hazai orvosnők? Miért vannak speciális helyzetben az orvos-házaspárok?És végül, de nem utolsósorban: mit jelent a „magyarországi orvosnő-paradoxon”?

Az Orvosnők Magyarországon hiánypótló összegzés: három és fél évtizede nem vizsgálták átfogóan a hazai orvosok helyzetét. A kötet alapjául több, már az ezredforduló után készített országos reprezentatív kutatás szolgált, emellett orvostanhallgatókkal és gyakorló orvosokkal felvett interjúk egészítették ki a képet. A gyógyítók testi-lelki egészségének feltérképezése mellett a könyv részletesen elemzi az orvosnők helyzetét, akiknek jelentős része – „szupernőként” próbál egyszerre a legmagasabb színvonalon helytállni hivatásában és a magánéletben egyaránt.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gyorffy-orvosnok-magyarorszagon//