Győrffy Zsuzsa

Orvosnők Magyarországon

2.6. A hallgatói kiégésről

A hallgatói kiégés a tanulás iránti érdektelenséget, a célok, a motiváció elvesztését jelenti. Hogyan alakul a kiégés jelensége a vizsgált mintában, és van-e összefüggés a korábban vizsgált pályamotivációs faktorokkal? Lehetséges-e, hogy az altruizmus valójában védő szerepet tölt be?

A hallgatókat érő stresszterhelés sok esetben a „kiégés” jelenségében érhető tetten. A hallgatói kiégést elsőként Kafry és munkatársa írta le (Kafry 1980): munkájukban azt az állapotot értették kiégés alatt, amelyben a hallgatókat a tanulmányaik iránti csökkent érdeklődés, a motiváció hiánya és a fáradtság jellemzi. A kiégés kérdéséhez kapcsolódik az orvosegyetemi hallgatók nehézségeire utaló „bántalmazott gyerek szindróma” fogalma (battered child syndrome). Ez az elnevezés utal az egyetemi képzés során előforduló megszégyenítésre, állandó kritizálásra, a hallgatók semmibevételére, az értéktelenség sugalmazására vagy a büntetéssel való fenyegetésre, illetve a félelemben tartásra. (Dyrbye 2008)

A hallgatói kiégés jelenségének vizsgálatában fontos lépés volt, hogy a befolyásoló okokra fény derüljön. E tényezőket a kutatók külső okok (az egyetemi megterhelés és környezet) és belső tényezők (személyiségjegyek) szerint csoportosították, és feltételezték, hogy a kiégés alakulásában mind a környezeti, mind pedig a személyiségtényezőknek (és kölcsönös egymásra hatásuknak) meghatározó szerepe van. A külső okok közül a nagy mennyiségű tananyag, az időnyomás, a vizsgastressz és az anyagi bizonytalanság bizonyult befolyásoló kritériumnak. Mindezeken túl a halállal/ szenvedéssel való szembesülés, az érzelmi megterhelődés is vezethet a hallgatók kiégéséhez. (Dyrbye 2009; Zhang 2007; Dyrbye 2005; Schaufeli 2002) A hallgatói kiégés továbbá kapcsolatban van az egyetemről való kimaradás, kibukás félelmével is. (Reed 2011; Dyrbye 2010c) A személyiségtényezők (belső okok) közül az önbizalom, az énhatékonyság, a kontroll, a szorongás és a neuroticizmus faktorai esetében találtak egyértelmű összefüggést a vizsgálatok. (Lian 2014; Stoen Grotmol 2012; Tyssen 2007a; Jacobs 2003)

A hallgatói kiégés prevalenciájának alakulásában nem mutatnak egységes képet a különböző kutatások. Míg a korábbi vizsgálatok 10–45 százalék közé tették a kiégés előfordulását (Dyrbye 2008), addig a legfrissebb kutatások úgy találták, hogy a hallgatók mintegy fele érintett a kiégésben. (Cecil 2014; Ishak 2013) Az eltérő becslésék és mérések ellenére e vizsgálatok megállapították, hogy az orvosegyetemi hallgatóknál a kiégés magasabb arányban fordul elő, mint a más egyetemeken tanuló kortársaiknál. (Dyrbye 2014a)

A hallgatói kiégés következményei – az ismertetett háttértényezőkhöz hasonlóan – meglehetősen sokrétűek. A mentális distressz számtalan faktora, a szorongás, az alvászavarok, a depresszió és az öngyilkossági gondolatok jelennek meg a kiégésben érintett hallgatók körében. (Pagnin 2014; Aktekin 2001; Dahlin 2005; Tyssen 2001; Dyrbye 2008) Több kutatás egybevágó eredménye szerint a kiégés szoros kapcsolatot mutat a dohányzással, alkoholfogyasztással és az egészségtelen életmóddal (az egészségtelen ét kezéssel, a sportolás hiányával). (Gorter 2000; Gerber 2009, 2013)

A kiégést illetően hallgatói vizsgálatunk eredményei a következőképpen alakultak: a mintában az emocionális kimerülés alskálájának átlagpontszáma 3,12, a cinizmus alskála átlagpontszáma 3,42 volt, míg a teljesítményvesztés dimenziója 2,27 átlagpontszámot mutatott (4. táblázat).

4. táblázat: A kiégés faktorainak alakulása az orvostanhallgatói mintában

A kiégés dimenziói	Alacsony % (n)	Közepes és magas % (n)
Emocionális kimerülés	61,4 (438)	38,6 (275)
Deperszonalizáció	65,5 (472)	34 (249)
Teljesítményvesztés	76 (544)	24 (172)

Eredményeink azt mutatják, hogy az emocionális kimerülésben a lányok szignifikánsan nagyobb mértékben érintettek (32,1% vs. 41,8%). A cinizmus és a teljesítményvesztés dimenziójában nem találtunk különbséget az orvostanhallgató fiúk és lányok között. Az emocionális kimerülés és a teljesítményvesztés alakulása nem mutatott évfolyamhatást, ugyanakkor a deperszonalizáció közepes és magas dimenziójában a klinikai képzésben résztvevők szignifikánsan nagyobb mértékben érintettek (38,5% vs. 61,5%).

A kiégés nemi összefüggéseiben meglehetősen ellentmondásos eredményeket mutatnak a különböző vizsgálatok: míg a kutatások egy része azt sugallja, hogy a férfiak a deperszonalizációban (Backoviæ 2012; Willcock 2004), míg a nők az emocionális kimerülésben érintettek inkább, addig más vizsgálatok nem találtak nemi különbségeket a kiégés alakulásában. (Santen 2010; Galán 2011) A hallgatói kiégés eredményeinek összehasonlítása azonban sok metodológiai problémába ütközik az eltérő mérőeszközök, illetve övezetek (cut-off point) használata miatt. Ugyancsak nehéz az összehasonlítás az egyetemek eltérő képzési rendszere (curriculuma) miatt. Míg az európai orvosegyetemek jelentős részén (így Magyarországon is) 18, illetve 19 éves korban lépnek be a hallgatók az orvosképzésbe, addig az Egyesült Államokban, Ausztráliában jellemzően később, egy BA diploma megszerzése után kezdik a hallgatók az orvosegyetemet. (Dahlin 2007; Galán 2011) Az életkori és tapasztalati különbségekből adódóan feltételezhető az eltérő stresszérzékenység, kiégési mutató és megküzdés. A fenti módszertani korlátokat figyelembe véve is elmondható, hogy a magyarországi orvostanhallgatók a kiégés tekintetében igen veszélyeztetettek. (Santen 2010; Dahlin 2007; Dyrbye 2006)

Kutatási kérdésként fogalmaztuk meg a kiégés és a pályaválasztási motivációk esetleges összefüggésének feltárását. Vajon az altruizmus „predesztinál” a nagyobb fokú kiégésre, vagy éppen ellenkezőleg, védőfaktorként van jelen? Milyen kapcsolatot mutathat a „segíteni vágyás” és az egyetemi követelményeknek való megfelelés? A következőkben e kérdésekre keressük a válasz.

5. táblázat: Az orvostanhallgatói kiégés és a pályaválasztási faktorok összefüggése egyváltozós elemzésben

Pályaválasztási faktorok	Emocionális kimerülés közepes és magas aránya % (n) szignifikancia	Deperszonalizáció közepes és magas aránya % (n) szignifikancia	Teljesítményvesztés közepes és magas aránya % (n) szignifikancia
Diplomaszerzés	43,1 (166) p<0,007	35,4 (138) NS	25,8 (100) NS
Diákélet vonzósága	36,2 (63) NS	31,6 (56) NS	27,1 (48) NS
Altruizmus	38,6 (213) NS	30,9 (172) p<0,000***	21,2 (117) p<0,002**
Orvos szülők	33,3 (28) NS	32,1 (27) NS	22,6 (19) NS
Szakma presztízse	39,8 (113) NS	36,7 (106) NS	24,2 (70) NS
Közeli hozzátartozók betegsége vagy halála	41,1 (39) NS	31,6 (31) NS	21,4 (21) NS
Felvételi tárgyak	42,4 (84) NS	39,2 (78) NS	24,1 (48) NS
Kereseti lehetőségek	45,2 (61) p<0,095	39,3 (53) NS	28,1 (38) NS
Könnyű elhelyezkedés	41,8 (135) NS	38,8 (127) p<0,016**	25,1 (81) NS
Külföldi munka	43,4 (102) p<0,072	41,1 (30) p<0,030**	27,8 (66) p<0,095
Pozitív orvosi példa	36,9 (31) NS	32,9 (28) NS	20,5 (17) NS

A kiégés és a pályaválasztási faktorok összefüggését az 5. táblázat mutatja be (lásd az előző oldalon). Az emocionális kimerülés közepes és magas aránya tendenciaszerű együttjárást mutat a kereseti lehetőségek és a külföldi munkavállalás motivációs faktorával. A deperszonalizáció közepes és magas aránya azok között fordul elő szignifikánsan nagyobb arányban, akik nem jelölték be az altruizmust (47,7% vs. 30,9%). Ugyancsak szignifikánsan magasabb arányú a deperszonalizáció azok között, akik a könnyű elhelyezkedést (31,8% vs. 38,8%), valamint a külföldi munkavállalási lehetőségeket (31,8% vs. 40,1%) jelölték motivációs faktorként. A teljesítményvesztés közepes és magas aránya szignifikánsan gyakrabban jelenik meg az altruizmust nem választók körében (33,5% vs. 21,2%). Tendenciaszerűen magasabb arányban fordul elő a teljesítménycsökkenés a külföldi munkavállalást jelölők körében (22,1% vs. 27,8%).

A következő lépésben többváltozós elemzés segítségével (bináris logisztikus regresszió) vizsgáltuk meg a kiégés és a pályamotivációs faktorok közötti potenciális kapcsolatot. Megállapítottuk, hogy az emocionális kimerülés estében a pályamotivációs faktorok egyike sem játszik meghatározó szerepet. Az emocionális kimerülés esetében a vizsgastressz, a túlterheltség és a tanulásra való koncentrációs nehézségek a legmeghatározóbb elemek.

A deperszonalizáció alakulásában úgy találtuk, hogy a magasabb évfolyamnak (klinikai képzés), a túlterheltségnek, valamint az altruisztikus motivációk hiányának van jelentős szerepe.

A teljesítménycsökkenés esetében a tanulmányi eredményekkel való elégedetlenség, a vizsgastressz, valamint az altruisztikus motivációk hiánya a legjelentősebb befolyásoló tényező (6. táblázat) (lásd a következő oldalon).

Amint a korábbiakban láthattuk, a pályaválasztási faktorok elemzése azt mutatta, hogy az altruizmus még mindig igen fontos, de korántsem kizárólagos tényező a pályaválasztáskor. A segítő motivációhoz közel hasonló arányban kapcsolódnak a „controllable lifestyle” (Lambert 2005; Dorsey 2003) koncepciójába illeszkedő tényezők: a pénz, az elhelyezkedés és a karrierlehetőségek. Így a nemzetközi trendekkel egybevágóan elmondható, hogy a hallgatóknak fontos az altruizmus, de korántsem kizárólagosan, hiszen nagyon nagy arányban jelennek meg a karrierre, státuszra vonatkozó tervek is.

6. táblázat: A hallgatói kiégés és a pályaválasztási faktorok vizsgálata többváltozós elemzésben

A kiégés faktorai	Változók	Esélyhányados	Konfidencia intervallum (95%)
Emocionális kimerülés	vizsgastressz tanulásra való koncentráció nehézsége túlterheltség	2,042 2,490 5,598	1,182–3,527* 1,164–3,763* 4,007–8,978*
Deperszonalizáció	klinikai képzés túlterheltség altruizmus	1,909 2,206 1,934	1,324–2,754* 1,617–3,009* 1,297–2,881
Teljesítményvesztés	tanulmányi eredménnyel való elégedettség vizsgastressz altruizmus	3,496 1,691 1,652	2,320–5,263*** 0,993–2,879* 0,572–1,071*
t* p<0,05, p<0,01, *p<0,001, NS: nem szignifikáns

Az altruizmus kérdéséhez kapcsolódóan érdemes végiggondolni, hogy mit is jelent a 21. században az altruizmus fogalma az orvoslásban. Az orvos–beteg kapcsolatnak a nagyfokú technicizálódás következtében számtalan új formája jelent meg: sok szakma esetében látható, hogy az 50–60 évvel ezelőtti helyzethez képest már nemcsak a személyes kapcsolatban rejlik a segítés lehetősége. További fontos átalakulásra hívják fel a figyelmet azok a magyarországi vizsgálatok, amelyek azt mutatják, hogy az elsőévesek közel fele nem akar gyakorló, klinikus orvos lenni. (Girasek 2009) Az átalakuló hivatás sok lehetőséget rejt, a kutatói vagy a piaci szférában való elhelyezkedését egyaránt, így a kizárólagosan betegágy mellett segítő, gyógyító orvos képe jelentősen módosul. (Molnár R 2015)

Az altruista motivációk gender különbségeit áttekintve elmondható, hogy eredményeink egybevágnak a nemzetközi trendekkel: számtalan vizsgálati eredmény mutatja, hogy a nők motivációs struktúrájában nagyobb hangsúllyal van jelen „az embereken való segítés igénye”. (Johansson 2007; Korkmaz 2013) Johansson és Hamberg sokat idézett vizsgálatában (Johansson 2007) svéd orvostanhallgatókat kérdezett arról, hogyan is képzelik magukat gyakorló orvosként. A hallgatói esszék tanúsága szerint – mint arra már korábban is utaltunk – a nők elképzeléseiben a segítő, önfeláldozó attitűd jelenik meg, míg a férfiak írásaiból a hatékony, gyakorlatias, célratörő orvos képe bontakozik ki.

A többváltozós elemzés azt mutatta, hogy a túlterheltség, a vizsgastressz, valamint a tanulásra való koncentráció nehézsége meghatározó a hallgatói kiégésben, ugyanakkor az altruizmus is fontos tényezőként van jelen. Kérdés, hogy milyen mechanizmusokon keresztül hatnak egymásra az altruista motivációk és a deperszonalizáció, teljesítményvesztés. A lehetséges magyarázatokat több szempontból közelíthetjük meg. Az altruizmus erős intrinszik (belső) motiváció, amely protektív lehet az egyetemi nehézségekkel való szembekerüléskor: „ha látom a célt, amit el szeretnék érni, akkor jobban alkalmazkodom a nehéz körülményekhez”. Az altruizmus ugyanakkor egyfajta alárendelődést is jelent, amely a hierarchikus orvosegyetemi struktúrában kifejezetten előnyös, konfliktusmentesebb.

Magyarázat lehet továbbá az is, hogy az altruizmust jelölők (illetve a fiúk és a lányok) más-más „pályaszocializációs” szakaszban vannak. Vizsgálataink ugyanis azt mutatják, hogy a lányok szignifikánsan korábban köteleződnek el az orvosi hivatás mellett. (Győrffy 2013a) A korábbi választás jelenthet tudatosabb elköteleződést, ez a – kizárólag tanulással kapcsolatos – kiégésmutatók alakulása szempontjából előnyként jelenhet meg. Mindezt megerősítheti az is, hogy a fiúk esetében – ugyancsak 2012-es kutatásunk alapján – elmondható, hogy tendenciaszerűen nagyobb az orvos szülők aránya: a szülőknek való megfelelés, illetve a magas családi elvárások szintén magyarázó tényezői lehetnek a magasabb fokú kiégésnek. Bár a lehetséges magyarázatok igen összetettek, annyi minden bizonnyal leszögezhető, hogy a tanulmányok értelmében való kételkedés (lásd cinikus attitűd) és az altruista motivációk nem egyeztethetőek össze.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 697 9

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Mi az oka annak, hogy annyi fiatal választja ma az orvosi hivatást? Elsősorban a pénz, vagy az embereken való segítés vágya tereli őket a szakma felé? Milyen problémákkal szembesülnek az orvosegyetemi évek alatt, és mi várja őket az egészségügyben? Létezik-e nőies és férfias orvoslás? Hogyan befolyásolják a gyógyítók munkáját és a páciensek helyzetét a napjainkban zajló radikális változások, a legújabb digitális és mobil eszközök, a modern kezelési eljárások?Ma már több orvosnő végez és praktizál Magyarországon, mint férfi orvos – milyen társadalmi következményekkel jár ez, és miként befolyásolja az orvos–beteg kapcsolatot? Törvényszerű-e, hogy kiégjenek az orvosok, és milyen módon lehet küzdeni ellene? Hogyan próbálják összeegyeztetni családi szerepeiket és karrierjüket a hazai orvosnők? Miért vannak speciális helyzetben az orvos-házaspárok?És végül, de nem utolsósorban: mit jelent a „magyarországi orvosnő-paradoxon”?

Az Orvosnők Magyarországon hiánypótló összegzés: három és fél évtizede nem vizsgálták átfogóan a hazai orvosok helyzetét. A kötet alapjául több, már az ezredforduló után készített országos reprezentatív kutatás szolgált, emellett orvostanhallgatókkal és gyakorló orvosokkal felvett interjúk egészítették ki a képet. A gyógyítók testi-lelki egészségének feltérképezése mellett a könyv részletesen elemzi az orvosnők helyzetét, akiknek jelentős része – „szupernőként” próbál egyszerre a legmagasabb színvonalon helytállni hivatásában és a magánéletben egyaránt.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gyorffy-orvosnok-magyarorszagon//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero