Győrffy Zsuzsa

Orvosnők Magyarországon

3.3. A háztartási munka és munkamegosztás világa

Mint láthattuk, az orvosnők és férfi kollégáik munkával töltött ideje hasonlóan alakul, azzal a megszorítással, hogy a nők kismértékben kevesebbet ügyelnek és kevesebb a vállalt másodállások száma. Az is kiderül azonban, hogy a háztartási munka tekintetében jelentős a „női fölény”.

A háztartási munkamegosztás, munkavégzés nehezen vizsgálható terület.1 A különböző mérések és eredmények között nehéz megfelelő módszertani összehasonlítást tenni, mivel a mérőeszközök között nincs egység, egyszerre jelennek meg mind a kérdőíves, mind pedig az időmérleg vizsgálatok. Ennek a módszertani megszorításnak a figyelembevételével azonban számos nemzetközi vizsgálat alapján elmondható, hogy a nők mindenhol több házimunkát és gyermekgondozással kapcsolatos munkát végeznek, mint a férfiak. (Herche 2010) Számos kutatás homlokterébe került, hogy milyen tényezőktől függ a házimunka megosztása: a magyarázatok között mind az individuális (családon belüli munkamegosztás), mind pedig a makroszintű folyamatok (kétkeresős családmodell) helyet kaptak. (Pongráczné 2009)

A nemzetközileg összehasonlítható időmérleg vizsgálatok azt mutatják, hogy a magyar nőkre hárul a házimunka 65 százaléka és a gyermekgondozás 70 százaléka, így megközelítőleg a férfiaknál két-háromszor több háztartási munkát végeznek. Ezek az adatok továbbá arról is tanúskodnak, hogy a magyar nők átlagosan napi 4 órát töltenek el házimunkával. (Blaskó 2006) Az EUROSTAT 2006-os kérdőíves felmérése pedig azt mutatja, hogy Európában – Olaszország és Észtország után, Szlovénia mellett – a magyar nők dolgoznak a legtöbbet a háztartásban. (Takács 2008)

A nemzetközi trendekhez hasonlóan Magyarországon is fontos differenciáló tényező az iskolai végzettség: a diplomás nők háztartási munkamegterhelése alacsonyabb (átlagosan heti 17 óra körül mozog), közelítve a nyugat-európai tendenciákhoz. (Blaskó 2006) A nemzetközi vizsgálatok azonban azt is mutatják, hogy bár a magasabb iskolai végzettségű nők kevesebb időt töltenek házimunkával, a gyermeknevelésre több időt fordítanak. (Shelton 1996; Gauthier 2004) A magasan kvalifikált szakmákon belül is különleges helyet foglal el az orvoslás: a munkaidő változó és kiszámíthatatlan jellege, a nagyarányú munkamegterhelés extra nehézséget jelent a munka és a háztartási teendők összehangolásakor. Jolly és munkatársai orvosok körében végeztek vizsgálatokat a háztartási munka mennyiségére vonatkozóan. Miután adataikat munkaórák, gyerekszám, a partner foglalkozása alapján korrigálták, úgy találták, hogy az orvosnők hetente 8 és fél órával több háztartási munkát végeztek, mint férfi kollégáik. (Jolly 2014)

A fenti eredményekre tekintettel kérdésfeltevésünk tehát arra irányult, hogy a magyarországi orvosnők körében milyen háztartási munkamegterhelés és munkamegosztás figyelhető meg. E kérdés vizsgálatakor kvantitatív és a kvalitatív vizsgálatokat egyaránt folytattunk. Elsőként interjúkat készítettünk, melynek során – a nemzetközi eredményekre támaszkodva – hipotézisül fogalmaztuk meg, hogy az orvosi „X” és „Y” generáció körében (az 1965 és 1980, illetve az 1981 és az 1990-es évek eleje között születettek) nagyobb arányú a munka- és háztartási terhek megosztása, valamint a családi élet és a szabadidő fontossága is hangsúlyosabb, mint az előző generációk esetében. (Creed 2010; Schwartz 1989) Vizsgálatunkban elméleti kiindulópontnak tekintettük Dumelow és munkatársainak terminológiáját annak leírására, milyen stratégiát alkalmaznak az orvosnők a család és a munkavégzés összehangolására. (Dumelow 2000) Ennek nyomán „karrierhangsúlyos”, „családra támaszkodó” és „családhangsúlyos” stratégiát különítettünk el. A „karrierhangsúlyos” stratégiát követők azok, akik minden idejüket az érvényesülésnek szentelik, és családi életüket is ennek rendelik alá. A „családra támaszkodó” stratégia lényege az, hogy az orvosnő a családi munkamegosztást úgy szervezi, hogy a lehető legtöbb idő jusson a szakmai érvényesülésre. A „családhangsúlyos” stratégia jellemzője, hogy a hivatásbeli elfoglaltságot valamilyen módon úgy csökkentik, hogy a családra jusson több idő.

Kutatásunk során 2012 tavasza és ősze között 36 orvosnővel készítettünk interjút. Az interjúalanyok kiválasztásakor fontos kritérium volt, hogy az „X” és „Y” generáció tagjait kérdezzük: ezért a megkérdezett orvosnők átlagéletkora 41 év volt. A kvalitatív adatfelvételkor elsőként a munkaidő, háztartási tevékenységre fordított idő és a „saját idő” (szabadidő) mennyiségét vizsgáltuk.

„Ezt a munkát csak abbahagyni lehet, befejezni nem.” (39 éves belgyógyásznő)

Interjúalanyaink munkahelytől és a szakterülettől függően eltérő mennyiségű időt töltenek munkavégzéssel. A mintába került 36 orvosnőről elmondható, hogy átlagosan napi 10 órát tölt munkavégzéssel, tizenketten látnak el ügyeleti munkát, amely átlagosan heti plusz 10 órát jelent. Kilenc orvosnő dolgozik egyszerre több munkahelyen is, jelentősen növelve a heti munkamegterhelést. Több megkérdezett emelte ki, hogy a hivatalos munkaidő és a ténylegesen munkahelyen töltött idő között jelentős különbség van, elsősorban azért, mert sok váratlan vagy komplikált eset érkezik, amelyek kezelését a hivatalos munkaidő lejártával sem hagyhatják abba.

„Hivatalosan 40 órát dolgozom egy héten az osztályon. Ebből általában 12 óra ügyelet heti kétszer, tehát munka– ügyelet leosztásban vagyok ilyenkor. Túlóra nincs, mert nem fizetik, de ha az ügyelet végén jön egy beteg, akkor el kell látnom, még ha az 2–3 órával túl is nyúlik a munkaidőn.” (37 éves fül-orr-gégésznő)

A háztartási teendők elvégzésére a megkérdezett 36 orvosnő átlagosan 3,5 órát szán naponta. A napi „saját idő mennyisége” pedig átlagosan mindössze 20 perc körül alakul.

1	Ez az alfejezet az alábbi cikkem felhasználásával készült: „Egyedül nem megy” – A magyarországi orvosnõk háztartási munkamegterhelésének és -megosztásának alakulása. Lege Artis Medicinae 2013; 23 (02): 134–140.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 697 9

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Mi az oka annak, hogy annyi fiatal választja ma az orvosi hivatást? Elsősorban a pénz, vagy az embereken való segítés vágya tereli őket a szakma felé? Milyen problémákkal szembesülnek az orvosegyetemi évek alatt, és mi várja őket az egészségügyben? Létezik-e nőies és férfias orvoslás? Hogyan befolyásolják a gyógyítók munkáját és a páciensek helyzetét a napjainkban zajló radikális változások, a legújabb digitális és mobil eszközök, a modern kezelési eljárások?Ma már több orvosnő végez és praktizál Magyarországon, mint férfi orvos – milyen társadalmi következményekkel jár ez, és miként befolyásolja az orvos–beteg kapcsolatot? Törvényszerű-e, hogy kiégjenek az orvosok, és milyen módon lehet küzdeni ellene? Hogyan próbálják összeegyeztetni családi szerepeiket és karrierjüket a hazai orvosnők? Miért vannak speciális helyzetben az orvos-házaspárok?És végül, de nem utolsósorban: mit jelent a „magyarországi orvosnő-paradoxon”?

Az Orvosnők Magyarországon hiánypótló összegzés: három és fél évtizede nem vizsgálták átfogóan a hazai orvosok helyzetét. A kötet alapjául több, már az ezredforduló után készített országos reprezentatív kutatás szolgált, emellett orvostanhallgatókkal és gyakorló orvosokkal felvett interjúk egészítették ki a képet. A gyógyítók testi-lelki egészségének feltérképezése mellett a könyv részletesen elemzi az orvosnők helyzetét, akiknek jelentős része – „szupernőként” próbál egyszerre a legmagasabb színvonalon helytállni hivatásában és a magánéletben egyaránt.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gyorffy-orvosnok-magyarorszagon//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero