Győrffy Zsuzsa

Orvosnők Magyarországon

1. BEVEZETÉS

Az Orvosnők Magyarországon című kötet közel 14 éves kutatómunka összegzése, az elmúlt évtizedben megjelent, illetve új, máshol még nem publikált írásaim szintézise. Hiánypótlónak mondható munka, mert hazánkban a három és fél évtizeddel ezelőtt közzétett Orvosok Magyarországon (Bánlaky 1981) című monográfia megszületése óta nem készült az orvosokat vizsgáló átfogó kötet. Jelen könyv társadalmi, pszichológiai és orvostudományi szemszögből egyaránt áttekinti a hazai orvosnők helyzetét. Az egymásra épülő, de önmagukban is megálló tanulmányok a rendszerváltás óta eltelt időszak legfontosabb, orvosokkal kapcsolatos folyamatait elemzik elsősorban a téma gender aspektusaira fókuszálva.

A gyógyítók egészsége, jólléte kiemelt probléma: közvetett módon mindannyiunk, az egész társadalom egészségét befolyásoló kérdésről van szó, mert csak a kiegyensúlyozott, egészséges gyógyító tud hatékony betegellátó munkát végezni. (Aiken 2011; Wallace 2009) Ugyanakkor a rendszerváltást megelőző vizsgálatok már sejtették az általam, illetve kutatótársaim által elsőként kimutatott „magyarországi orvosnő-paradoxon” meglétét: azt a jelenséget, hogy a gyógyító nők testi-lelki egészsége lényegesen rosszabb képet mutat, mint a más értelmiségi szakmákban tevékenykedő nőké. (Molnár L 1991)

E fontos probléma inspirálta az orvosnőkkel kapcsolatos további kutatásokat. A kötet e vizsgálatok alapján mutatja be, milyen is „gyógyító nőnek” lenni a 2010-es évek Magyarországán. Az írások alapjául két nagyszabású, reprezentatív kvantitatív kutatás szolgál: 2003–2004-ben 408 orvosnővel készítettünk felmérést, 2013-ban 5607 orvos (férfi és női gyógyító egyaránt) válaszolt kérdőívünkre. E két adatfelvétel lehetővé tette a testi-lelki egészség, munkamegterhelés, kiégés, szerepkonfliktus kérdéseinek longitudinális perspektívában való bemutatását. Fontos, hogy mindkét idődimenzió eredményeit ugyancsak reprezentatív, diplomás kontrollcsoport eredményeivel vetettük egybe. (Hungarostudy 2002; Hungarostudy 2013)

A fenti kutatások mellett vizsgáltuk az orvostanhallgatói motivációk, egészség és megküzdés különféle aspektusait is, így lefolytattunk egy országos, orvostanhallgatókra (n = 733) kiterjedő vizsgálatot is. A hallgatói kutatás egyfajta „előképként” szolgált az orvosnői morbiditás pontosabb megértéséhez.

A fentieken túl, a kérdés mélyebb értelmezési kereteinek meghatározására a kvalitatív interjúk adtak lehetőséget, amelyeket orvostanhallgatókkal, rezidensekkel és orvosokkal készítettünk. A korábbi kutatási eredmények alapján a gyakorló orvosokkal készített interjúkban a hivatás során megjelenő stressztényezők és a velük való megküzdés leírása jelenik meg, míg a hallgatói interjúk középpontjában a hallgatói stressz, a megküzdési módok, a pályaszocializáció, a kiégés és a társas támogatás témái állnak.

A kötet megszületését a 2012-ben elnyert 3 éves MTA Bolyai János kutatási ösztöndíjam tette lehetővé. E kutatási periódus alatt lehetővé vált a legfontosabb hazai, orvosnőkkel kapcsolatos (saját) kutatások analizálása és szintetizálása. E kutatás eredményeit igyekszem bemutatni négy nagy témán keresztül:

orvostanhallgatókkal kapcsolatos vizsgálatok,
a nőies és férfias orvoslás kérdésköre,
az „orvosnő-paradoxon” jelensége: mit mutatnak az egészségmutatók longitudinális perspektívába helyezve?
orvosnői egészség más megközelítésben: milyen útjai vannak a megelőzésnek?

A bevezető fejezetet követően az orvostanhallgatókkal kapcsolatos vizsgálatok elemzése több fontos kérdést tekint át: hogyan alakul át a 21. századi orvosi hivatás, melyek a deprofesszionalizáció legfontosabb kérdései, és e folyamatban milyen szerepet tölt be a feminizáció? Melyek a hallgatók legfontosabb pályamotivációi, és vannak-e a hivatásválasztásban nemi különbségek? Milyen tényezők befolyásolják a szakválasztást, mit jelent a „controllable lifestyle” fogalma? Melyek az orvostanhallgató férfiak és nők közötti legfontosabb különbségek a testi, lelki egészségben és a kiégés alakulásában? Melyek az orvossá válás „nehéz pillanatai”, és hogyan alakul a megküzdési repertoár?

A harmadik fejezetben az orvosi hivatás legfontosabb, gender alapú szociológiai és pszichológiai különbségei kerülnek a középpontba. Keresem a választ arra, vajon a gyógyítói hivatás gyakorlásában megfigyelhetők-e markáns különbségek a két nem között. Vannak-e eltérések a munkaidőben, a jövedelemben, a munkával való elégedettségben? Valóban megfigyelhető, hogy az orvosnői karrierek az életút egy pontján megtorpannak? Beszélhetünk-e „férfias” és „nőies” gyógyítói attitűdről, és van-e „mérhető” különbség az empátiás és kommunikációs készségeket illetően? Hogyan lehet az orvoslás „családbarát” foglalkozás? Milyen azoknak a gyógyítóknak a helyzete, akiknek a párjuk is az orvosi hivatást gyakorolja?

Ezután az orvosnői testi-lelki egészség alakulását tekintem át, összehasonlítva a 2003–2004-es és a 2013-as adatokat. Az eredményeket mind a nemzetközi trendekkel, mind pedig a diplomás kontrollcsoport mutatóival összevetem. Keresem a legfontosabb magyarázó és háttértényezőket, és vizsgálom a kiégés jelenségét és kapcsolatát a krónikus megbetegedésekkel és a reprodukciós morbiditással.

Az utolsó nagyobb egység a protektív (védő) tényezők bemutatását kísérli meg: igyekszem bemutatni, hogy kik a „boldog gyógyítók” Magyarországon, melyek a kiegyensúlyozott orvosnői lét tényezői, feltételei. Bemutatom a kiégés megelőzésének lehetséges új útjait és a hallgatói reziliencia (a nehéz élethelyzetekkel szembeni rugalmas ellenállás) kialakításának potenciális módjait.

A kötet írásai nem születhettek volna meg, ha munkámban nem kapok rendkívül sok kollegiális segítséget és támogatást. Máig emlékszem arra az őszi napra, amikor Molnár László professzor úr rávezetett az orvosnők egészségével, életminőségével kapcsolatos kutatási témára. Ő hívta fel a figyelmemet erre a rendkívül fontos vizsgálati területre, indított el a munkában és segítette a doktori értekezésem megszületését. Nagy segítséget kaptam a „Gyógyítók egészsége” munkacsoport tagjaitól is (Sándor Imola, Birkás Emma és Csala Irén), akik a hallgatói kutatás tervezésében, kivitelezésében és számtalan cikk megszületésében segédkeztek. Ugyancsak köszönet illeti Girasek Edmondot, aki nélkül a 2013-as nagyszabású orvoskutatás nem jöhetett volna létre. Szeretném megköszönni a Magyar Orvosi Kamarának is az orvoskutatás lebonyolításában nyújtott támogatását és közreműködését. Köszönettel tartozom Bene Ágnes TDK-hallgatómnak, aki a HuMánia pályaszocializációs műhellyel kapcsolatos kutatásokat végezte. Kijár a köszönet továbbá a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézete orvosi szociológia munkacsoport tagjainak és Túry Ferenc professzornak a kvantitatív és a kvalitatív kutatások lefolytatásában nyújtott segítségükért. Az orvosnői interjúk elkészülésében elévülhetetlen szerepe volt az orvosi szociológia kurzus egyetemi hallgatóinak.

Végezetül, a legfőbb köszönet a családomat illeti. Ők voltak, akik 2015 forró nyarán elviselték a kötet megszületésével kapcsolatos – gyakran nem túl családbarát – munkát.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 697 9

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Mi az oka annak, hogy annyi fiatal választja ma az orvosi hivatást? Elsősorban a pénz, vagy az embereken való segítés vágya tereli őket a szakma felé? Milyen problémákkal szembesülnek az orvosegyetemi évek alatt, és mi várja őket az egészségügyben? Létezik-e nőies és férfias orvoslás? Hogyan befolyásolják a gyógyítók munkáját és a páciensek helyzetét a napjainkban zajló radikális változások, a legújabb digitális és mobil eszközök, a modern kezelési eljárások?Ma már több orvosnő végez és praktizál Magyarországon, mint férfi orvos – milyen társadalmi következményekkel jár ez, és miként befolyásolja az orvos–beteg kapcsolatot? Törvényszerű-e, hogy kiégjenek az orvosok, és milyen módon lehet küzdeni ellene? Hogyan próbálják összeegyeztetni családi szerepeiket és karrierjüket a hazai orvosnők? Miért vannak speciális helyzetben az orvos-házaspárok?És végül, de nem utolsósorban: mit jelent a „magyarországi orvosnő-paradoxon”?

Az Orvosnők Magyarországon hiánypótló összegzés: három és fél évtizede nem vizsgálták átfogóan a hazai orvosok helyzetét. A kötet alapjául több, már az ezredforduló után készített országos reprezentatív kutatás szolgált, emellett orvostanhallgatókkal és gyakorló orvosokkal felvett interjúk egészítették ki a képet. A gyógyítók testi-lelki egészségének feltérképezése mellett a könyv részletesen elemzi az orvosnők helyzetét, akiknek jelentős része – „szupernőként” próbál egyszerre a legmagasabb színvonalon helytállni hivatásában és a magánéletben egyaránt.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gyorffy-orvosnok-magyarorszagon//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero