Győrffy Zsuzsa

Orvosnők Magyarországon

„Modern modell” – a családra támaszkodva

Ebbe a típusba azok a doktornők kerültek, akik a háztartási munkamegosztásban igen nagy mértékben tudnak támaszkodni partnerükre, igyekezve mind teljesebben helytállni (és érvényesülni) a munkavégzésben. E csoport válaszai azt mutatják, hogy segítséggel és – természetesen – bizonyos mértékű kompromisszumokkal kiegyensúlyozottan tudnak megküzdeni az orvosi életforma kihívásaival.

„A házimunkát mindig közösen végeztük, és végezzük jelenleg is, bár most, hogy a gyerekek idősebbek, már lényegesen könnyebb intézni a mindennapi teendőket. Az idősebb gyerekem születése utáni időszak volt számomra a legnehezebb, hiszen a gyereknevelés, a fürdetés, lefektetés, meseolvasás mellett kellett folyamatosan tanulnom a szakvizsgámra. A kórházi munka otthagyása és a háziorvoslás valójában egy kényszerdöntés volt – így jobb körülményeket tudtam biztosítani a gyerekeknek, és több időm maradt velük foglalkozni.” (44 éves házi gyermekorvosnő)

Kvalitatív elemzésünk során 36 interjút tekintettünk át, amelyekből megállapíthatjuk, hogy a mintánkba került orvosnők közel 66 százaléka „tradicionális munkamegosztás” szerint éli életét, ők azok, akik – fizikailag és érzelmileg – megterhelő munkájuk mellett szinte teljesen egyedül látják el a háztartási teendőket. Kisebb százalékban (33%) érvényesül a „modern munkamegosztás”, amelynek értelmében a háztartási teendőket a partnerek megosztva végzik. Egyetlen esetben találkoztunk olyan helyzettel, amikor a házimunka szinte kizárólagosan „férfikézben” volt. Az interjúkban tapasztalt munkamegosztási trend egybevág a magyarországi adatokkal, a nők szerepvállalása a háztartási feladatokban és a család működtetésében hasonló arányú. (Herche 2010) Mintánkban tehát jelentős munkamegterhelésük mellett az orvosnők végzik a háztartási munkák nagy részét, de – a hazai adatokkal ellentétben – a terheket egyedül viselő orvosnők nagyobb része érzi problémának a háztartási munkamegosztás hiányát. (Pongráczné 2009) Mindemellett egy másik megoldási stratégiaként megjelenik a háztartási teendők minimalizálása, háttérbe szorítása.

Fontos azt is megjegyeznünk, hogy interjúalanyaink igyekeznek minél tökéletesebben helytállni hivatásukban és az otthoni teendőkben egyaránt, a rekreációra fordított idő rovására. A kvalitatív kutatás azt mutatja, hogy az orvosnők napi „saját ideje” nagyon kevés, átlagosan 20 perc körüli. Bár több interjúalany „pozitív átkeretezéssel” élve pihenésként éli meg a napi, rutin háztartási teendőket, a „saját idő” hiánya minden bizonnyal befolyásolja közérzetüket, jóllétüket és hosszú távon egészségi állapotukat. Vizsgálatunk szerint a kevés szabadidő hátterében – a jelentős munkamegterhelés mellett – minden bizonnyal a segítség nélkül végzett háztartási munkavégzés nagy aránya áll.

Interjús vizsgálatunk megerősíti, hogy a szerepkonfliktus mögött meghúzódó jelentős tényező a háztartási munkamegterhelés alakulása és a munkamegosztás hiánya. Eredeti hipotézisünkkel szemben azonban nem igazolódott be, hogy a rendszerváltás utáni orvosgeneráció tagjainak körében – munkájuk speciálisabb jellegét figyelembe véve – egalitariánusabb munkamegosztás érvényesülne. Kutatásunk azt mutatja, hogy a hazai orvosnői „X” és „Y” generáció körében nem érvényesül az a nyugat-európai trend, amelyben dominál, hogy mind a családi, mind pedig a saját idő hangsúlyos a munkavégzés szervezésekor. (A szerepkonfliktus kérdését részletesebben a 3.5 alfejezetben elemzem.)

Ha eredményeinket a – korábban bemutatott – kvantitatív elemzés eredményeivel együttesen értelmezzük, látható, hogy az orvosnők férfi kollégáiknál jelentősen kevesebb szabadidővel rendelkeznek, valamint lényegesen több házimunkát végeznek. Feltételezhető, hogy az orvosnők igyekeznek minél tökéletesebben helytállni hivatásukban és az otthoni teendőkben egyaránt, a saját rekreációra fordított idejük rovására. A szakirodalom orvosok elégedettségére vonatkozó kiemelt megállapítása, hogy a szabadidő, pihenőidő mennyisége kulcsszerepű az orvosok jóllétének alakulásában, amelynek pedig közvetve óriási jelentősége van a szak mai munkában és a betegellátásban. (Kapocsi 2011) A fentiekhez kapcsolódóan az orvosnőkre irányuló nemzetközi vizsgálatok azt mutatják, hogy a háztartási munkamegterhelés alakulása szorosan összefügg a szubjektív jólléttel és a munkaelégedettséggel. (Parsons 2009; Keaton 2007; Frank 2000b) Más – nem orvosokra irányuló – vizsgálatok azt mutatják, hogy az egészségi állapot önbecslése és a háztartási munkamegterhelés között szintén komoly összefüggés mutatkozik. (Borrell 2004)

A fentieket alátámaszthatja Bergman és munkacsoportjának vizsgálata, amely az orvosnők napi kortizolszint-ingadozását vette górcső alá. Kimutatták, hogy az orvosnők kortizolszintje a nap végéig stabilan magas marad, ám a férfi orvosoké a reggeli magas érték után fokozatosan csökken a nap végére. Az orvosnők magas kortizolszintjének alakulásában minden bizonnyal szerepet játszik a délutáni háztartási és gyereknevelési teendők ellátásának stressze is. (Bergman 2008)

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 697 9

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Mi az oka annak, hogy annyi fiatal választja ma az orvosi hivatást? Elsősorban a pénz, vagy az embereken való segítés vágya tereli őket a szakma felé? Milyen problémákkal szembesülnek az orvosegyetemi évek alatt, és mi várja őket az egészségügyben? Létezik-e nőies és férfias orvoslás? Hogyan befolyásolják a gyógyítók munkáját és a páciensek helyzetét a napjainkban zajló radikális változások, a legújabb digitális és mobil eszközök, a modern kezelési eljárások?Ma már több orvosnő végez és praktizál Magyarországon, mint férfi orvos – milyen társadalmi következményekkel jár ez, és miként befolyásolja az orvos–beteg kapcsolatot? Törvényszerű-e, hogy kiégjenek az orvosok, és milyen módon lehet küzdeni ellene? Hogyan próbálják összeegyeztetni családi szerepeiket és karrierjüket a hazai orvosnők? Miért vannak speciális helyzetben az orvos-házaspárok?És végül, de nem utolsósorban: mit jelent a „magyarországi orvosnő-paradoxon”?

Az Orvosnők Magyarországon hiánypótló összegzés: három és fél évtizede nem vizsgálták átfogóan a hazai orvosok helyzetét. A kötet alapjául több, már az ezredforduló után készített országos reprezentatív kutatás szolgált, emellett orvostanhallgatókkal és gyakorló orvosokkal felvett interjúk egészítették ki a képet. A gyógyítók testi-lelki egészségének feltérképezése mellett a könyv részletesen elemzi az orvosnők helyzetét, akiknek jelentős része – „szupernőként” próbál egyszerre a legmagasabb színvonalon helytállni hivatásában és a magánéletben egyaránt.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gyorffy-orvosnok-magyarorszagon//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero