Győrffy Zsuzsa

Orvosnők Magyarországon

3.5. Lehet-e az orvoslás „családbarát” foglalkozás?

A nők nagyszámú belépésével az orvoslásba egyre hangsúlyosabb kérdéssé válik a munka–család közötti egyensúly megteremtése. A szerepkonfliktus esetében a szakirodalom egyfajta „generációs váltásról” (Generational Shift Theory) számol be, melynek értelmében, míg az „első generációs” orvosnőknek választaniuk kellett hivatásuk és családjuk között, addig a jelen (és a közelmúlt) generációinak esetében a választás alternatívája fel sem merül: a két terület összehangolásának, harmonizálásának kísérlete van fókuszban. (Boulis 2008) Bickel és munkatársai (Bickel 2005) megállapítják, hogy a „X” generáció orvosnőitől kezdve érték- és prioritásváltás kezdődött, megjelent egy olyan orvosnői csoport, amely tudatosan az egyensúly megteremtésére törekszik.

Bár az egyensúly megteremtése a cél, sok esetben mégis balanszírozni kell a különféle elvárások között. Tulajdonképpen e jelenséget nevezi a szakirodalom szerepkonfliktusnak, amikor is a több szereppel együttjáró különböző elvárások olyan válaszreakciókat válthatnak ki, amelyek egymással összeegyezhetetlenek, vagy amelyeket priorizálni szükséges, mert az egyik szerep ellátása a másik szerepét nehezíti vagy teszi lehetetlenné. (Frone 2003; Greenhaus 1985) A szerepkonfliktus hipotézis alapja, hogy egy személy szerepeinek ellátásához „véges mennyiségű” energiával rendelkezik. Amikor több fontos, felelősségteljes feladatot látunk el (családi szerepek, munkahelyi, hivatásbeli szerepek), akkor ezek a szerepek és a szerepekhez tartozó elvárások interferálhatnak egymással. (Grandey 1999; Marks 1977) A munka/család szerepei és konfliktusai kétirányúak: a munka befolyásolhatja a családi szerepeket és fordítva, a családi szerepek befolyásolhatják a munkahelyi szerepeket és teljesítményt. Ugyanakkor a viszony sok esetben asszimmetrikus, mert a munka világa és elvárásai nagyobb hatást gyakorolnak a családi életre, mint fordítva.

A szerepkonfliktus, illetve harmonizáció fontos kérdése a szociológiai, pszichológiai és menedzsment szakirodalomnak. Ezek az írások arról számolnak be, hogy a szerepkonfliktus jelentős hatással jár az élettel való elégedettségre, szorongásra, depresszióra, valamint a testi egészségre nézve. A szerepkonfliktus komoly ha tást gyakorol az interperszonális kapcsolatokra, például a házassá gok vagy a válások alakulására. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a munkaszervezetre gyakorolt hatásait sem, mert a szerepkonfliktus oka lehet a nagyszámú hiányzásoknak vagy a csökkenő a hatékonyságnak. (Ahmad 2008; Hammer 2003, 2005)

Az orvosnők jelentős része érintett a szerepkonfliktusban – sokkal erőteljesebben, mint férfi kollégáik. (Yavas 2008; Grandey 1999) A vizsgálatok egy jelentős része azt mutatja, hogy a pálya kezdete, a gyermekvállalás és kisgyermeknevelés időszaka a szerepkonfliktus időszakának „csúcspontjai”. Az idősebb életkor, illetve a specializálódás viszont egyérteleműen kedveznek a szerepkonfliktus csökkenésének. (Dyrbye 2012) Érdekes módon a szerepek összeegyeztetésének nehézségét már az orvostanhallgatók is „anticipálják”. Az orvostanhallgatói gender esszékben spontán felmerült a hallgatókban ez a kérdés, illetve más vizsgálatok szerint Németországban például a medikák több mint 90 százaléka tart attól, hogy hivatását és családi szerepeit nehezen fogja tudni összeegyeztetni. (Jurkat 2000)

A hivatás és a társadalmi körülmények változásával párhuzamosan a konfliktus kiemelése helyett egyre inkább az egyensúly felé tolódik el a hangsúly: Dumelow és munkatársai – az előzőekben már ismertetett – új terminológiát, a „család mint erőforrás” elméletet hangsúlyozzák. E kutatási terület eredményei azt mutatják, hogy az élet különböző vetületei közötti egyensúly sikeres megteremtésében rendkívül fontos, hogy a munkában meglévő, illetve a „családból fakadó” erőforrások kölcsönösen konvertálhatóak legyenek.

Az orvosnők körében megjelenő munka/család konfliktus befolyásolja a betegellátást, a hatékonyságot, a testi-lelki kimerülést és a kiégést. (Gutek 1991; Frone 1992, 1997; Kinnunen 1998, Allen 2000) A szakirodalom tanúsága szerint a munka/család egyensúlyának alakulása központi szerepű az orvosi testi-lelki egészség tekintetében. (Győrffy 2005; McMurray 2000; Sobecks 1999) A fentieket tovább erősítik az elmúlt évtizedek kiégéssel kapcsolatos kutatásai is, ezek a vizsgálatok a család/munka konfliktusaiban mutatták ki az orvosi kiégés és a stresszterhelés legfontosabb rizikótényezőit. (Roberts 2014; Dyrbye 2011; Davidson 2012; Rode 2007; Bruck 2002)

A fenti nemzetközi nemzetközi tapasztalatokkal egybevágnak kutatási eredményeink is: a 2003–2004-es orvosnő-vizsgálatunkban úgy találtuk, hogy jelentős szerepkonfliktusról (gyakran/nagyon gyakran érez szerepkonfliktust) az orvosnői minta 42,8 százaléka számolt be, míg a diplomás kontrollcsoportban 27,1 százalék volt ez az arány. A két csoport között szignifikáns eltérést találtunk e kérdés tekintetében. Megkíséreltük meghatározni a szerepkonfliktus háttértényezőit is: úgy találtuk, hogy az emocionális kimerülés, az ügyeletek, a napi 8 óránál több munkavégzés, a túlterheltség és a kialvatlanság, valamint a feszült helyzetek előfordulása szoros korrelációt mutat a szerepkonfliktus magas arányával. A többváltozós elemzés azt is megmutatta, hogy a művi abortuszok és a nőgyógyászati megbetegedések hátterében a hagyományos rizikótényezők mellett a szerepkonfliktus az egyik jelentős rizikófaktor.

2013-as orvoskutatásunkban is kitüntetett szerepű volt a szerepkonfliktus vizsgálata. Eredményeink azt mutatják, hogy a vizsgált orvosok 44,3 százaléka érzi úgy, hogy nehezen tudja összeegyeztetni munkahelyi és családi tevékenységét. A nők férfi kollégáikhoz képest szignifikánsan nagyobb mértékben érzik, hogy munkahelyi, illetve családi kötelezettségeiknek nehezen tudnak megfelelni (40,7% vs. 47,6%).

Egyértelműen kirajzolódik a szerepkonfliktus iránya is: a vizsgált orvosok 10,3 százalékának munkahelyi tevékenységét jelentős mértékben befolyásolják családi kötelezettségei, míg 45,3 százalék azok aránya, akiknek családi tevékenységét jelentős mértékben befolyásolják munkahelyi elfoglaltságai. Az orvosnők esetében szignifikánsan nagyobb arányban jelentkezik, hogy munkahelyi kötelezettségeiket befolyásolják családi elfoglaltságaik, illetve, hogy családi tevékenységeiket erőteljesen befolyásolják munkahelyi kötelezettségeik. E kérdéskörhöz kapcsolódóan úgy találtuk, hogy az orvosnők szignifikánsan gyakrabban érezték úgy, hogy női mivoltuk miatt „hátrányba kerültek” szakmai pályafutásuk során.

A következőkben a kvalitatív vizsgálat szerepkonfliktussal kapcsolatos területeit tekintjük át. A 2002–2006-ban készült interjúkat és a 2011–2012 során felvett és feldolgozott anyagokat együtt mutatjuk be. A kérdőíves vizsgálat és az interjúk kölcsönösen meg erősítik egymást: kirajzolódik a szerepkonfliktus szubjektív megélése, intenzitása és iránya.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 697 9

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Mi az oka annak, hogy annyi fiatal választja ma az orvosi hivatást? Elsősorban a pénz, vagy az embereken való segítés vágya tereli őket a szakma felé? Milyen problémákkal szembesülnek az orvosegyetemi évek alatt, és mi várja őket az egészségügyben? Létezik-e nőies és férfias orvoslás? Hogyan befolyásolják a gyógyítók munkáját és a páciensek helyzetét a napjainkban zajló radikális változások, a legújabb digitális és mobil eszközök, a modern kezelési eljárások?Ma már több orvosnő végez és praktizál Magyarországon, mint férfi orvos – milyen társadalmi következményekkel jár ez, és miként befolyásolja az orvos–beteg kapcsolatot? Törvényszerű-e, hogy kiégjenek az orvosok, és milyen módon lehet küzdeni ellene? Hogyan próbálják összeegyeztetni családi szerepeiket és karrierjüket a hazai orvosnők? Miért vannak speciális helyzetben az orvos-házaspárok?És végül, de nem utolsósorban: mit jelent a „magyarországi orvosnő-paradoxon”?

Az Orvosnők Magyarországon hiánypótló összegzés: három és fél évtizede nem vizsgálták átfogóan a hazai orvosok helyzetét. A kötet alapjául több, már az ezredforduló után készített országos reprezentatív kutatás szolgált, emellett orvostanhallgatókkal és gyakorló orvosokkal felvett interjúk egészítették ki a képet. A gyógyítók testi-lelki egészségének feltérképezése mellett a könyv részletesen elemzi az orvosnők helyzetét, akiknek jelentős része – „szupernőként” próbál egyszerre a legmagasabb színvonalon helytállni hivatásában és a magánéletben egyaránt.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gyorffy-orvosnok-magyarorszagon//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero