Győrffy Zsuzsa

Orvosnők Magyarországon

4.1. A szomatikus egészségmutatók alakulása két idődimenzióban

Valóban rosszabb az orvosnők egészségi állapota, mint a betegeiké? Hogyan lehetséges, hogy az ismeret, a hozzáférés és a kapcsolatok ellenére az orvosnők egészségi állapota rosszabb, mint diplomás kortársaiké?

Magyarországon először egy 1978-as tanulmány állapította meg, hogy az orvosok halandósága magasabb a megfelelő korcsoport halandóságához mérten. (Balog 1978) Simon és munkatársai 1970 és 1979 között elhunyt orvosok halálozási adatait elemezve hasonló következtetésre jutottak, kiemelve, hogy az orvosnők halálozása kifejezetten magas. Eredményeik szerint az orvosnők 37,7 százaléka, a férfi orvosok 23,6 százaléka nem élte meg a nyugdíjas kort. (Molnár L 1991) Az Orvosi Hetilap 1980–1988 közötti halálozási közleményei alapján Mezey megállapította, hogy a férfi orvosok 34,2 százaléka, a női orvosok 51,5 százaléka a 60 éves kor betöltése előtt halt meg. (Molnár L 1991) A KSH 1980-as évre vonatkozó halandósági elemzései szerint a középkorú orvosok és ápolók halandósága felülmúlja a tanárokét, külön kiemelendő az orvosnők kedvezőtlen mortalitása. (Molnár L 1991) Tudomásunk szerint azóta nem történt a fentiekhez hasonló statisztikai elemzés az orvosok mortalitási mutatóinak feltérképezésére.

Az orvosok egészségi állapotára vonatkozó legutolsó magyarországi adatgyűjtés Molnár László professzor vezetésével 1988ban történt. Ekkor 204 orvossal készült interjú, rétegzett, véletlen módszerrel kiválasztott mintán. Több mint két és fél évtizeddel ezelőtt a kutatók az orvosok munkaterheltségét, egészségmagatartását és megbetegedéseit helyezték a vizsgálat fókuszába. A felmérés kiugróan magasnak találta a krónikus betegségek arányát, riasztó jelként dokumentálta azt, hogy a 39 év alatti orvosok közel 20 százalékának volt krónikus jellegű megbetegedése. Az átlaglakossággal és az egyéb értelmiségi foglalkozásúakkal összehasonlítva a középkorú orvosok esetében kiemelkedően nagy számot mutatott a krónikus betegségek előfordulása, és különösen magas volt az infarktus-halálozás is.

Az orvosnők kollégáikhoz képest rosszabb morbiditási mutatókkal rendelkeztek. A felmérésben résztvevők 37 százaléka az egészségi állapotát közepesnek vagy rossznak értékelte, az orvosnők ebben az esetben is negatívabb válaszokat adtak. Az orvosok jelentős részének az egészségmagatartása sem volt megfelelő, számos vonatkozásban „önpusztító jelleget” öltött, kifejezetten magas volt az egészségkárosító szerek fogyasztása. A kutatás másik megdöbbentő eredményeként könyvelhetjük el, hogy az elhunyt orvosnők 37,7 százaléka még nyugdíjas kora előtt halálozott el, illetve, hogy az orvosnők születéskor várható élettartama mindösszesen 68 év volt – csaknem 6 évvel elmaradva a női átlagéletkortól. (Molnár L 1991) 2002-ben az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet vizsgált 10 ezer háziorvost, házi gyermekorvost és fogorvost. Vizsgálatában megállapította, hogy az átlagnépesség körében előforduló valamennyi betegség jelen van az orvosok körében, ezek incidenciája magasabb, mint az átlagpopuláció esetében, valamint az orvosnők mortalitása 52–55 éves kor között kiugróan magas. (MÜTT 2003)

Mindezek a kutatások inspirálták további vizsgálatainkat. 2003–2004-es orvosnő-felmérésünk során megállapítottuk, hogy orvosnők körében magasabb a krónikus betegségek, reprodukciós zavarok előfordulása, mint a diplomás kontrollcsoport tagjainál. A krónikus betegségek egy része korábbi életkorban és halmozottan jelentkezik. A diplomás kontrollcsoporthoz képest a daganatos megbetegedések, a magas vérnyomás, a gyomorfekély, az izom- és csontrendszeri megbetegedések mutattak szignifikáns különbséget. A megbetegedések háttértényezőinek vizsgálatakor az egészségre ártalmas anyagokkal való érintkezés, az alvászavarok fokozott jelenléte, valamint a közepes és erős mértékű szerepkonfliktus a hagyományos kockázati tényezők mellett egyaránt jelentős magyarázó tényezőknek bizonyultak. (Győrffy 2010)

2013-ban is felmértük a magyarországi orvosnők szubjektív és objektív egészségmutatóit, valamint reprodukciós morbiditását, és a kapott adatokat egy reprezentatív országos minta eredményeivel vettettük egybe. Úgy találtuk, hogy az orvosnők körében – a diplomás mintával való összevetésben – kismértékben alacsonyabb az egészségi állapot önbecslésére adott átlagpontszám, és a megkérdezettek közel 30 százaléka érezte azt, hogy egészsége az elmúlt 5 év során romlott. A betegségstruktúra vizsgálatakor kiderült, hogy a magas vérnyomás, az allergiás megbetegedések, a gyomorés nyombélfekély, a gyomor-bélrendszeri betegségek, valamint az izom-csontrendszeri megbetegedések tekintetében az orvosnők szignifikánsan rosszabb mutatókkal rendelkeznek a diplomás női csoporthoz képest. A kontrollcsoport a cukorbetegség és a vesebetegségek terén mutatott többletet, míg a daganatos megbetegedések területén a két csoport közel hasonló értékekkel rendelkezett. A reprodukciós egészség vizsgálatakor megállapítottuk, hogy a lakossági arányokhoz képest nagyobb arányúak a teherbeesési problémák (egy éven át tartó sikertelen próbálkozás, meddőségi kezelés), továbbá magasabb a veszélyeztetett terhességek és a spontán vetélések száma. Az orvosnők mintegy 30 százalékának terhességét veszélyeztették munkahelyi ártalmak. A művi abortuszok viszonylag magas értéke a lakossági adatokéval megegyezően alakult.

Ha eredményeinket összevetjük1 a 2003–2004-es reprezentatív orvosnő-kutatás eredményeivel, úgy találjuk, hogy a szubjektív egészségmutatók terén („Összességében hogyan minősítené egészségi állapotát?”) a 2013-as kutatás kismértékben alacsonyabb átlagpontszámot mutat az orvosnők körében (2003–2004: 3,7 vs. 2013: 3,5). Ha a betegséggel kapcsolatos mutatókat tekintjük át, azt láthatjuk, hogy 2003–2004-es vizsgálatunkban a daganatos megbetegedések, a gyomorfekély és a nőgyógyászati megbetegedések mutattak jelentős többletet a 2013-as vizsgálathoz képest. 2013-ban viszont magasabb értékeket találunk a cukorbetegség, a depresszió, a magas vérnyomás, a gyomor-bélrendszeri betegségek, az izom-csontrendszeri betegségek és a szembetegségek terén (7. táblázat).

Mind a 2003–2004-es, mind pedig a 2013-as vizsgálatunk megerősíti, hogy a diplomás, női mintához képest az orvosnők a krónikus megbetegedések terén rosszabb mutatókkal rendelkeznek. Ezzel elsőként igazoltuk a „magyarországi orvosnő-paradoxon” tényét. Ugyanakkor, amint láthatjuk, a betegségmutatók alakulása igencsak vegyes képet alkot a két idődimenziót tekintve. A reprodukciós morbiditás mutatóin végigtekintve „egyértelműbb” a kép: míg 2003–2004-ben a művi abortuszok, a spontán vetélések és a veszélyeztetett terhességek is jelentős többletet mutattak az orvosnők „javára”, addig 2013-as vizsgálatunk azt mutatja, hogy az orvosnői és a kontrollcsoport között a „reprodukciós olló” szűkült. A veszélyeztetett terhességek és a meddőség kivételével a kontrollcsoporttól való eltérés a reprodukciós zavarokat tekintve kisebb mértékű, és a művi abortuszok aránya is kiegyenlítettebb a diplomás mintával való összevetésben. Az orvosnők körében előforduló művi abortuszok száma jelentős csökkenést mutat a tíz évvel korábbi adatokhoz képest (7. ábra).

7. táblázat: A betegségek előfordulásának százalékos arányai

Betegség előfordulása, kezelése	Orvosnők 2003–2004 %	Orvosnők 2013 %	Szignifikanciaszint
Daganatos betegség	12,6	7	p<0,001***
Cukorbetegség	2,6	4,9	p<0,042**
Májbetegség	2,5	1,8	NS
Depresszió	5,7	7,3	NS
Magas vérnyomás	29,4	32,4	NS
Szív- és érrendszeri betegség (agyérbetegség, infarktus, egyéb szív-és érrendszeri betegség)	15,7	15,8	NS
Allergia	22,6	22,6	NS
Gyomorfekély, nyombélfekély	8,9	4,6	p<0,023**
Egyéb gyomor-bélrendszeri betegség	10,2	12,9	NS
Vesebetegség	4,2	3,9	NS
Izom- és csontrendszeri betegség	20,4	26,4	p<0,045*
Szembetegség	11,7	17	p<0,001***
Orr-fül-gégészeti betegség	11,9	9,4	NS
Nőgyógyászati betegség	24,1	18,4	p<0,001***
p<0,05, p<0,01, **p<0,001, NS: nem szignifikáns

1	Jelen összegzés alapját alábbi cikkünk képezi: Gyõrffy Zs, Girasek E (2014): Orvosnõk egészsége. Mit mutat a longitudinális perspektíva? Orvosi Hetilap, 155 (25):993–999.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 697 9

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Mi az oka annak, hogy annyi fiatal választja ma az orvosi hivatást? Elsősorban a pénz, vagy az embereken való segítés vágya tereli őket a szakma felé? Milyen problémákkal szembesülnek az orvosegyetemi évek alatt, és mi várja őket az egészségügyben? Létezik-e nőies és férfias orvoslás? Hogyan befolyásolják a gyógyítók munkáját és a páciensek helyzetét a napjainkban zajló radikális változások, a legújabb digitális és mobil eszközök, a modern kezelési eljárások?Ma már több orvosnő végez és praktizál Magyarországon, mint férfi orvos – milyen társadalmi következményekkel jár ez, és miként befolyásolja az orvos–beteg kapcsolatot? Törvényszerű-e, hogy kiégjenek az orvosok, és milyen módon lehet küzdeni ellene? Hogyan próbálják összeegyeztetni családi szerepeiket és karrierjüket a hazai orvosnők? Miért vannak speciális helyzetben az orvos-házaspárok?És végül, de nem utolsósorban: mit jelent a „magyarországi orvosnő-paradoxon”?

Az Orvosnők Magyarországon hiánypótló összegzés: három és fél évtizede nem vizsgálták átfogóan a hazai orvosok helyzetét. A kötet alapjául több, már az ezredforduló után készített országos reprezentatív kutatás szolgált, emellett orvostanhallgatókkal és gyakorló orvosokkal felvett interjúk egészítették ki a képet. A gyógyítók testi-lelki egészségének feltérképezése mellett a könyv részletesen elemzi az orvosnők helyzetét, akiknek jelentős része – „szupernőként” próbál egyszerre a legmagasabb színvonalon helytállni hivatásában és a magánéletben egyaránt.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gyorffy-orvosnok-magyarorszagon//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero