Győrffy Zsuzsa

Orvosnők Magyarországon

A fiatal orvosnők mint a legnagyobb kockázatú csoport

A mentális egészségmutatók áttekintésekor trendként rajzolódik ki az is, hogy az orvosnők és a fiatalabb orvosi csoportba tartozók (24–35 évesek) körében magasabb arányú a súlyosabb problémák előfordulása. Megfigyelhető, hogy a fiatal orvosnőknél szignifikánsan magasabb arányban vannak jelen az alvászavarok, az öngyilkossági gondolatok, fokozottabb a pszichoszomatikus tünetek előfordulása, és magasabb arányú az észlelt stressz pontszám (8. táblázat) (lásd a következő oldalon).

Ezt az eredményünket korábbi vizsgálataink is megerősítik. A fiatal orvosnők fokozott veszélyeztetettségét mutatta a 2003– 2004-es orvoskutatásunk is: a 24–43 év közötti orvosnők helyzetét és a 44–76 éves kollégáikét hasonlítottuk össze, és megkíséreltük leírni a munkából, a munka és családi szerepek összeegyeztetéséből, valamint a szomatikus és mentális egészségmutatókból, egészségmagatartási tényezőkből kirajzolódó különbségeket.

A 2003–2004-es kutatás során megállapítottuk, hogy a fiatal doktornők nagyobb arányban dolgoznak közalkalmazottként és fekvőbeteg-ellátásban. Nagyobb arányban látnak el ügyeleti munkát is, és szignifikánsan kevesebb szabadidővel/szabadsággal rendelkeznek idősebb kollégáiknál. A munkával kapcsolatos attitűdök vizsgálata egyértelműen azt mutatta, hogy kevésbé elégedettek munkájukkal, munkahelyükkel, munkakörülményeikkel és munkájuk anyagi elismerésével. A kiégés szindróma tekintetében idősebb kollégáiknál szignifikánsan jobban érintettek az emocionális kimerülés és a teljesítményvesztés dimenziójában. Ugyanakkor a szerepkonfliktust vizsgálva nem találtunk jelentős különbséget a két orvosnői csoport között: a munka és a családi szerepek összehangolásának problémájában mindkét csoport hasonlóan érintett.

8. táblázat: A mentális egészség a fiatal orvosnők és az orvosi minta összevetésében

A mentális egészség mutatói	35 év alatti orvosnők (n = 317) %	Általános orvosi minta (n = 4464) %	Szignifikanciaszint (p)
AIS magas pontszám	54,9	41,8	p<0,001***
Enyhe, közepes, súlyos depresszió a BDI alapján	9,2	8,1	NS
Öngyilkossági gondolatok előfordulása	26,5	17,1	p<0,001***
Öngyilkossági kísérletek előfordulása	0,6	2,1	p<0,074
PHQ magas pontszám	33,9	19,8	p<0,001***
Észlelt stressz (PPS) magas pontszám	63	40,9	p<0,001***
***p<0,001, NS: nem szignifikáns

A szomatikus egészségmutatók tekintetében a fiatal orvosnői csoport egészségesebbnek bizonyult (szubjektív egészségmutatók, megbetegedések, dohányzás, nagyobb arányú sporttevékenység), ugyanakkor a mentális egészség néhány aspektusa már problémát jelez. Nem találtunk különbséget az alvászavarokban, de elmondható, hogy a fiatal orvosnők komoly alváshiánnyal küzdenek: szignifikánsan kevésbé elegendő számukra a naponta rendelkezésre álló alvásmennyiség, és szignifikánsan jellemző rájuk a napközbeni kialvatlanság és teljesítményromlás is. A Beck-féle depresszió pontszámokat összehasonlítva megállapítottuk, hogy az enyhe depresszió a fiatal orvosnőkre szignifikánsan jellemzőbb. Az öngyilkossági gondolatok alakulásban is fiatal orvosnői többletet találtunk, azonban az öngyilkossági kísérletek tekintetében nem tártunk fel különbséget.

Fenti eredményeink egybevágnak a nemzetközi szakirodalom megállapításaival, melyek szerint a fiatal orvosok csoportja fokozottabb vulnerabilitást (sérülékenységet) mutat a lelki problémák területén. (West 2011) A nagyfokú fizikai és érzelmi megterhelés, a komoly felelősség a kontroll hiányával párosul, az alváshiány és a rekreációs idő csökkenése együttesen eredményezik a fiatal orvosok nagyfokú lelki sérülékenységét. (Buddeberg-Fischer 2008; Tyssen 2002) Egy belga vizsgálat kimutatta, hogy a rezidensek körében szignifikánsan emelkedett kortizolszint mutatható ki, ami a magas stresszválasz egyértelmű tünete. (Coeck 1991) Bár a rezidenseket érő stressz egy bizonyos szintje elősegíti a hatékony és motivált megküzdést, a krónikussá váló stresszterhelés csökkenő munkamotivációhoz és nem adaptív megküzdési mechanizmusokhoz vezethet (öngyilkossági gondolatok, pszichoszomatikus zavarok stb.). (Aminazadeh 2012) A fentieket támasztja alá, hogy észlelt stressz tekintetében a nemzetközi adatok azt mutatják, a fiatal orvosok körében igen magas arányú, 50 százalék feletti az észlelt stressz magas pontszámának előfordulása. (Sameer-urRehman 2012) Ugyanakkor Tyssen és munkatársai longitudinális vizsgálatukban elsőként mutatták ki, hogy a fentieken túl bizonyos személyiségjellemzők – magas neuroticizmus és túlzott lelkiismeretesség – a nagyarányú orvosi stresszérzékenységgel szoros korrelációt mutatnak. (Tyssen 2007a)

A korábbiakban ismertetett tendenciák mellett világosan kirajzolódik az is, hogy a mentális egészség és stresszérzékenység tekintetében az orvosnők férfi kollégáikénál rosszabb mutatókkal rendelkeznek. (Fridner 2009) A fiatal orvosnők fokozott stresszreakciónak hátterében a hagyományos „kihívások” mellett a hivatás/család konfliktusai, a pályakezdés és a gyermekvállalás dilemmái állhatnak. A hazai orvostanhallgatók körében lefolytatott vizsgálataink is megerősítik: az orvostanhallgató nők jobban érintettek a pszichoszomatikus tünetekben, és több stressztényezőről számolnak be, mint férfi kollégáik. Nagyobb arányban fordul elő náluk alvászavar, túlterheltebbnek érzik magukat, valamint a kiégés emocionális kimerülés komponense is szignifikánsan nagyobb mértékben jelentkezik. (Győrffy 2013d)

Az orvosnőkre vonatkozó szomatikus és mentális egészségmutatók áttekintése után elmondhatjuk, hogy a magyarországi orvosnők mind a hazai diplomás csoporttal való összevetésben, mind pedig a nemzetközi tendenciákat végigtekintve rosszabb egészségi mutatókkal rendelkeznek.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 697 9

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Mi az oka annak, hogy annyi fiatal választja ma az orvosi hivatást? Elsősorban a pénz, vagy az embereken való segítés vágya tereli őket a szakma felé? Milyen problémákkal szembesülnek az orvosegyetemi évek alatt, és mi várja őket az egészségügyben? Létezik-e nőies és férfias orvoslás? Hogyan befolyásolják a gyógyítók munkáját és a páciensek helyzetét a napjainkban zajló radikális változások, a legújabb digitális és mobil eszközök, a modern kezelési eljárások?Ma már több orvosnő végez és praktizál Magyarországon, mint férfi orvos – milyen társadalmi következményekkel jár ez, és miként befolyásolja az orvos–beteg kapcsolatot? Törvényszerű-e, hogy kiégjenek az orvosok, és milyen módon lehet küzdeni ellene? Hogyan próbálják összeegyeztetni családi szerepeiket és karrierjüket a hazai orvosnők? Miért vannak speciális helyzetben az orvos-házaspárok?És végül, de nem utolsósorban: mit jelent a „magyarországi orvosnő-paradoxon”?

Az Orvosnők Magyarországon hiánypótló összegzés: három és fél évtizede nem vizsgálták átfogóan a hazai orvosok helyzetét. A kötet alapjául több, már az ezredforduló után készített országos reprezentatív kutatás szolgált, emellett orvostanhallgatókkal és gyakorló orvosokkal felvett interjúk egészítették ki a képet. A gyógyítók testi-lelki egészségének feltérképezése mellett a könyv részletesen elemzi az orvosnők helyzetét, akiknek jelentős része – „szupernőként” próbál egyszerre a legmagasabb színvonalon helytállni hivatásában és a magánéletben egyaránt.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gyorffy-orvosnok-magyarorszagon//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero