Győrffy Zsuzsa

Orvosnők Magyarországon

4.4. A kiégés a morbiditás hiányzó láncszeme?

„Miután az ember eltöltött éveket a szakmában, a munka 95 százaléka mechanikusan zajlik. Könnyen úrrá lesz az emberen a fásultság. Próbálom legyőzni, de ehhez szerepet kell játszani, és ez nem mindig megy. Igen, gyorsabban végzek egy-egy beteggel, mint régebben. Csak a lényegre szorítkozom. Megnézem a beteget, és már mehet is. És ez nemcsak az időhiány miatt van. Egyszerűen nincs kedvem újra meg újra ugyanazokat a közhelyeket mondogatni.” ( Csabai 1999 )

A kiégés „olyan krónikus emocionális megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés, mely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, s melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek”. (Freudenberger 1974) E meghatározás nyomán fogalmazta meg Maslach és Jackson többdimenziós kiégéselméletét, amelyben a kiégés három meghatározó dimenzióját tárták fel: az emocionális kimerültséget, a deperszonalizációt, amit a betegekhez, a kollégákhoz és magához a munkához való negatív viszony jellemez, valamint harmadik faktorként a csökkent személyes hatékonyság érzését. (Maslach 1998) Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy Maslach és munkatársai a kiégés prediktorai (előrejelző tényezői) között az egyén, illetve a munka/munkakörnyezet mind jobb összhangját is kulcsszerepűnek tartják. A munkakörnyezet hat elemének (munkamegterhelés, kontroll, erőfeszítés, munkahelyi közösség, „fairness”, közös értékek) összhangja, illetve ezek hiánya a kiégés szindróma legfontosabb moderáló tényezője. (Leiter 2006)

A fenti meghatározásokat alapul véve a kiégés (burnout) jelensége talán az egyik leggyakrabban vizsgált terület a gyógyítókkal kapcsolatos kutatásokon belül. Számos vizsgálat jelzi, hogy az egészségügyi dolgozók kiégése nem az érintettek „magánügye”: a burnout jelentős mértékben befolyásolja a műhibák és a szövődmények előfordulását. (Prins 2009; Shanafelt 2002) E témában talán a legnagyobb visszhangot kiváltó kutatási eredményt az American Journal of Infection Control 2012-ben publikált közleménye jelentette, melyben a kutatók 161 kórházban 7 ezer egészségügyi dolgozó kiégését vizsgáltak. A kiégéssel párhuzamosan a tanulmány a kórházi fertőzések előfordulási arányait is górcső alá vette: a leggyakrabban előforduló, katéter okozta fertőzéseket és a sebészeti beavatkozások után fellépő kórházi infekciók számát is igyekeztek feltérképezni a szerzők. Amellett, hogy minden harmadik egészségügyi dolgozó igen magas pontszámot ért el a kiégés skálán, úgy találták, hogy mindkét fertőzéstípus előfordulása szignifikáns összefüggést mutatott a dolgozók magas kiégésével. (Cimiotti 2012)

A kiégés további – a betegellátásra közvetlenül ható – következményének vizsgálatai elsősorban a döntéshozatalra és a kreativitásra koncentrálnak. (Durning 2013) A kiégés és a kognitív funkciók kapcsolatára irányuló kutatások kiemelik, hogy a kiégés korrelációt mutat a memória- és koncentrációs problémákkal, valamint az emocionális diszfunkciókkal (alvászavarok, szorongás, irritabilitás). (Golkar 2014; Oosterholt 2012; Rydmark 2006)

A fentiek alapján fontos kérdésként fogalmazódik meg, hogy melyek azok a tényezők, amelyek a leginkább befolyásolják a kiégés kialakulását és fennmaradását. A legfrissebb szakirodalmi adatok kiemelik a munkával való elégedettség meghatározó szerepét is. Lee és munkatársai nagyszabású metaanalízisükben megállapítják, hogy a kiégés kulcsdimenziója az emocionális kimerülés, amely elsőként jelenik meg a burnout kialakulásának folyamatában. Az emocionális kimerülést pedig leginkább a munkavégzés különböző aspektusaival való elégedettség befolyásolja: az autonómia, a döntéshozatal lehetősége és a munkamegterhelés mértéke, valamint a heti munkaórák számának alakulása. (Lee 2013) A fenti eredményeket megerősítette Shanafelt és munkatársainak onkológusok kiégését leíró vizsgálata, melyben úgy találták, hogy a nagyarányú érzelmi és fizikai megterheltséggel járó munkavégzés sem vezet feltétlenül a burnout kialakulásához, amennyiben a gyógyítók elégedettek munkájukkal, munkavégzésük körülményeivel. (Shanafelt 2014) Számos szerző további fontos indikátorként említi a munka és a család összeegyeztethetőségének nehézségeit, mint a kiégés folyamatában meghatározó tényezőket. (Dyrbye 2014b; Robers 2014)

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 697 9

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Mi az oka annak, hogy annyi fiatal választja ma az orvosi hivatást? Elsősorban a pénz, vagy az embereken való segítés vágya tereli őket a szakma felé? Milyen problémákkal szembesülnek az orvosegyetemi évek alatt, és mi várja őket az egészségügyben? Létezik-e nőies és férfias orvoslás? Hogyan befolyásolják a gyógyítók munkáját és a páciensek helyzetét a napjainkban zajló radikális változások, a legújabb digitális és mobil eszközök, a modern kezelési eljárások?Ma már több orvosnő végez és praktizál Magyarországon, mint férfi orvos – milyen társadalmi következményekkel jár ez, és miként befolyásolja az orvos–beteg kapcsolatot? Törvényszerű-e, hogy kiégjenek az orvosok, és milyen módon lehet küzdeni ellene? Hogyan próbálják összeegyeztetni családi szerepeiket és karrierjüket a hazai orvosnők? Miért vannak speciális helyzetben az orvos-házaspárok?És végül, de nem utolsósorban: mit jelent a „magyarországi orvosnő-paradoxon”?

Az Orvosnők Magyarországon hiánypótló összegzés: három és fél évtizede nem vizsgálták átfogóan a hazai orvosok helyzetét. A kötet alapjául több, már az ezredforduló után készített országos reprezentatív kutatás szolgált, emellett orvostanhallgatókkal és gyakorló orvosokkal felvett interjúk egészítették ki a képet. A gyógyítók testi-lelki egészségének feltérképezése mellett a könyv részletesen elemzi az orvosnők helyzetét, akiknek jelentős része – „szupernőként” próbál egyszerre a legmagasabb színvonalon helytállni hivatásában és a magánéletben egyaránt.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gyorffy-orvosnok-magyarorszagon//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero