Győrffy Zsuzsa

Orvosnők Magyarországon

4.5. Hogyan alakul a kiégés a hazai gyógyítók körében? Kik a legveszélyeztetettebbek?

„Fáradt vagyok reggel, amikor felkelek, és egy új munkanappal kell szembenéznem. Egyre érzéketlenebbé válok betegeimmel. Nem érdekelnek a hozzám forduló emberek problémái. Egyre többet igénylem a szabadnapokat, és mostanában mintha gyakrabban lennék beteg is.”

Kvantitatív felmérésünkben a hazai orvosok kiégésének alakulását és a kiégés hátterében meghúzódó lehetséges tényezőket igyekeztünk feltérképezni.1 Elemzésünk során úgy találtuk, hogy a magyarországi orvosok körében a kiégés teljesítményvesztés dimenziója fordul elő a leggyakrabban: a vizsgált orvosok mintegy 65,1 százalékára jellemző, hogy közepes vagy magas pontszámot értek el a kiégés teljesítményvesztés alskáláján. Ezt követi az emocionális kimerülés dimenziója, melyben a közepes és magas pontszámot elérők aránya 49 százalék. A kiégés deperszonalizáció alskáláján a közepes/magas pontszámot elérők aránya 46 százalék körül mozog. Míg a teljesítményvesztés tekintetében nem találtunk különbséget a két nem pontszámai között, addig az emocionális kimerülés szignifikánsan a nőkre jellemzőbb, ám a deperszonalizáció a férfiak körében fordul elő gyakrabban. Úgy találtuk továbbá, hogy a kiégés mindhárom dimenziója szignifikánsan gyakrabban mutat magas értéket a fiatal orvosi csoportban (<35), a rezidensek körében és a fekvőbeteg-ellátásban dolgozóknál.

Szoros összefüggés figyelhető meg a kiégés mindhárom komponense, valamint az ügyeleti munkavégzés és a több munkahelyen való egyidejű helytállás között. A különböző szakterületeken dolgozók kiégését végigtekintve elmondható, hogy az aneszteziológia-intenzív terápia és az ortopédia-traumatológia területén dolgozók azok, akik a kiégés mindhárom dimenziójában nagy arányban érintettek. A munkával való elégedetlenség is szoros korrelációt mutat a kiégéssel: azok körében, akik nem választanák ismét az orvosi hivatást, jelentősen nagyobb arányú a burnout közepes és magas értéke.

Míg a családi állapot nem befolyásolja a kiégés alakulását, addig az orvos partnerrel rendelkezők körében szignifikánsan nagyobb arányú a deperszonalizáció előfordulása. Fontos eredményként rajzolódik ki az is, hogy a gyermektelenek körében a kiégés mindhárom faktora szignifikánsan magasabb arányban fordul elő. A munka–család területeinek összehangolása és a kiégés ugyanakkor szorosan korrelál: úgy találtuk, hogy a közepes/magas arányú kiégés mindhárom dimenziója szignifikánsan nagyobb arányban jelentkezik a jelentős szerepkonfliktussal rendelkezők körében.

Mint láthatjuk, Magyarországon a kiégés teljesítményvesztés dimenziója mutatja a legmagasabb értéket, ugyanakkor a nemzetközi tapasztalatok az emocionális kimerülés kulcsszerepére hívják fel a figyelmet. Fontos megemlítenünk, hogy a korábbi magyarországi vizsgálatok már jelezték a teljesítményvesztés jelentős mértékű előfordulását a hazai orvosok körében. (Ádám 2008, 2009) Ugyanakkor a kiégés teljesítményvesztés aspektusa „gendersemleges”, ellenben a másik két alskála nemi megoszlása egybevág a nemzetközi trendekkel.

Érdekes azonban, hogy meglehetősen ellentmondásos eredményeket mutat a szakirodalom a kiégés és az életkor, valamint a munkatapasztalat összefüggésében. Ahogyan a korábbiakban már utaltunk rá, a vizsgálatok egy része azt mutatja, hogy a kiégés a legfiatalabb, pályakezdő korosztályt veszélyezteti leginkább. Számos kutatás tanúsága szerint a nagyfokú fizikai és érzelmi megterhelés és a komoly felelősség – párosulva a munkavégzés feletti kontroll hiányával –, valamint az alváshiány és a rekreációs idő csökkenése együttesen eredményezik a fiatal orvosok nagyfokú lelki sérülékenységét. (West 2011; Buddeberg-Fischer 2008; Tyssen 2002) Mindezekkel szemben ugyanakkor Dyrbye és munkatársai úgy találták, hogy a 11–20 éve dolgozók voltak a legelégedetlenebbek a szakválasztásukkal, és ők mutatták a legnagyobb arányú emocionális kimerülést és általános burnout pontszámot. (Dyrbye 2013)

Összhangban van továbbá a nemzetközi trendekkel az is, hogy a nagyarányú munkamegterhelés (heti 40 órát meghaladó munka és a több munkahelyen való helytállás) a legtöbb kiégést vizsgáló kutatásban fontos rizikótényezőként jelenik meg. (Arora 2013) Kiemelik továbbá az aneszteziológia–intenzív terápia, valamint a sebészet területén dolgozók veszélyeztetettségét (Hyman 2011), ezeket az eredményeket jelen vizsgálatunk is megerősíti.

A kiégés életkori korrelációihoz hasonlóan a párkapcsolat és gyermekvállalás rizikó- és protektív szerepe is meglehetősen ellentmondásos képet mutat. Míg az orvos partner kifejezetten kockázati tényezőként jelenik meg a deperszonalizáció dimenziójában, addig a gyermekek védő tényezőt jelentenek, hiszen a gyermektelenek körében a kiégés mindhárom dimenziója magasabb arányú. A gyermekszám tekintetében azonban fontos figyelembe vennünk, hogy a kiégés a fiatal – még gyermektelen – orvosi csoportban fordul elő a leginkább, így e kérdés esetében a fenti életkori hatás mindenképpen befolyásoló tényezőként jelenik meg. Eredményeinket tovább árnyalja az is, hogy bár a gyerekszám egyértelműen védőfaktor, a nagyarányú szerepkonfliktus komoly rizikótényezőt jelent a kiégésben. (Prins 2007)

1	E gondolatsor alapjául a következõ írásunk szolgált: Gyõrffy Zs, Girasek E: Kiégés a magyarországi orvosok körében. Kik a legveszélyeztetettebbek? Orvosi Hetilap, 2015; 156(14):564–570.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 697 9

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Mi az oka annak, hogy annyi fiatal választja ma az orvosi hivatást? Elsősorban a pénz, vagy az embereken való segítés vágya tereli őket a szakma felé? Milyen problémákkal szembesülnek az orvosegyetemi évek alatt, és mi várja őket az egészségügyben? Létezik-e nőies és férfias orvoslás? Hogyan befolyásolják a gyógyítók munkáját és a páciensek helyzetét a napjainkban zajló radikális változások, a legújabb digitális és mobil eszközök, a modern kezelési eljárások?Ma már több orvosnő végez és praktizál Magyarországon, mint férfi orvos – milyen társadalmi következményekkel jár ez, és miként befolyásolja az orvos–beteg kapcsolatot? Törvényszerű-e, hogy kiégjenek az orvosok, és milyen módon lehet küzdeni ellene? Hogyan próbálják összeegyeztetni családi szerepeiket és karrierjüket a hazai orvosnők? Miért vannak speciális helyzetben az orvos-házaspárok?És végül, de nem utolsósorban: mit jelent a „magyarországi orvosnő-paradoxon”?

Az Orvosnők Magyarországon hiánypótló összegzés: három és fél évtizede nem vizsgálták átfogóan a hazai orvosok helyzetét. A kötet alapjául több, már az ezredforduló után készített országos reprezentatív kutatás szolgált, emellett orvostanhallgatókkal és gyakorló orvosokkal felvett interjúk egészítették ki a képet. A gyógyítók testi-lelki egészségének feltérképezése mellett a könyv részletesen elemzi az orvosnők helyzetét, akiknek jelentős része – „szupernőként” próbál egyszerre a legmagasabb színvonalon helytállni hivatásában és a magánéletben egyaránt.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gyorffy-orvosnok-magyarorszagon//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero