Győrffy Zsuzsa

Orvosnők Magyarországon

4.7. Szubjektíven a stresszről és a stresszel való megküzdésről

Az orvostanhallgatók helyzetét leíró részhez hasonlóan az orvosnők testi-lelki egészségét bemutató fejezetet is a „szubjektív helyzetképpel” zárjuk. Interjúalanyainkat arról kérdeztük, hogy mit tartanak munkájukban a leginkább stresszkeltő tényezőnek, stresszesebb-e az orvosi szakma, és végül kérdeztük őket a talán legfontosabbról: hogyan veszik fel a harcot a mindennapi megpróbáltatásokkal? Milyen stresszcsökkentő technikákat ismernek és alkalmaznak?

A 2011 és 2012 között lefolytatott kvalitatív kutatatás egyik legizgalmasabb kérdésköre a stressz megélése és kezelése volt. Az adatfelvétel során több mint 100 orvost kérdeztünk az alábbi témákban:

Mit gondol, melyek a leginkább stresszkeltő tényezők az orvosi hivatásban? Kérjük, soroljon fel néhány tényezőt! Milyen tünetek jelennek meg a stressztényezők hatására?
Stresszesebb-e az orvosi hivatás, mint más hivatások? Ha igen, mit gondol, miért?
Milyen módszerekkel küzdi le a megterhelő helyzetek okozta feszültséget?

A stresszkeltő tényezők ismertetésekor meglehetősen sokszínű kép bontakozott ki. Az emberekkel való intenzív munka, a nehéz esetek, a gyors döntések, vagyis az orvosi hivatás „klasszikus” stresszkeltő tényezői nagyon sok válaszban megjelentek. A munkavégzéssel és munkakörnyezettel kapcsolatos bizonytalanság, a gyors változások, a műhibaperektől való félelem azonban egy új, másfajta aspektusát világítja meg az orvosi munkával járó nehézségeknek.

„Soha nem tudtam úgy elmenni színházba, hogy a kezdés előtt negyedórával ne jött volna egy sürgős hívás. Természetesen a betegeimet mindig előtérbe helyezem, ezért a mobiltelefonomon keresztül akárki elérhet a nap bármely szakában – ez tulajdonképpen elég nagy stresszt jelent szá momra.” (195. számú interjú)

„A leginkább stresszkeltő tényezőknek a túlórákat, a pénzügyi háttér bizonytalanságát, a hatalmas felelősséget, a betegek elvesztésének nehézségét és a gyakori fáradtságot látom. Ezek hatására volt, amikor ingerlékenységet, esetenként émelygést, szédülést is megtapasztaltam, de egy idő után megtanultam, hogy hogyan tudom elkerülni őket. Az egyik legnagyobb feszültséget a közelmúltban egy hosszú ideig kezelt beteg elvesztése okozta, akit már nagyon jól ismertem.” (127. számú interjú)

„Ha stresszről beszélünk, nekem az első a rossz döntésektől való félelem. Aztán jön az állandó készenlét, meg ha túlzásba viszem az empátiát. Aztán egy másik eset: pár hete volt, hogy valaki indokolatlanul sokáig akart betegállományban maradni, ehhez külső szakorvosi papírokat szerzett, ezért kénytelen voltam asszisztálni hozzá. Ez elég erős belső feszültséget keltett bennem, végül kénytelen voltam elfogadni a dolgot (még akkor is, ha nem értettem vele egyet), hogy fel tudjam oldani ezt a nehézséget.” (201. számú interjú)

„Sajnos a körülmények nem teszik lehetővé, hogy a lehető legjobban végezhessük a munkánkat. Korszerűtlen felszerelés, hatalmas beteglétszám, az egészségügyi rendszerben lévő szabályozatlanságok, az orvosok leterheltsége mindmind hozzájárulnak ahhoz, hogy az ellátás színvonala sokszor nem megfelelő minőségű és hatékonyságú. A rendkívül hosszú várólisták, illetve az egy-egy betegre jutó egyre kevesebb idő (a rendelési időből és a megjelenő betegek létszámából kiszámolva átlagosan 3 perc jutna egy főre) persze az embereket is folyton elégedetlenséggel tölti el. Összességében fontosnak tartom elmondani, hogy nem a bérezést tartom a legfőbb megoldandó problémának, hanem sokkal sürgetőbb lenne inkább a munkavégzés körülményein való változtatás, a rendszer összevisszaságának javítása. Ez biztosan csökkentené az orvosokra nehezedő stresszt.” (187. számú interjú)

„Nekem mostanában a legstresszesebbek a műtétekből kialakuló pereskedések. Sokszor indokolatlanok, és úgy érzem, hogy megélhetési ágazat lett. Velem ez még soha nem fordult elő, de az osztályon egyre gyakoribb.” (138. számú interjú)

„Az én szemszögemből elmondható stresszkeltő tényezők a következők: állandó készenlét, veszélyhelyzetek, a betegek állandó jelenléte, éjszakázás, anyagi hiányosság. Általában amikor valamilyen stressztényező adódik, én nyugtalan szoktam lenni. Az elmúlt időszakban nem csak egy dolog történt, ami lelki feszültséget okozott számomra. Az egyik ilyen az ügyeleti díjak csökkentése, amit szomorúnak találok, másik a válás és az abból adódó anyagi teher. Meglepő módon a terhelő helyzeteket nem mással vezetem le, mint munka, munka és munka. Számomra a munkastressz kifejezés nem más, mint a fokozott éberség és dopping a munkában. Mivel én mindennap átélem, így úgy gondolom, hogy igen, kifejezetten megterhelő az orvosi hivatás. Azért, mert van, hogy emberek csak azért jönnek le, hogy beszélgessenek velem, és ez sok időt von el a gyógyító munkától, ugyanakkor van úgy, hogy mindenféle butasággal a háziorvost keresik fel. A sok munkáról, ügyeletről nem is beszélve, melynek következtében családomra kevés idő jut.” (175. számú interjú)

„A praxisban a fellelhető stressztényezők közül az egyik legnehezebb feladat a praxis önálló vezetése, hiszen nem rendelkezem gazdasági tanulmányokkal. Sok energiát emészt fel a tárgyi feltételek megteremtése, a szinte naponta változó jogi ismeretek elsajátítása és alkalmazása, illetve a végeláthatatlan dokumentáció helyes kivitelezése. Számomra a stressz levezetését a családommal töltött idő és szabadidős programjaim jelentik. Hetente egyszer szeretek eljárni templomba, ahol valaki az én lelkemmel is foglalkozik.” (182. számú interjú)

„Állítom, hogy nagyon fontos, hogy egy orvos mennyire tud kommunikálni. Ha ügyes, rendkívül sok stressztől kíméli meg magát. Amit nekem megtanítottak, azt tanítom a hallgatóimnak. Odamegyek, a beteghez nyújtom a kezem, és bemutatkozom. Fontos ez, az érintés, egy mosoly. Nem szabad, hogy a beteg érezze, hogy itt frusztrált emberek veszik körül, mindenkinek megvannak a gondjai, de ezt le kell tudni vetkőzni. Annyi időt kell szánni a betegre, amennyit igényel, ez az egyik legnehezebb. Az idő nagyon szorítja az embereket. A stresszt még okozza az orvos és beteg közötti információs asszimetria. Ezt fel kell oldani, és jól kell feloldani. Az én szakmám az maga egy nagy stressz, jogilag a legveszélyeztetettebb szakma. Nehéz még a türelmetlen emberek kezelése. Szerintem nagyon hiányzik a magyar oktatásból az egészségnevelés, akár óvodás kortól egy tantárgy keretében lehetne tanítani.” (115. számú interjú)

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 697 9

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Mi az oka annak, hogy annyi fiatal választja ma az orvosi hivatást? Elsősorban a pénz, vagy az embereken való segítés vágya tereli őket a szakma felé? Milyen problémákkal szembesülnek az orvosegyetemi évek alatt, és mi várja őket az egészségügyben? Létezik-e nőies és férfias orvoslás? Hogyan befolyásolják a gyógyítók munkáját és a páciensek helyzetét a napjainkban zajló radikális változások, a legújabb digitális és mobil eszközök, a modern kezelési eljárások?Ma már több orvosnő végez és praktizál Magyarországon, mint férfi orvos – milyen társadalmi következményekkel jár ez, és miként befolyásolja az orvos–beteg kapcsolatot? Törvényszerű-e, hogy kiégjenek az orvosok, és milyen módon lehet küzdeni ellene? Hogyan próbálják összeegyeztetni családi szerepeiket és karrierjüket a hazai orvosnők? Miért vannak speciális helyzetben az orvos-házaspárok?És végül, de nem utolsósorban: mit jelent a „magyarországi orvosnő-paradoxon”?

Az Orvosnők Magyarországon hiánypótló összegzés: három és fél évtizede nem vizsgálták átfogóan a hazai orvosok helyzetét. A kötet alapjául több, már az ezredforduló után készített országos reprezentatív kutatás szolgált, emellett orvostanhallgatókkal és gyakorló orvosokkal felvett interjúk egészítették ki a képet. A gyógyítók testi-lelki egészségének feltérképezése mellett a könyv részletesen elemzi az orvosnők helyzetét, akiknek jelentős része – „szupernőként” próbál egyszerre a legmagasabb színvonalon helytállni hivatásában és a magánéletben egyaránt.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gyorffy-orvosnok-magyarorszagon//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero