Győrffy Zsuzsa

Orvosnők Magyarországon

5.2. Megelőzés humorterápiával?

„A humor a túlélésem eszköze. Ha nem használnám, csak a negatív dolgokat vinném haza a munkából. A nevetés segít abban, hogy neki tudjak vágni a mindennapi feladatoknak.” 1

A kiégés-megelőzés és a jóllét növelésének talán egy kevéssé ismert és használt útja a humorterápia alkalmazása. A nevetés és a humor életminőségre gyakorolt pozitív hatásai nagy jelentőségűek. De mi a helyzet a gyógyítókkal? Segítheti-e az orvos–beteg kommunikációt, terápiás együttműködést, illetve csökkentheti-e a gyógyítók stresszszintjét, potenciális kiégését a humor és a nevetés „használata”?

Ahogy a korábbiakban láthattuk, a gyógyítókkal kapcsolatos vizsgálatok jelentős része a rizikótényezőkre, a negatív konzekvenciákra, a patológiák megjelenésére fókuszál. E vizsgálatok egyikében például Barefoot és munkatársai (Barefoot 1983) longitudinális perspektívában vizsgálták az orvosok körében megjelenő személyiségtényezők (ellenségesség, illetve az „A” típusú viselkedés) megjelenését és hatását a testi-lelki egészség különféle paramétereire. A 25 éven át tartó követés azt mutatta, hogy a magas ellenséges attitűddel rendelkező orvosok körében jelentősen megnövekedett a szív-érrendszeri halálozások aránya. A betegekre irányuló kutatások esetében is fontos vizsgálati tényező a különféle megbetegedések és a negatív lelkiállapotok (szorongás, de presszió, krónikus stressz) kapcsolata.

A fentiekkel szemben elmondható, hogy jóval kevesebb azon vizsgálatok száma, amelyek a pozitív személyiségvonások és hangulati állapotok jelentőségére irányulnak. Ugyanakkor nyilvánvalóan nagyon fontos azoknak a tényezőknek az analízise is, melyek egészségesen, kiegyensúlyozottan tartják a gyógyítókat. E kérdések közé tartozik a humor, a nevetés és az optimizmus egészségvédő hatásainak feltárása. Fontos figyelembe vennünk azonban, hogy a humor és a gyógyítás vizsgálatában sok módszertani buktató van: nehéz alkalmazni a „papír-ceruza” teszteket vagy a laboratóriumi kísérleteket (azért szerencsére akadnak e téren is kivételek). E téma kutatásában tehát nagy szerepet kapnak a megfigyelések és a szubjektív beszámolók, szemben az empirikus adatokon nyugvó, „evidence based” megállapításokkal.

Már az 1970-es évek végétől történtek kísérletek a „nevetésterápia” jelentőségének bizonyítására. Norman Cousins a New England Journal of Medicine szakfolyóiratban reumás betegségének alakulásáról számolt be, leírva, hogy a nevetés hatására tünetei jelentősen enyhültek, és a betegség a pozitív érzelmek nyomán (jókedv, öröm) nagyobb eséllyel került „nyugvó fázisba”. (McCaffery 1983) Azóta számos vizsgálat támasztotta alá a humor, a nevetés egészségre gyakorolt pozitív hatásait: az amerikai William Fry híres „Stan és Pan kísérletében” a humoros filmek nézése közben folyamatos vérvétellel monitorozta kísérleti alanyait. Megállapította, hogy a nevetés hatására fokozódik az immunaktivitás, csökken a stresszhormonok aránya és növekszik az endorfintermelés. (Fry 1994) Michael Miller és kutatócsoportja (Miller 2009) pedig a nevetés szív-érrendszeri hatásmechanizmusát igyekezett feltárni egy filmvígjátékra és egy háborús filmtragédiára adott élettani válaszok alapján.

Vizsgálatukban úgy találták, hogy a tragikus filmrészlet nézése közben az erek mérhetően szűkültek, míg a vidám film alatt kifejezett volt az értágulás. A nevetés közben kiválasztódó endorfin a verőerek belső felszínének sejtjeit ugyanis arra ingerli, hogy több nitrogén-monoxidot válasszanak ki, ami segíti az értágulás folyamatát. (Miller 2009)

A fentieken túl a nevetés pozitív hatásmechanizmusának tanulmányozásában a legnagyobb figyelem talán a nevetés „fájdalomcsillapító” hatására irányult. Sok vizsgálat számol be arról, hogy vidám filmek, humoros jelenetek vetítése után a posztoperatív fázisban kevesebb fájdalomcsillapító fogy, a betegek gyorsabban gyógyulnak és hagyják el az egészségügyi intézményeket. Berk és munkatársai pedig a nevetéssel kapcsolatos vizsgálatokat még egy új aspektussal bővítették: kutatásaikban úgy találták, hogy a humor és a nevetés étvágyfokozó hatású, így olyan betegek esetében is jól használható, akiknél a testmozgás valamilyen okból nem alkalmazható (például időseknél). Berk egyébként számos tanulmányában mutatta ki, hogy a nevetés „felér” egy közepes intenzitású testmozgással, remek kalóriaégető hatással jár. (Berk 2001) A „terápiás humor” alkalmazására további példa a pszichoterápiás gyakorlatban is megjelenő módszer: a „pókfóbia” kezelésében bevált gyakorlat például az, hogy a páciensek „vicces öltözékben” képzelik el az állatokat. (Azaz a páciensek így hatástalanítják a saját „mumusukat” – ugyanúgy, ahogy a Harry Potter regény- és filmsorozatban teszik a sötét varázslatok kivédése órán a Roxfort varázsló- és boszorkányképző iskola növendékei.)

A nevetés és a humor életminőségre gyakorolt pozitív hatásai a kevés klinikai vizsgálat ellenére nagy jelentőségűek. De mi a helyzet a gyógyítókkal? Segítheti-e az orvos–beteg kommunikációt, terápiás együttműködést, illetve csökkentheti-e a gyógyítók stresszszintjét, potenciális kiégését a humor és a nevetés használata?

A téma kevés kutatási eredménye egyértelműen a humorhasználat mellett teszi le a voksát. A gyógyítók munkájuk során nagyon sok negatív érzelemmel, fájdalommal, szenvedéssel találkoznak. Ezekben a helyzetekben az empátiás érzékenység mellett nagyon fontos, hogy a betegek szorongása, félelmei oldódjanak, hiszen a gyógyulást a negatív hangulati állapotok bizonyítottan nehezítik. A megfelelő helyen és időben alkalmazott humor segíthet a betegeknek egy pillanatra felülemelkedni a nehézségeiken, segíthet abban, hogy más szemszögből lássák helyzetüket. Ez a fajta „szempontváltás” alkalmas lehet a stressz, a szorongás csökkentésére, ami kedvező irányba terelheti az orvos–beteg kapcsolatot. „A humor kísérlet az abnormális helyzet normalizálására” – írja fontos megállapításként egy onkológusok humorhasználatára irányuló tanulmány. (Penson 2005) Mindezeken túl a humor, a közös nevetés a kapcsolat- és bizalomépítés fontos eszköze, megfelelő használata elősegítheti a nehéz helyzetek „megtörését”. A fent említett – onkológusokkal foglalkozó – írásban az egyik interjúalany úgy nyilatkozott, hogy „a humor a túlélésem eszköze. Ha nem használnám, csak a negatív dolgokat vinném haza a munkából. A nevetés segít abban, hogy neki tudjak vágni a mindennapi feladatoknak.” A humor és a nevetés feszültségoldó hatásukon kívül erősítik a társas kapcsolatokat (nemcsak a betegekkel, hanem a kollégákkal is), javíthatják a csapatmunkát, ezzel fokozva a hatékonyságot.

A humor minden bizonnyal pozitívan befolyásolja a gyógyítás nehéz helyzeteivel vagy mindennapi rutinjával szembeni megküzdést. Csökkenti a negatív érzelmi állapotok megjelenésének valószínűségét, enyhítheti a szorongást. A nevetéstől jobban érezzük magunkat, optimistább hangulatba kerülünk, ez pedig hatékonyabbá teszi a megküzdést. A humor csökkenti a feszültségünket, megmutatja a helyzetben rejlő pozitív lehetőségeket és esélyt adhat arra, hogy az adott szituációt más perspektívából szemléljük. Egyszerűen rávezethet bennünket, hogy bizonyos helyzeteket reálisabban lássunk. A fentieket támasztja alá egy egyetemi hallgatókkal végzett kvantitatív kutatás is: ebben a „magasabb humorérzékenységgel” jellemezhető medikusok alacsonyabb észlelt stresszről és szorongásról, valamint problémaközpontú „copingról”, megküzdésről számoltak be. (Abel 2002) A fenti pszichés konzekvenciák mellett természetesen a nevetés – gyógyítókra gyakorolt – egészségvédő hatásai sem elhanyagolhatóak.

Nyilvánvaló módon a „humorterápia” tekintetében is érvényes a „ne árts” elve: humort mindig a kellő időben és helyen célszerű alkalmazni. A humor a kreativitáshoz, a játékossághoz hasonlóan fejleszthető: erre példa a szokatlan, a rendhagyó, a többféle értelmezési lehetőséggel eljátszó humor. Az intenzív légzésre alapozott „jóganevetést” pedig a gyakorlatban is elsajátíthatjuk: e módszer a nevetés, a speciális légzőgyakorlatok és a relaxáció kombinációjával segít az ellazulásban, a stresszcsökkentésben és a gyógyulásban. (Weborvos 2008)

1	E gondolatmenet az alábbi cikkemen alapul: Humor és kiégés-megelőzés. http://econsilium.hu/humor-es-kiegesmegelozes-van-e-a-humorterapianakletjogosultsaga-a-gyogyitomunkaban/

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 697 9

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Mi az oka annak, hogy annyi fiatal választja ma az orvosi hivatást? Elsősorban a pénz, vagy az embereken való segítés vágya tereli őket a szakma felé? Milyen problémákkal szembesülnek az orvosegyetemi évek alatt, és mi várja őket az egészségügyben? Létezik-e nőies és férfias orvoslás? Hogyan befolyásolják a gyógyítók munkáját és a páciensek helyzetét a napjainkban zajló radikális változások, a legújabb digitális és mobil eszközök, a modern kezelési eljárások?Ma már több orvosnő végez és praktizál Magyarországon, mint férfi orvos – milyen társadalmi következményekkel jár ez, és miként befolyásolja az orvos–beteg kapcsolatot? Törvényszerű-e, hogy kiégjenek az orvosok, és milyen módon lehet küzdeni ellene? Hogyan próbálják összeegyeztetni családi szerepeiket és karrierjüket a hazai orvosnők? Miért vannak speciális helyzetben az orvos-házaspárok?És végül, de nem utolsósorban: mit jelent a „magyarországi orvosnő-paradoxon”?

Az Orvosnők Magyarországon hiánypótló összegzés: három és fél évtizede nem vizsgálták átfogóan a hazai orvosok helyzetét. A kötet alapjául több, már az ezredforduló után készített országos reprezentatív kutatás szolgált, emellett orvostanhallgatókkal és gyakorló orvosokkal felvett interjúk egészítették ki a képet. A gyógyítók testi-lelki egészségének feltérképezése mellett a könyv részletesen elemzi az orvosnők helyzetét, akiknek jelentős része – „szupernőként” próbál egyszerre a legmagasabb színvonalon helytállni hivatásában és a magánéletben egyaránt.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gyorffy-orvosnok-magyarorszagon//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero