Győrffy Zsuzsa

Orvosnők Magyarországon

Mi is az a HuMánia?

„Ha nagyon röviden mondom, akkor azt szoktam mondani, hogy olyan önkéntességen alapuló, kortársoktató csapat, akik azért dolgoznak, hogy hogyan legyünk kedves, rendes, jól kommunikáló, a betegekkel és a kollégákkal jól együttműködő, de mindeközben nem kiégő orvosok.” (1. számú interjú)

„Az, ahogy én élek most, mind orvosként, mind a magánéletben, az ezen alapul. Az ott tanult technikákon, az ottani kapcsolataimon.” (2. számú interjú)

„Az volt az érzésem, emlékszem, hogy ezért jöttem egyetemre. Kiscsoportban, jó, hasznos, okos dolgokról, kortársakkal lehessen beszélgetni meg gyakorlatozni. Egyetemi nehézségekről, a szakmai dilemmákról, akár a Bálint-csoportban.” (5. számú interjú)

A HuMánia jelen életükre gyakorolt hatására kérdésekre a rezidensek a használt technikákat nevezték meg, időnként konkrét eseteken keresztül szemléltetve, valamint azt, hogy nyitott, odaforduló, elfogadó attitűdöt tanultak. A technikák közül többen kiemelték, melyeket használják és hogyan, milyen helyzetekben segítik ezek őket a mindennapi munkájuk során:

„Az önérvényesítés például szerintem nagyon fontos. Én jó helyen dolgozom, mert partnerként tekintenek rám, de mondjuk egy olyan fiatal orvosnak, akit nem vesznek egyenrangúnak, annak kellenek az asszertív készségek, hogy úgy tudjál önérvényesíteni, hogy azzal ne vágd el magad. Hogy okosan tudd ezt csinálni. A szuggesztiók, hogy a beteggel lehetőleg úgy beszélj, hogy megnyisd, meg belevond a gyógyulásába meg a gyógyításába.” (6. számú interjú)

„Nagyon sokat /alkalmazok a megtanultakból/. Hogy hogyan beszélsz a beteggel, szülővel. Általában én vagyok az az osztályon, ha egy nagyon lehetetlen, nem kooperáló beteg van, akkor azt én szoktam kezelésbe venni. Én bárkit meg tudok arról győzni, hogy jó állapotban van a gyereke, haza tudja vinni, és képes rá, hogy otthon kezelje. De ezt rendszeresen visszajelzik a szülők, hogy olyan jó volt, hogy ilyen pozitívan meg humorral álltam hozzá. Szuggesztiók nagyon jók, azt például rendszeresen használom vérvételnél, hogy melyik kezedből vegyek, a jobból vagy a balból, meg a Yes-setet. /Speciális, igenlő válaszokra építő kommunikációs technika./ Nem mindegyik gyereknél működik, de azért soknál. Meg attól is függ, hogy mennyi időd van rá, azért nem mindig van rá idő. A vérvételt pl. imádják nagyon sokan, gyorsan megcsinálom, és mondom, hogy milyen ügyes voltál, és a gyerek nagyon lelkes, megy oda, és nyújtja a kezét. Van olyan gyerek, aki egész nap magyarázta a vérvétel után, hogy ő milyen bátor volt.” (3. számú interjú)

„Tudatosan próbálok egy csomó technikát alkalmazni az asszertivitás irányába meg a szuggesztiók kapcsán. Kerülöm, amennyire csak lehet, a negatív szuggesztiókat. Önérvényesítésben az odavaló–nem odavaló, vagy a gondolatok és érzelmek elkülönítését. Elég komplex a dolog, és nem tudom megmondani, hogy ebből mennyi az, ami a HuMániának köszönhető, de biztos egy csomó minden. Meg az előítélet-kezelés, hogy sokszor mondják, hogy ne legyünk előítéletesek, de igazából nem ez a lényeg, hanem, hogy ezen emelkedj felül, amennyire tudsz, és legyél résen, figyeljél a másikra.” (6. számú interjú)

„A szuggesztiók például mind a mai napig minden fizikális vizsgálatnál ott vannak a fejemben. Amikor ezt először kipróbáltam, és láttam, hogy ez működik, az nagyon jó volt. A »ne feszítsen – lazítson«, az tényleg ilyen zseniális; ugyanígy, ha zavart a beteg, akkor hogy beszélsz vele, mit mondasz neki... Hát életmentőek, azt kell, hogy mondjam, mert amikor hajnal 2-kor te vagy ott, hogy kezdeni kell valamit a helyzettel, akkor igenis nagyon sokat számít. Van egy dühöngő nővér, egy zavart beteg, meg a haloperidol /antipszichotikum/, de azon kívül ez egy plusz eszköz a kezedben, hogy meg lehet ezt a kérdést anélkül is oldani.” (1. számú interjú)

„Nekem sokat segített, hogy van egy csomó nehéz szituáció, amit eljátszunk, azok segítenek a mindennapi életben való boldogulásban. Hogy mindenkinek be kell mutatkozni, megkérdezni, hogy csinálhatom, nem csinálhatom. Kérni meg kell tanulni. Szerintem kisebb a betegterhelés, ha jól tudsz a beteggel kommunikálni, ha megfelelően van tájékoztatva, ha úgy érzi, hogy jó kezekben van.” (3. számú interjú)

„Az asszertivitást érzem. … El kell mondani szépen csendesen háromszor, és akkor átmegy, hogy ez nekem fontos. A pozitív szemlélettel azért én elég jól álltam a HuMánia előtt is, ez ilyen családi vonás is nálunk. Ez /a HuMánia/ meg azért volt jó, mert tudatos mederbe terelt, mert az oké, hogy én pozitív vagyok, de akkor ezt hogy lehet átadni, példát mutatni vele, vagy tudatosan alkalmazni?

Egyrészt azzal, hogy a hétköznapi nyűgöket könnyebb letenni. Van egy-két bevillanás, a FILÉ /stresszkezelési technika/ például... Kiégés-megelőzésben az asszertivitás nagyon sokat számít, az a gondolat, hogy érvényesítsük az érdekeinket, oldjuk meg a problémákat. Ez a racionális rész, de ugyanolyan fontos mellette az önbecsüléses része is. Ha valaki hosszú távon agresszív/szubmisszív/manipulatív, akkor az visszaüt. Amúgy is a mentálhigiéniás megelőzésben fő helyen van a tudatosság.” (5. számú interjú)

Ahogy a fentiekben jeleztük, a HuMánia „hungarikum”, sehol másutt a világon nincsen az orvosképzés tananyagába építve ilyen összetett önismereti, kommunikációs és kiégésmegelőző program. Bár számos külföldi példa van arra, hogy készségfejlesztő, meditációs gyakorlatokon alapuló vagy a jóllét javítására irányuló programok az orvosképzés anyagát képezzék, a fentiekben ismertetett HuMánia módszer komplexitását tekintve mégis egyedülálló. Az utánkövetés eredményei igen biztatóak, ugyanakkor fontos, hogy további vizsgálatokkal megerősítsük, a HuMánia valóban „evidence based” módszer az orvosképzésben.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 697 9

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Mi az oka annak, hogy annyi fiatal választja ma az orvosi hivatást? Elsősorban a pénz, vagy az embereken való segítés vágya tereli őket a szakma felé? Milyen problémákkal szembesülnek az orvosegyetemi évek alatt, és mi várja őket az egészségügyben? Létezik-e nőies és férfias orvoslás? Hogyan befolyásolják a gyógyítók munkáját és a páciensek helyzetét a napjainkban zajló radikális változások, a legújabb digitális és mobil eszközök, a modern kezelési eljárások?Ma már több orvosnő végez és praktizál Magyarországon, mint férfi orvos – milyen társadalmi következményekkel jár ez, és miként befolyásolja az orvos–beteg kapcsolatot? Törvényszerű-e, hogy kiégjenek az orvosok, és milyen módon lehet küzdeni ellene? Hogyan próbálják összeegyeztetni családi szerepeiket és karrierjüket a hazai orvosnők? Miért vannak speciális helyzetben az orvos-házaspárok?És végül, de nem utolsósorban: mit jelent a „magyarországi orvosnő-paradoxon”?

Az Orvosnők Magyarországon hiánypótló összegzés: három és fél évtizede nem vizsgálták átfogóan a hazai orvosok helyzetét. A kötet alapjául több, már az ezredforduló után készített országos reprezentatív kutatás szolgált, emellett orvostanhallgatókkal és gyakorló orvosokkal felvett interjúk egészítették ki a képet. A gyógyítók testi-lelki egészségének feltérképezése mellett a könyv részletesen elemzi az orvosnők helyzetét, akiknek jelentős része – „szupernőként” próbál egyszerre a legmagasabb színvonalon helytállni hivatásában és a magánéletben egyaránt.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gyorffy-orvosnok-magyarorszagon//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero