Győrffy Zsuzsa

Orvosnők Magyarországon

6. ÖSSZEGZÉS

Az orvosegyetemi tanulmányok elő szemeszterében tanulnak a hallgatók elsősegélynyújtást: már az első óra anyaga tartalmazza, hogy vészhelyzet esetén a legelső teendő a helyszín biztosítása. Talán ezt az analógiát alkalmazhatjuk az orvosi egészség és a betegellátás kapcsolatára is: egyértelmű, hogy a hatékony gyógyító munka alapfeltétele a kiegyensúlyozott, egészséges orvos, aki csak akkor tud hatékony tevékenységet végezni, ha ő maga (és a környezete is) „rendben van”. E könyv megszületésében a fenti gondolat is közrejátszott: célom az volt, hogy keressem a befolyásoló okokat és a magyarázó tényezőket az orvosnői egészséggel kapcsolatban, bízva abban, hogy a válaszok és a megoldási lehetőségek mindannyiunk egészségére pozitív hatást gyakorolhatnak. Munkám során apró mozaikokból kíséreltem meg összerakni azt a képet, amely megmutatja, hogy milyenek az orvosnők és milyen is orvosnőnek lenni az ezredforduló utáni évek Magyarországán.

A kutatómunka az orvosnői egészség és jóllét számtalan aspektusára fényt derített. A két idődimenzió longitudinális trendvizsgálata megmutatta, hogy a „magyarországi orvosnő-paradoxon” jelensége létezik: hazánkban az orvosnők testi egészsége elmarad diplomás kortársaikétól. E szomorú tény „hungarikumnak” is mondható, mert a nemzetközi vizsgálatok az orvosnői szomatikus egészség területén igen kedvező képet mutatnak. Azt azonban, hogy a világ egyetlen pontján sem könnyű gyógyítóként dolgozni, jelzi, hogy az alvászavarok, a depresszió, az öngyilkossági gondolatok és a kiégés világszerte magasabb arányokat mutat az orvosok és az orvosnők körében is. Nincs ez másképp Magyarországon sem, hazánkban az orvosi csoporton belül a legfiatalabb orvosnők (a 35 évnél fiatalabbak) azok, akik a mentális egészség tekintetében a legrosszabb mutatókkal rendelkeznek. Mindezeken túl, világviszonylatban ugyancsak egyedülállónak tekinthető a gyógyítói kiégés alakulása, mert orvosainknál a kiégés teljesítménycsökkenés komponense jóval nagyobb arányt mutat a nemzetközi felmérésekben rögzítetteknél.

Milyen tényezők állnak ezeknek a mutatóknak a hátterében? A 2003–2004-es orvosnő-vizsgálatunk többváltozós elemzése megmutatta, hogy az alvászavarok, a szerepkonfliktus magas aránya és az egészségre káros anyagokkal való érintkezés összefüggést mutat a krónikus betegségekkel. 2013-ban ezt a képet egészítette ki a kiégés: a burnout mind az egyes krónikus megbetegedések, mind pedig a reprodukciós zavarok esetében fontos magyarázó szerepet játszik. Tovább fejtve a szálakat, a magas fokú kiégésben a több munkahelyen való helytállás, a hosszú munkaidő, a munkavégzés közben felmerülő feszült helyzetek, valamint a munka/családi szerepek közötti konfliktus játszanak meghatározó szerepet.

Mindez számokra lefordítva a következőképpen néz ki: a magyarországi orvosnők (fő- és mellékállásban) átlagosan két és fél munkahelyen állnak helyt, közel 60 órát dolgoznak hetente, és mintegy 3 órát töltenek naponta háztartási munkával. Mindez azt mutatja: nem könnyű a 21. századi magyarországi orvosnők élete, hiszen az orvosi munkával járó „klasszikus” stressztényezők mellett a financiális nehézségek (és az ebből fakadó többletterhek vállalása) is óriási megterhelést jelentenek. Olyan fokút, amitől egyértelműen romlik testi-lelki egészségük. Az is világosan kirajzolódik, hogy a munkamegterhelés az elmúlt 10 évben jelentősen nőtt, ezzel párhuzamosan számottevően emelkedtek az orvosnők körében az alvászavarok és nőtt a kiégés teljesítménycsökkenés faktora. Ebben a kontextusban érthető az idő fontossága: ahogy a boldog gyógyítókra irányuló vizsgálatok is megmutatták, az orvosi kiegyensúlyozottság kulcsa Magyarországon a munkára, a betegekre és a saját rekreációra fordított idő tényezőjében rejlik.

Miként már említettük, különösen nehéz a pályakezdő és a fiatal (kisgyermekeket nevelő) orvosnők helyzete. Az általunk elemzett interjúk a mindennnapi nehézségek sok-sok aspektusát világították meg. A „családbarát” szak- és munkahelyválasztás sok esetben a saját igények és vágyak háttérbe szorítását eredményezte. Amint láthattuk, az óriási munkamegterhelés mellett még a fiatalabb generációk doktornői is sok esetben egyedül végzik a háztartási munkát és gondoskodnak gyermekeikről. A kvalitatív vizsgálat egyértelműen megmutatta: azok lehetnek „sikeresek” és kiegyensúlyozottak, akik jól választanak szakot, munkahelyet és partnert, aki segít a „mindennapi terhek” cipelésében. Intézményes segítség hiányában (hosszan nyitva tartó óvoda/iskola, fizetett alkalmazott) a nagyszülők közreműködése rendkívüli jelentőségű az orvosnőket érő stressz csökkentésében. Mindezzel párhuzamosan vizsgálataink azt mutatják, hogy a magyarországi orvosnők „szupernők”, akik hatalmas teljesítménymotivációkkal, perfekcionizmussal próbálják szakmai és magánéletüket egyaránt menedzselni, pályaés szakválasztásukban pedig altruisztikusak.

Napjainkban az orvoslás átalakul, a nagyarányú technicizálódás mellett a gyógyítás egyre komplexebbé válik. A krónikus betegségek sikeres kezelése sok esetben számtalan szakterület, paramedikális szakma és a család összehangolt munkáján alapul. A magányos „orvoshősök” korszaka véget ért: a 21. század gyógyító munkája a csapatmunkára épül. Olyan heroikus összefogásra, amelyben az egyes szereplők nem hierarchikus kapcsolatban állnak egymással, ahol a siker az összmunkán, az empátián és a megosztott döntéshozatalon múlik. Mindezzel párhuzamosan – talán nem véletlenül – a hivatás feminizálódik, hiszen ezek a készségek talán inkább a „nőies orvoslás” sajátosságai közé tartoznak.

Vizsgálataink egyértelműen azt mutatják, hogy változóban van az is, miért választják a fiatalok napjainkban az orvosi hivatást. Bár fontos számukra az „embereken való segítés” vágya, e tényező korántsem kizárólagos: a pénz, a presztízs és nem utolsósorban a külföldi munka lehetősége meghatározó. E kérdés esetében kiemelkedően fontos nemi különbséget találtunk: a férfiak inkább az extrinszik (külső) tényezőket helyezik előtérbe a választáskor, és jelentősen nagyobb arányban tesznek konkrét lépéseket a külföldi munkavállalás felé. A nők választásában dominál az altruizmus, és ők azok, akik az igen nehéz magyarországi munkakörülmények között egyre nagyobb számban állnak helyt. Megfigyelhető az is, hogy a fiatal nők korán elköteleződnek, és jellemzőbb, hogy családjukban közel s távol nincs orvos. Jelentős probléma tehát, hogy a jelen orvostanhallgató-női generációja előtt nem áll szerepmodell, mentor vagy bármilyen segítő, aki az orvossá válás és a pályakezdés első éveiben segítené a sikeres „adaptációt”, példát, megoldási lehetőségeket mutatna arra nézve, hogyan lehet sikeresen helytállni gyógyítóként, nőként és családanyaként egyaránt.

E problémát felismerve alakult meg 2012 tavaszán a Gyógyító Nőkért Alapítvány, melynek tevékenysége a hazai gyógyító nők helyzetének javítására irányul. A non-profit szervezet célja, hogy segítse a magyarországi orvosnőket abban, miként lehet a rendelkezésre álló erőforrásokat hatékonyan felhasználni, hogyan lehetnek a gyógyító nők egyszerre sikeresek nőként, anyaként és szakemberként. A nemzetközi tapasztalatokra alapozva hazánkban elsőként a Gyógyító Nőkért Alapítvány hozott létre és működtet online tanácsadó szolgálatot kifejezetten orvosnők számára, elsősorban a mentális problémák prevenciója és intervenciója céljából.

Az egészségügyi rendszer működésének és a lakosság egészségi állapotának számtalan indikátora van. Gondoljunk a GDP-ből az egészségügyre fordított kiadásokra, a 10 ezer főre jutó orvosok számára, az egyes beavatkozások várakozási idejére és még sorolhatnánk e fontos mutatókat.

E könyv legfontosabb üzeneteként szeretném felhívni a figyelmet egy rejtett, ámde igen jelentős egészségügyi indikátorra: a gyógyítók jólléte és testi-lelki egészsége az egészségügyi rendszer működésének és a lakosság egészségi állapotának minden kétséget kizáró módon meghatározó tényezője.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 697 9

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Mi az oka annak, hogy annyi fiatal választja ma az orvosi hivatást? Elsősorban a pénz, vagy az embereken való segítés vágya tereli őket a szakma felé? Milyen problémákkal szembesülnek az orvosegyetemi évek alatt, és mi várja őket az egészségügyben? Létezik-e nőies és férfias orvoslás? Hogyan befolyásolják a gyógyítók munkáját és a páciensek helyzetét a napjainkban zajló radikális változások, a legújabb digitális és mobil eszközök, a modern kezelési eljárások?Ma már több orvosnő végez és praktizál Magyarországon, mint férfi orvos – milyen társadalmi következményekkel jár ez, és miként befolyásolja az orvos–beteg kapcsolatot? Törvényszerű-e, hogy kiégjenek az orvosok, és milyen módon lehet küzdeni ellene? Hogyan próbálják összeegyeztetni családi szerepeiket és karrierjüket a hazai orvosnők? Miért vannak speciális helyzetben az orvos-házaspárok?És végül, de nem utolsósorban: mit jelent a „magyarországi orvosnő-paradoxon”?

Az Orvosnők Magyarországon hiánypótló összegzés: három és fél évtizede nem vizsgálták átfogóan a hazai orvosok helyzetét. A kötet alapjául több, már az ezredforduló után készített országos reprezentatív kutatás szolgált, emellett orvostanhallgatókkal és gyakorló orvosokkal felvett interjúk egészítették ki a képet. A gyógyítók testi-lelki egészségének feltérképezése mellett a könyv részletesen elemzi az orvosnők helyzetét, akiknek jelentős része – „szupernőként” próbál egyszerre a legmagasabb színvonalon helytállni hivatásában és a magánéletben egyaránt.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gyorffy-orvosnok-magyarorszagon//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero