Győrffy Zsuzsa

Orvosnők Magyarországon

A kvantitatív vizsgálat során alkalmazott mérőeszközök

Mindkét adatfelvétel középpontjában a magyarországi orvosok testi-lelki egészségmutatóinak, életminőségének és munkakörülményeinek feltérképezése állt. A Cronbach-alfa mutatókat a 2013-as vizsgálat adatai alapján adtuk meg.

A kérdőívek az alábbi kérdéscsoportokat tartalmazták:

Demográfiai adatok (életkor, lakóhely, családi állapot, gyerekszám).
Munkahelyre vonatkozó adatok (munkahelytípus, jelenlegiszak, szakvizsgák száma, ügyeletek száma, mellékállások, magánpraxisok, előző munkahelyek, munkaidő és szabadidő mennyisége).
Egészségi állapotra vonatkozó adatok (39 tételből álló betegséglista, pszichoszomatikus tünetlista, egészségi állapot ön becslése, reprodukciós zavarok).
Pszichológiai tényezők (depresszió, alvászavarok, öngyilkossági magatartás, kiégés, szerepkonfliktus, észlelt stressz).
Az egészségmagatartás tényezői (dohányzás, alkohol- és nyugtatófogyasztás, sportolás, orvoshoz fordulás, szűrővizsgálatokon való részvétel).
Munkával és munkavégzéssel kapcsolatos attitűdök, külföldimunkavállalásra vonatkozó kérdések.

Több kérdés és skála válaszformátumát az átláthatóság érdekében egységesítettük, és a kérdések egy részében a válaszlehetőségeket dichotóm módon (igen/nem) adtuk meg.

A kiégés mérésére a Maslach Burnout Inventory (MBI) validált, magyar változatát használtuk. (Ádám 2012; Maslach 1996) Az MBI egy 22 tételből álló kérdőív, amely a kiégést három dimenzióban méri (emocionális kimerülés, deperszonalizáció és teljesítményvesztés). A résztvevők egy hétfokozatú Likert-skálán (0-tól 6-ig terjedően) jelzik, hogy egyes érzéseket milyen gyakran észlelnek munkájukkal kapcsolatban.

Az MBI huszonkét állításából kilenc vonatkozik az emocionális kimerülésre („kifacsart vagyok a munkanap végén”, „már akkor is fáradt vagyok, amikor reggel felkelek, és egy új munkanappal nézek szembe”, „úgy érzem, mintha utolsó erőtartalékaimat élném fel” stb.). A deperszonalizációt öt állítás méri („úgy érzem, hogy az embereket személytelen tárgyakként kezelem”, „úgy érzem, hogy munkám érzelmileg megkeményít”, „valójában nem érdekelnek azok az emberek, akikkel foglalkoznom kell” stb.). A teljesítményvesztést nyolc állítás járja körül („úgy érzem, hogy munkámon keresztül pozitívan tudom befolyásolni más emberek életét”, „hatékonyan tudok foglalkozni a hozzám forduló emberek problémáival”, „tele vagyok energiával” stb.). Az egyes faktorokon belüli összpontszám harmadolásával három osztályt alakítottak ki (1. alacsony, 2. közepes, 3. magas). Az orvosok körében a magas fokú kiégést a következő értékek jelzik: emocionális kimerülés: >27 pont; deperszonalizáció: >10 pont; teljesítménycsökkenés: <33 pont.

A depressziót a Rövidített Beck Depressziós Kérdőívvel mér tük. (Rózsa 2001) A skála az alábbi tünetekre kérdez rá: munkaképesség-csökkenés, közömbösség, érdeklődés elvesztése, döntés képtelenség, alvászavar, fáradtság, testi panaszok, reménytelenség, önvád. Kilenc állítást tartalmaz az elmúlt két hétre vonatkozóan, például: „minden érdeklődésemet elveszítettem mások iránt”, „úgy látom, hogy a jövőm reménytelen, és a helyzetem nem fog változni”, „mindennel elégedetlen vagy közömbös vagyok”, „állandóan hibáztatom magam” stb. A skála négyfokozatú (0. egyáltalán nem jellemző, 1. alig jellemző, 2. jellemző, 3. teljesen jellemző). A Rövidített Beck Depresszió Kérdőív összpontszámait az eredeti verzióra átszámítva (összpontszám/9×21) a kapott érték alapján hagyományosan négy depresszió-kategória különböztethető meg: 0–9: a depressziós tünetek nem jellemzőek; 10–18: enyhe depressziós tünetek; 19–26: közepes depresszió; 26 felett: súlyos depressziós tünetek. Ennek ismeretében hoztuk létre a Rövidített Beck Depresszió kétkategóriás változóját: 0: nincs depresszió (a skála pontértéke 0–9), 1: enyhe, közepes, súlyos depresszió (a skála pontértéke 10 felett). Vizsgálatunkban a BDI Cronbach-alfa értéke: 0,860.

Az alvászavarokat az Alvászavarok Skálával (Athéni Inszomnia Skála rövidített, magyar változata) mértük. (Soldatos 2003; Novák 2004) Az eredeti skála 8 kérdést tartalmaz, például: „vannak-e alvással kapcsolatos problémái, amelyek az elmúlt hónap során hetente 3 alkalommal előfordultak?”, „problémát okoz az elalvás? az éjszakai felébredés? a túl korai ébredés? az alvás teljes időtartama?” (0: nem okoz problémát, 1: enyhe problémát okoz, 2: jelentős problémát okoz, 3: súlyos problémát okoz). Az epidemiológiai felmérésekben a 10 pontos ponthatár megfelelő, feltételezve – korábbi adatok alapján –, hogy az átlagpopuláció körében az inszomnia prevalenciája 10 százalék körüli (Soldatos 2003). Mintánkban az AIS magyar változatának Cronbach-alfa értéke: 0,847.

A szerepkonfliktusra vonatkozóan 3 kérdést tettünk fel. (Firth 2004; Warde 1996) Ezeket a kérdéseket („milyen gyakran érzi magát ingerültnek vagy elégedetlennek amiatt, hogy munkahelyi, családi és házastársi vagy partneri kötelezettségei közül az egyiket csak a másik rovására tudja ellátni?”, „milyen gyakran akadályozzák munkahelyi tevékenységét családi elfoglaltságai?”, „milyen gyakran akadályozzák családi tevékenységét munkahelyi elfog laltságai?”) 1-től 5-ig terjedő, Likert-típusú skálán értékelték a meg kérdezettek.

Vizsgálatunk során az öngyilkossági gondolatok mérésére Paykel „Öngyilkossági gondolatok és kísérletek” Kérdőívének második kérdését használtuk. (Paykel 1974) Az öngyilkossági gondolatokra vonatkozó kérdés a következő volt: „foglalkoztatták-e öngyilkossági gondolatok élete során?”. A kapott válaszokat (1. nem, 2. egy éven belül, 3. öt éven belül, 4. régebben) dichotóm módon (1. nem volt öngyilkossági gondolata, 2. élete során előfordult öngyilkossági gondolata) csoportosítottuk.

A pszichoszomatikus tüneteket a PHQ szomatikus tünetlista segítségével mértük. E skála a leginkább előforduló szubjektív testi tüneteket és ezek súlyosságát méri fel, egyfajta „indirekt stressz indikátorként”. (Kroenke 2002; Cserháti 2008) A PHQ olyan tünetekre kérdez rá, mint a gyomorfájás, fejfájás, mellkasi fájdalom, ízületi fájdalmak, fáradtság, alvással kapcsolatos problémák stb. A kérdőív az elmúlt hónapban előforduló tünetekre összpontosít, az egyes tüneteket súlyosságuk szerint három csoportba soroljuk: 0: nem fordult elő, egyáltalán nem zavart, 1: előfordult és kismértékben zavart, 2: előfordult és nagymértékben zavart. Az egyes tünetekre adott összpontszám alapján négy övezet alakítható ki, a magasabb pontszámok a tünetek intenzív jelenlétére és súlyosságára utalnak (0–4: nincs tünet, 5–9: alacsony, 10–14: közepes és 15 felett: magas érték). Elemzésünkben e változót dichotóm módon alakítottuk át: 10 pont alatt alacsony, míg 10 pont felett magas értékben. A skála Cronbach-alfa értéke: 0,797.

Az észlelt stressz mértékét az Észlelt Stressz Kérdőív (Perceived Stress Scale PSS, Cohen 1983; Stauder 2006) rövidített, 10 tételes változata alapján mértük. A mérőeszköz azokra az érzésekre és gondolatokra kérdez rá, amelyek a megkérdezett szubjektív stresszérzékelését a leginkább jellemzik az elmúlt hónap során. (Például: „milyen gyakran volt feszült valamilyen váratlan esemény miatt?”, „milyen gyakran érezte magát idegesnek és stresszesnek?”, „milyen gyakran érezte, hogy nem tud eleget tenni kötelezettségeinek?” stb.) A kérdésekre adott válaszlehetőségeket egy 5 fokú Likert-skálán értékelhették a megkérdezettek, ahol a 0 jelentette azt, hogy ilyenfajta stresszhelyzet nem fordult elő, míg a 4-es azt, hogy nagyon gyakran megjelent. Az Észlelt Stressz Kérdőív egyes tételeire adott válaszok pontszámainak összeadása után kiszámítható az összpontszám, amely az észlelt stressz mutatója ként szolgál. A krónikus stressz magas szintjét a 20 pont feletti érték jelenti. Az Észlelt Stressz Kérdőív Cronbach-alfa értéke: 0,812.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 697 9

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Mi az oka annak, hogy annyi fiatal választja ma az orvosi hivatást? Elsősorban a pénz, vagy az embereken való segítés vágya tereli őket a szakma felé? Milyen problémákkal szembesülnek az orvosegyetemi évek alatt, és mi várja őket az egészségügyben? Létezik-e nőies és férfias orvoslás? Hogyan befolyásolják a gyógyítók munkáját és a páciensek helyzetét a napjainkban zajló radikális változások, a legújabb digitális és mobil eszközök, a modern kezelési eljárások?Ma már több orvosnő végez és praktizál Magyarországon, mint férfi orvos – milyen társadalmi következményekkel jár ez, és miként befolyásolja az orvos–beteg kapcsolatot? Törvényszerű-e, hogy kiégjenek az orvosok, és milyen módon lehet küzdeni ellene? Hogyan próbálják összeegyeztetni családi szerepeiket és karrierjüket a hazai orvosnők? Miért vannak speciális helyzetben az orvos-házaspárok?És végül, de nem utolsósorban: mit jelent a „magyarországi orvosnő-paradoxon”?

Az Orvosnők Magyarországon hiánypótló összegzés: három és fél évtizede nem vizsgálták átfogóan a hazai orvosok helyzetét. A kötet alapjául több, már az ezredforduló után készített országos reprezentatív kutatás szolgált, emellett orvostanhallgatókkal és gyakorló orvosokkal felvett interjúk egészítették ki a képet. A gyógyítók testi-lelki egészségének feltérképezése mellett a könyv részletesen elemzi az orvosnők helyzetét, akiknek jelentős része – „szupernőként” próbál egyszerre a legmagasabb színvonalon helytállni hivatásában és a magánéletben egyaránt.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gyorffy-orvosnok-magyarorszagon//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero