2.2. Hogyan és miért vált népszerűvé a viselkedési közgazdaságtan?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A racionális gazdasági emberkép ellenére a közgazdaságtani gondolkodásnak több-kevesebb hangsúllyal mindig is része volt a pszichológiai tényezők és a viselkedési vonások gazdasági döntésekben betöltött szerepének vizsgálata. Több korai gondolkodó is a racionalitás és a pszichológiai, érzelmi tényezők komplex egyvelegeként írja le a gazdasági döntéseket. Adam Smith Az erkölcsi érzelmek elmélete (The Theory of Moral Sentiments, 1759/2010) című művében az érzelmek fontos szerepét hangsúlyozva a gazdasági döntésekben azt írja, hogy bármilyen önző legyen is az ember, a társadalmi együttélés alapja a rokonszenv és a szolidaritás. John Maynard Keynes A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete című könyvében (The General Theory of Employment, Interest and Money, 1936) kiemeli, hogy egy bizonytalan környezetben hozott hosszú távú döntések nem tudnak racionálisak lenni, így a vállalkozók érzelmi alapú, ösztönös döntései biztosítják a gazdasági növekedést lehetővé tevő, hosszú távú beruházási döntések elégséges szintjét. Schumpeter (1934) szerint pedig a vállalkozók, központi szerepet játszva az innovációban, új célok szolgálatába állítva az erőforrásokat, a termelőeszközök új kombinációit hozzák létre. A vállalkozói viselkedés eltér a többi gazdasági szereplő racionális viselkedésétől, és olyan attitűdökön alapszik, melyek nem jellemzőek a populáció szélesebb rétegeire. A vállalkozó fontos jellemzője az intuíció, azaz egy olyan jövő elképzelése, melyet a jelenben rendelkezésre álló információk nem indokolnak.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A gazdasági elméleteket hagyományosan a gyakorlatban megfigyelhető piaci jelenségeken tesztelték. Sokszor azonban ez nehézségekbe ütközött, mivel nem mindig lehetséges szétválasztani több tényező együtt mutatkozó hatását, illetve történelmi pillanatok, változások ritkán és sokszor véletlenszerűen jelentkeznek. Ezen nehézségek miatt, az 1950-es évek közepén, más tudományágakhoz hasonlóan, az elméletek tesztelésére és a gazdasági viselkedés tényleges megfigyelésére a közgazdászok is elkezdtek kontrollált laboratóriumi kísérleteket alkalmazni.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kísérletek három irányban indultak el:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • A piaci kísérletek elsősorban a piaci árak neoklasszikus elméletének tesztelését vették célba.
    Ezek a kísérletek azt vizsgálták, mi történik, ha például van egy vevő, aki csak 1000 Ft-ot szeretne adni egy áruért, és egy eladó, aki 5000 Ft-ot szeretne kapni ugyanazért az áruért. Kialakul egy mindkét fél számára elfogadható egyensúlyi ár? Mi lesz az egyensúlyi ár? Mi történik, ha több szereplő is van a piacon? Ezek érdekes kérdések, mivel az eladó a költségein felüli és minél nagyobb összeget szeretne kapni, míg a vevő minél kevesebbet szeretne fizetni.
    Egy tipikus piaci kísérletben az eladót játszó résztvevőnek azt mondják, hogy az eladandó termék költsége például 2000 Ft. Amennyiben ennél többért adja el a terméket, a költség és az eladási ár különbségét megtarthatja. A vevő szerepébe bújó résztvevő általában arról kap információt, mekkora a termék viszonteladói ára. A játék végén a terméket a kísérletvezető mindig megveszi viszonteladói áron a vevőtől, azaz a vételi és a viszonteladói ár különbsége a vevő nyeresége az üzleten (Vernon Smith, 1962). Az ilyen jellegű korai piaci kísérletek célja inkább a tényleges piaci folyamatok megértése, a neoklasszikus elméletek kiegészítése, alátámasztása, nem a döntési anomáliák keresése volt.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A pénzpiaci mozgások racionális befektetői döntésekről árulkodnak?
 
A gazdasági szereplők a pénzpiacokat illetően is sokáig bíztak a piacok hatékonyságában és a racionális befektetői magatartásban. Ha minden releváns információ azonnal megjelenik a részvényárfolyamokban, semmilyen új, azonnal elérhető információ nem használható a jövőbeni árak előre jelzésére, azaz az árváltozások útja teljesen véletlenszerűen alakul és kiszámíthatatlan. Burton Malkiel (1973) például a részvényárfolyamok alakulását egy véletlen bolyongási folyamatnak tekinti. Malkiel ezért úgy véli, hogy egy bekötött szemmel egy újság pénzügyi rovatára dartsot dobó majom is összeállíthat egy olyan portfóliót, melynek hozama megegyezik vagy meghaladja a befektetési szakértők által összeállított portfóliók hozamát. Fama (1970) információs szempontból hatékonynak nevezi azokat a piacokat, ahol az árak az adott pillanatban minden elérhető, az árak jövőbeli alakulására vonatkozó információt tartalmaznak. Az információs hatékonyság a verseny, az alacsony belépési korlátok és az alacsony információszerzési költség természetes következménye Fama szerint. A hatékony piacok elméletének alátámasztása végett Fama és munkatársai elsőként kezdték empirikus úton vizsgálni, hogy a nyilvánosságra hozott vállalati események befolyásolják-e az adott vállatok részvényeinek árfolyamát. Fama és munkatársai elsőként a részvényfelosztás hatását vizsgálták a részvényárfolyamokra egy nagyobb vállalati mintán. Fama és munkatársai eredményei szerint a vállalatok a részvényeik áraiban bekövetkező nagyobb emelkedést követően osztják fel részvényeiket, és a piaci hatékonyság elméletének megfelelően a részvényfelosztás minden következménye a részvény jövőbeli teljesítményére a felosztást megelőző hónapokban megvalósul.
Fama úgy véli továbbá, hogy a részvények és kötvények hozamára vonatkozó várakozások előrejelezhető változása racionális alapokon nyugszik, a kapcsolódó kockázatokban, kockázatvállalási hajlandóságban bekövetkező változásokhoz, a gazdasági körülmények alakulásához köthető (például Fama és French, 1989). Fama szerint például amennyiben a piaci buborékokat úgy definiáljuk, mint egy irracionálisan erős árnövekedést követő, kiszámíthatóan bekövetkező erős csökkenés, akkor az úgynevezett buborékok létezésére egyelőre nincs bizonyíték. Egyrészt nincs bizonyíték arra, hogy az erős árcsökkenések előre jelezhetőek lennének; a buborékot utólaposan szokták konstatálni. Másrészt pedig a részvényárfolyamok jelentős visszaesését általában olyan újabb növekedés követi, amely a csökkenést nagyrészt vagy teljes egészében kompenzálja. Fama szerint leginkább úgy tűnik, hogy a részvények árfolyamának nagy kilengései a reálgazdasági folyamatok kilengéseire adott válaszok (Fama, 1990).
A 2008-as pénzügyi válság új lendületet adott a pénzügyi viselkedést leírni és az esetleges viselkedési anomáliákat feltárni szándékozó kutatásoknak. Számos kísérlet foglalkozott/ foglalkozik a szuboptimális gazdasági döntések vizsgálatával. Famával szemben a viselkedési közgazdaságtan képviselői általában úgy látják, hogy az előre jelezhető piaci mozgások nagy része az áraknak a fundamentumok értékektől való irracionális eltéréséből adódik. A viselkedési közgazdaság kutatói a megfigyelt döntési torzításokra alapozva (lásd 4. fejezet: Hogyan is döntünk?) kérdőjelezik meg a piaci hatékonyságot, azonban nem állnak elő olyan modellekkel, amelyek használatával makroszintű előrejelzéseket lehetne végezni. Fama 2013-ban a közgazdasági Nobel-emlékdíj-átadó ünnepségen elmondott beszédében azzal érvelt, hogy biztosan lehet olyan modelleket felállítani, amelyek a piaci várakozásokban beálló változásokat nem magyarázzák, de a kérdés, hogy vajon a piac tényleg nem hatékony, vagy esetleg rossz modellt használunk a racionálisan várható hozamok meghatározására, fennmarad. A rendelkezésre álló empirikus bizonyítékok egyelőre egyik tábor álláspontján sem változtattak.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • A játékkísérletek a nem kooperatív játékelmélet tesztelésével kezdtek foglalkozni.
    A játékelmélet olyan többszemélyes döntési konfliktushelyzetekkel foglalkozik, amelyekben a játékosok optimális viselkedését és egy egyensúlyhelyzet kialakulását lehet vizsgálni.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fogolydilemma
 
Egy klasszikus játékelméleti dilemma például a fogolydilemma, melyet Merrill Flood és Melvin Dresher fogalmazott meg és Albert W. Tucker formalizált az 1950-es években (Chong és szerzőtársai, 2007). A játék azt vizsgálja, hogy egy közösen elkövetett bűnténnyel gyanúsított két fogoly vallomást tesz-e a tettestársa ellen. A foglyok nem kommunikálhatnak egymással, és az ügyész az elítélésüket bizonyíték hiányában csak a vallomásaikkal tudja elérni. Mindkét fogoly a másiktól függetlenül dönt, hogy vall-e. A gyanúsítottakat az alábbi dilemma elé állítják:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • Amennyiben vallanak, míg a társuk hallgat, büntetés nélkül szabadulhatnak, de a társuk 10 év börtönt kap. Amennyiben hallgatnak, de a társuk vall, 10 év börtönre ítélik őket, míg a társuk szabadon marad. Ha mindketten tagadnak, egy másik, kisebb bűncselekményért 2 évre ítélik mindkettőjüket. Ha pedig mindketten vallanak, 5 évet kapnak fejenként.
  • Mi a foglyok racionális viselkedése ebben a helyzetben? Mivel egyik gyanúsított sem tudja, mit fog a társa tenni, a foglyoknak számba kell venniük a másik összes viselkedési alternatívájával járó következményeket. A feltételezés az, hogy a foglyok csak a saját érdeküket tartják szem előtt, és nem foglalkoznak azzal, mi történik a társukkal. Ha a másik vall, akkor a jó stratégia vallani, mivel így alacsonyabb a büntetés. Ha a másik nem vall, akkor is a jó stratégia vallani, mivel így szabadon távozhat az egyetlen vallomástevő. Mivel a racionális másik fogoly is ugyanígy gondolkodik, a foglyok 5 évet kapnak fejenként. A vizsgálatok kérdése az, hogy valóban így gondolkodnak-e az emberek, amikor mások adott viselkedési alternatíváira adott legjobb válasz nem vezet optimális megoldáshoz, hiszen a kooperáció alacsonyabb büntetéssel járna mindkettő fogoly számára.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A játékelméleti megközelítés sok gazdasági területen alkalmazható. A fogolydilemma úgy is felfogható, mint az egyéni és a csoportracionalitás konfliktusa, az önző és a bizonyos esetekben társadalmilag kívánatos altruista viselkedés ellentéte. Rengeteg piacot például néhány vállalat dominál, amelyek ebből kifolyólag magasan tarthatják az árakat és könnyen kiszoríthatják az új belépőket. A domináns piaci szereplők a közösség szempontjából tehát kártékonyan viselkedhetnek. A 2014-ben közgazdasági Nobel-emlékdíjban részesült Jean Tirole munkái játékelméleti megközelítést alkalmazva világítanak rá arra, miként lehet hatékonyan szabályozni a kevés, de nagy és erős vállalattal rendelkező iparágakat.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • Az egyéni döntéshozatalra vonatkozó kísérletek is egyre népszerűbbé váltak a 70-es évektől kezdődően.
    A viselkedési közgazdaságtan a 70-es években kapott nagyobb figyelmet, amikor Tversky és Kahneman (1974, 1979) egyszerű kísérletek útján bemutatták, hogy az empirikusan megfigyelt emberi viselkedés kockázattal járó döntések esetén lényegesen különbözik attól, amit egy racionális döntéshozótól várnánk. A korai kutatások különböző keretezésekben tálalva vizsgálták a kockázatos helyzetekben jellemző döntéshozatali stratégiákat, valamint az idő preferenciaalakító szerepére koncentráltak. A későbbi kutatási hullámok a pénzügyi döntéshozatalra, a pénzpiacok alakulására (pl. Richard Thaler, 2015), valamint a fogyasztási és megtakarítási szokásokra koncentráltak (pl., David Laibson, 1998). Sokak szerint Tversky és Kahneman a viselkedési közgazdaságtan alapítóinak is tekinthetők, mivel munkásságuk nyomán kezdték el a kutatók széles körben használni a pszichológia kutatási módszereit és elméleteit a különböző gazdasági döntések vizsgálata során. 2002-ben Daniel Kahneman és Vernon L. Smith osztoztak a közgazdasági Nobel-emlékdíjon, amiért egyesítették a pszichológiai és gazdasági megközelítéseket a gazdasági viselkedésre vonatkozó vizsgálódásaik során, a pszichológiai kutatások eredményeit és a kísérleti módszertant integrálták a gazdaságtani kutatásokba. A 2017-ben közgazdasági Nobel-emlékdíjat kapó Richard H. Thalert pedig a viselkedési pénzügytan megalapozójának szokták tekinteni az időpreferenciák, a közösségi szempontok és az önkontroll egyéni pénzügyi döntésekre gyakorolt hatásának területén végzett vizsgálataiért.
    A gazdasági viselkedést mikroökonómiai megközelítésben vizsgáló kutatók számos döntési stratégiát, anomáliát tártak fel az elmúlt évek során, melyeket a következő fejezetben tárgyalunk.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A közgazdaságtannak tehát két fő ága létezik: (1) a tradicionális, racionális gondolkodást feltételező és (2) a viselkedési közgazdaságtan, amely tekintettel van a pszichológiai és környezeti tényezők befolyására a döntéshozatal során. A viselkedési közgazdaságtan egy olyan kutatási program, amelyet a gazdasági vagy pénzügyi viselkedésre, döntéshozatalra vonatkozóan az a feltevés határoz meg, hogy a neoklasszikus értelemben vett racionális döntéstől az emberek sokszor eltérnek (illetve sok esetben nem is megállapítható elfogadható pontossággal, mi lenne a normatív döntés). A viselkedési közgazdaságtan az olyan kognitív és érzelmi tényezőket vizsgálja, melyek befolyásolják a döntéshozatalt az egyének, a csoportok és a piacok szintjén. A viselkedési közgazdaságtani kutatások számos olyan döntési szabályszerűséget és adaptív eljárást tártak fel, amelyek révén az emberek komplex, gyakran bizonytalan környezetekhez igazodva hozzák meg döntéseiket. A viselkedési közgazdaságtan meghatározó eszközei a kísérletezés és a viselkedés megfigyelése bizonyos természetes helyzetekben. Mivel a viselkedési közgazdaságtan fejlődését gyakorlatilag a kísérleti módszertan gazdasági kérdésekkel foglalkozó szakemberek általi felkarolása és fejlődése alapozta meg, a következő fejezetben a kísérletek viselkedési közgazdaságtanban betöltött szerepéről és a kísérletezés alapelveiről olvashatunk.
 
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave