Az endothelium mind az artériákban, mind a vénákban gátló hatást fejt ki a thrombocyták aggregatiójára. Rendkívül érdekes, hogy a venulák kísérletesen előidézett thromboemboliás reakciója (embolusképződés fali thormbusból az érfal pontszerű sértése kapcsán) csupán hatodrésznyi ideig tart, mint az arteriolákban, s az eltérést nem lehet localis hemodinamikai tényezőkkel megmagyarázni. Figyelemre méltó az a megfigyelés is, amely szerint a fibrinolitikus aktivitás a humán vénabillentyűk tasakjának (sinusának) alján kisebb, mint másutt. Az alsó végtag mélyvénáinak különböző szegmentumait vizsgálva a legkisebb fibrinolitikus aktivitást a soleus sinusokban találták, míg a poplitealis és femoralis vénák endotheliumában a plasminogenaktivátor koncentrációja szignifikánsan magasabb volt. Ez a jelenség magyarázhatja azt a klinikai tapasztalatot, hogy a thrombusok leggyakrabban a soleus sinusokban és a vénás billentyűtasakokban alakulnak ki. Azt is megfigyelték, hogy a thrombocytaeredetű ADP nem vált ki fokozott NO-leadást coronaria bypassként alkalmazott emberi vena saphena endotheliumában, míg az arteria mammaria interna graftokban igen. Előbbi jelenségek okainak mélyebb tudományos feltárása jelentős előrehaladást eredményezhet a thromboemboliás vénabetegségek patomechanizmusának felderítésében, valamint a vénagraftok alkalmazásának sikerében.