A vénák axialis nyújtottságának hatása mind a passzív, mind az aktív tangenciális feszültség-megnyúlás viszonylatok vonatkozásában jelentős tényező lehet.

Egyes vénatípusok, különösen a végtagi vénák – a neurogen és más eredetű (pl. hormonális) extrinsic tónus mellett – kifejezett nyomásfüggő intrinsic tónussal is rendelkeznek, amely egyértelműen kimutatható és mérhető közvetlenül, in vitro is (21. ábra). Ez a gyors myogen tónusválasz Ca++-függő, reverzibilis és együtt jár az érfali simaizom sejtek membránjának fenntartott depolarizációjával. A tónus jellemzői azt sugallják, hogy a vénás kapacitás-autoreguláció alapmechanizmusát képezi, így egyike lehet a vénás vér szívhez történő visszaáramlását – s ez által például az ortosztatikus toleranciát is – támogató fontos élettani mechanizmusoknak (35. ábra). (Mindebből az is következik, hogy az érsimaizomzat kontrakciós állapotának ismerete nélkül nem lehet világos képet kialakítani a vénafal nyújtás-feszültég, vagy nyomás-térfogat jelleggörbéinek fiziológiai tartalmáról, sem in vitro, sem pedig in vivo.)

A vénák aktív kapacitás változásai a simaizomzat kontrakciós akti-vitása révén, tehát, egyike azon fontos mechanizmusoknak, amelyek szabályozzák a vénás visszaáramlást a szív fele, valamint a vérvolumen regionális eloszlását az egész szervezetben. Embernél a reflexes kapacitás válaszok nagysága kb. 5 ml/kg-ra becsülhető. A végtagi vénák feltehetőleg nem tárolnak jelentős mennyiségű vért még nagyobb mértékű véráramlás-növekedés esetében sem. Valószínűleg a vázizmok vénái nem játszanak nagy szerepet a vascularis kapacitás idegi reflexes szabályozásában, mivel a sympathicus noradrenerg kontrakciós válaszkészségük relatíve kicsi. Ezzel szemben az érrendszer vértároló funkciója szempontjából kulcsfontosságú szakasznak látszik a mesenterialis vénás microcirculatio (a teljes vérkészlet mintegy 25%-át tárolhatja), amelynek lumentérfogata kutyában – izolált preparátumon zero áramlás mellett végzett vizsgálatok szerint – a vénás nyomás 0-ról 30 Hgmm-re történő emelése hatására 360%-kal növekedhet. Patkányban végzett in vivo mérések eredményei azt mutatják, hogy a mesenterialis microcirculatión belül az elsőrendű venulák (belső átmérő: 71 +/- 3μm) disztenzibilitása szignifikánsan nagyobb, elasztikus modulusa pedig kisebb, mint a kis gyűjtő vénáké. E vizsgálatokban azonban nem lehetett különválasztani a passzív érfalistruktúrák szerepét és az aktív simaizom eredetű hatásokat. Valószínűleg az intestinalis venulák compliance- és kapacitáskarakterisztikáit – legalább is patkánynál – elsődlegesen a sympathicus idegi aktivitás szintje határozza meg, de emellett szólnak a kutyán végzett, baroreflex hatásokkal kapcsolatos vizsgálatok is. A baroreceptor reflex aktiválása során, ugyanis, az intestinalis vasculaturán belül, a venulák kontrakciója a teljes vértérfogateltolódás 80%-áért lehet felelős. Hormonális hatások (pl. vasopressin) szintén jelentős kapacitásváltozásokat okozhatnak a splanchnicus érterületen. Az egyes mesenterialis venulák átmérője, például patkányban és békában, in situ, igen kifejezett nyomásfüggő nem-lineáris karakterisztikát követ, s egymáshoz hasonló – viszonylag alacsony – mértékben (kb. 15%) növekszik a két speciesben a teljes fiziológiás nyomástartományban. A compliance-válasz mintegy 90%-a gyorsan kifejlődik (0,4 mp-en belül) lépcsőugrás alakú, hirtelen nyomásterhelés alkalmazása esetén.

A vénák biomechanikai viselkedése, különböző fiziológiás állapotokban, jelentősen, adaptíve módosulhat.