Monos Emil

A vénás rendszer élettana

1. Bevezetés

Hosszú előtörténete lehetett az emberiség vénák iránti érdeklődésének. Már két és félezer évvel ezelőtt, a görögországi Acharnesből való Lysimachides úr elkészíttette a hős Doctor Amynos szentélye részére azt a művészien szép márvány fogadalmi hálaadó táblát, amely a beteg, varikózusan tágult vénák legrégibb ismert ábrázolása (1. ábra).

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1357avre_34/#m1357avre_34 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1357avre_34/#m1357avre_34)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1357avre_34/#m1357avre_34)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

1. ábra. A legrégebbi ismert művészi illusztráció vénás betegségről (Kr. e. 4. század vége

Az eredeti márványtábla Athénben, Görögország Nemzeti Archeológiai Múzeumában található.

Két évezreddel később látott napvilágot a paduai profeszszor, Hieronymus Fabricius (1537–1919) „De venarum Ostiolis” (1603) című könyve, amely a vénabillentyűk első pontos leírását tartalmazta anélkül, hogy a szerző tudta volna ezek szerepét. Ezután negyedszázaddal, 1628-ban publikálta egyik kiváló angol tanítványa, William Harvey (1578–1657) „Exercitatio Anatomica de Motu Cordis et Sanguinis” című művét Freiburgban. Élő állatokon végzett egyszerű kísérletekkel demonstrálta, hogy a vena cavában a vér a máj felől a szív irányába áramlik és nem fordítva, miként addig Galenos tanai alapján feltételezték. Őt tekintjük a nagyvérköri „circulatio” felfedezőjének, egyben a modern experimentális élettan úttörőjének.

Betegségek, különböző hiedelmek, nem egyszer tévhitek motiválták a vénás rendszer iránti érdeklődést, amelyet a jelenkor speciális morbiditási-mortalitási problémái, ijesztő statisztikái világszerte – hazánkban különösen – felfokoznak.

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1357avre_39/#m1357avre_39 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1357avre_39/#m1357avre_39)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1357avre_39/#m1357avre_39)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

2. ábra. A krónikus vénás betegség klinikai manifesztációi (Bergan JJ et al., 2006 után).

A vénás betegségek (krónikus vénás insufficientia, mélyvénás trombózis, varicositas, felületes vénás trombózis, postoperativ trombózis, utazási trombózis stb.) gyakorisága számos országban jelentős, helyenként többszörösen felülmúlja a perifériás artériás betegségekét.

Európa felnőtt lakossága esetében a krónikus vénás elégtelenség prevalenciája 30-45% közé tehető. Magyarországon a lábszárfekélyek gyakorisága 1-2%, a varicositásé 57% (2002-es adatok). Az alsóvégtagi krónikus vénás elégtelenség fő klinikai manifesztációi a következők: teleangiectasiák/pókvénák, varicositas, bőrjelenségek (pl. pigmentáció, kemény tapintatú bőr), aktív ulceráció (2. ábra).

Az 1970-es évek utáni évtizedekben a vénás betegségek miatt elhaltak számaránya, a mortalitási ráta, ijesztően megnőtt, megkétszereződött hazánkban (3. ábra), főleg mélyvénás trombózis és pulmonalis embolisatio következtében. Ez idő alatt e mutató a szomszédos Ausztriában az ötödére, Finnországban pedig a felére csökkent. A mortalitási ráta 2001–2002-ben 10,2 volt 100 000 lakosra számítva Magyarországon, míg Olaszországban és Spanyolországban 1,2, Szlovéniában 1,8, Norvégiában 1,4, Svédországban 2,0, Finnországban pedig 2,8. Átlagosan az összlakosság legalább tíz százaléka szenved valamilyen vénás funkciózavar, ill. betegség miatt.

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1357avre_49/#m1357avre_49 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1357avre_49/#m1357avre_49)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1357avre_49/#m1357avre_49)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

3. ábra. Százezer lakosból vénás thromboembolismus következtében évente elhalt egyének száma Magyarországon 1970 és 2002 között

Kísérletes adatok és klinikai megfigyelések egyaránt azt mutatják, hogy a vénás rendszer működészavarai szerepet játszhatnak még az artériás magasvérnyomás-betegségek kialakulásában és fenntartásában is. Fokozódik a figyelem a vénák élettana iránt azért is, mert az érsebészek mind gyakrabban használnak fel egészséges autológ vénagraftokat sérült vagy beteg artériák pótlására.

A vénás rendszer fiziológiás szerepének súlya fokozatosan felértékelődött az utóbbi néhány évtizedben. Mind tudományos elméleti, mind közvetlen gyakorlati szempontból jelentős újabb felismerések sora született. Ezek bizonyítják a vénás rendszer sokoldalú, szabályozott részvételének stratégiai fontosságát a szervezet számos funkciójában, így többek között a jobb szív telődési nyomásának, vagy a szervezet ortosztatikus toleranciájának biztosításában nyugalmi körülmények között és különböző fizikai terhelések során egyaránt. Más adatok – miként a következő fejezetben részletesebben látni fogjuk – a vénák különböző speciesekben identifikálható sajátos regionalis funkcióira utalnak (pl. a vena facialis szerepe a cranialis hőszabályozásban és/vagy az emocionális elpirulásban, puffer funkció az intracranialis nyomás szabályozásában stb.).

A számos értékes tudományos eredmény mellett a vénás rendszer fiziológiás és patológiás jelenségeinek kutatása még ma is elhanyagoltnak minősíthető az artériákéhoz képest. Ennek legalább két fő oka van. Az egyik az, hogy sokáig ismeretlen volt olyan vénás betegség, amely nyilvánvaló módon közvetlenül halált okozna. Következésképpen hiányzott a stimulus a klinikus orvosok részéről a fiziológusok felé, hogy fokozott aktivitással tanulmányozzák a vénák élettanát és kórélettanát, miként ez meg volt pl. a szív, az agy, a vese és végtag artériái esetében. A másik ok az, hogy rendkívül nehéz a vénák működésének tudományos kutatása még állatkísérletes modelleken is. Nehézzé teszi fiziológiai sajátosságaik megbízható mérését és interpretálását anatómiájuk és hálózati szerkezetük rendkívüli változékonysága, a bennük viszonylag széles tartományban véletlenszerűen (pl. testhelyzet, lokomotoros aktivitás függvényében) változó vérnyomás és véráramlás, továbbá igen nagymérvű érzékenységük különböző kémiai hatások iránt, nem utolsó sorban pedig az, hogy nagyfokú a mechanikai sérülékenységük.

E szakterület – a phlebologia – kutatói előtt csupán a legutóbbi évtizedekben vált nyilvánvalóvá, hogy a vénák nemcsak a passzív „vérgyűjtő vezeték” (visszér, gyűjtőér) szerepét töltik be a szervezetben, hanem sokrétű aktív működést is kifejtő, sajátos szervrendszert képeznek. A következő fejezetben a legújabb fiziológiai és klinikai kutatási eredményekre támaszkodva ismertetjük a vénás rendszerhez különböző organizációs szinteken (szervezet, szerv, szövet, érfal, valamint endothelium- és simaizomsejtek) kapcsolódó fiziológiás funkciókat. Ezek egy része specifikusan csak a vénákhoz kötődik, más részük az artériás rendszerben is megtalálható hasonló formában.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 720 4

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

„A vénás rendszer élettana” c. hiánypótló munkájában Monos Emil – több évtizedes tudományos kutatói és oktatói tapasztalataira, valamint az előző négy kiadás tanulságaira támaszkodva – modern rendszerszemlélettel, gazdagon dokumentált és illusztrált naprakész áttekintést ad a vénás rendszer élettani funkcióiról, működésének biofizikai és strukturális alapjairól. Szakmai értékét alátámasztja Allen W. Cowley professzor (MCW, USA) előszava, melyet az angol nyelvű 2. kiadáshoz írt (l. 17.0 fejezet). E tömör, kismonográfia jellegű tankönyvet meggyőződéssel ajánljuk orvostan, gyógyszerész, fogorvostan, egészségtudományi, egészségügyi mérnök, biológus, biomérnök graduális hallgatóknak és PhD-hallgatóknak, valamint szakvizsgára készülő orvosoknak (phlebologus, angiologus, belgyógyász, kardiológus, érsebész), s mindazoknak, akiket e rendkívül érdekes, fontos és közérdekű témakör bármilyen okból érdekel.

Hivatkozás: https://mersz.hu/monos-a-venas-rendszer-elettana//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero