A nagyagyból a vért két fő elvezető kanalikuláris hálózat drenálja: a külső (superficialis, vagy externalis) és a belső (mély, vagy internalis) agyi vénák rendszere. Az előbbi csoport az agykéregből és a szomszédos fehérállományból gyűjti össze a vért, míg az utóbbi a centrálisan fekvő mélyebb struktúrákból. Mindkét rendszer, döntő módon a duralis sinusok révén, a két vena jugularis internába ömlik (33. ábra). (Az esetek mintegy 90%-ában találhatók billentyűk a vena jugularis interna distalis részében.)

 

A venae emissariae számos csatornarendszerén keresztül azonban egy másodlagos vénás drainnel is rendelkezik az agy (2. táblázat), amely összeköti az intracranialis vénás sinusokat a vena jugularis externa ágaival, illetve a vertebralis vénás plexussal. Ezzel magyarázható, hogy esetenként a vena jugularis externa vérének akár negyedrésze is származhat az agyból, ez az arány azonban ennél általában lényegesen kisebb. Az aktuális mennyiség függ a drainrendszer kapacitásától, valamint a vena jugularis interna és externa nyomásviszonyainak fluktuációjától. Tekintettel arra, hogy e vénás rendszerben billentyűk nincsenek (kivételt képezhet a vena jugularis interna distalis része), a nyomásviszonyoktól függően a vér folyhat a koponyából mind kifele, mind befele. Különösen vonatkozik ez a sinus cavernosusszal és a plexus pterygoideusszal kapcsolódó plexus venosus foramini ovalisra, a venae emissariaera, illetve a venae ophthalmica superior, inferior és facialis ágrendszerére. Érthető tehát, hogy fertőzések az arcról, szemből, orrból, paranasalis sinusokból, fogakból és a pharynxból könnyen átjuthatnak a sinus cavernosusra, s innen gyorsan tovaterjedhetnek egyik vénából a másikra attól függően, hogy a helyi nyomásgrádiens nagysága, illetve iránya miként alakul.