Monos Emil

A vénás rendszer élettana

8.3. A nagyagy superficialis vénás rendszere

E vénás vérelvezető rendszer felső, középső (Sylvius) és alsó agyi részre osztható. A vénák a hemispheriumok felszínén jól áttekinthető ágrendszert képeznek (34. ábra), vérüket a pialis vénás hálózatból kapják.

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1357avre_330/#m1357avre_330 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1357avre_330/#m1357avre_330)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1357avre_330/#m1357avre_330)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

34. ábra. Az agy felületi ereinek áttekintő képe (Auer LM és Loew F, 1983 után)

Jobb hemispherium. Indian-kék feltöltés. Vénák fekete, artériák szürke színben láthatók.

Az agykéreg különböző mélységű rétegeiből felszálló vénák, méretüknél fogva – az artériákhoz hasonlóan – 5 csoportba sorolhatók (35. ábra), a Virchow-Robin tereken átfutva szállítják a vért a pialis vénás hálózatba. E csoportok szorosan illeszkednek az agykéreg I-VI. sejtes rétegeihez.

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1357avre_334/#m1357avre_334 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1357avre_334/#m1357avre_334)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1357avre_334/#m1357avre_334)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

35. ábra. Az intracorticalis agyi vénák kérgi penetrációjának fokozatai (1-5) (Auer LM és Loew F, 1983 után)

Az ábra bal oldalán a neocortex sejtes rétegeinek jelölése látható:

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1357avre_340/#m1357avre_340 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1357avre_340/#m1357avre_340)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1357avre_340/#m1357avre_340)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

36. ábra. Az 1–4. csoportba sorolható intracorticalis kis vénák (V) és artériák (A) tipikus lefutása (Auer LM és Loew F, 1983 után)

V1: Rövid intracorticalis venulák.

A pia mater által képzett perivascularis tér egészen a venula méretű erekig övezi az agykéreg vénáit, hasonlóan az artériákhoz. E tér tulajdonképpen egy specializált nyirokrendszernek tekinthető az agyban, amelynek állományában valódi nyirokerek nincsenek. A kapillárisokból az interstitialis térbe kiszivárgó protein nagy része vivőfolyadékkal együtt a perivasculáais térbe, innen pedig a subarachnoidealis térbe kerül. Itt a protein már a liquor cerebrospinalisszal áramlik, s az arachnoidealis villusokon át abszorbeálódik a vénás sinusokba. E villusok az arachnoidealis membránnak mikroszkópikus, kesztyűujjszerű betüremkedései a vénás sinusok falán át azok üregébe. A villusok conglomeratumai képezik az arachnoidealis granulációnak nevezett makroszkópikus struktúrákat, amelyek jól láthatóan benyúlnak a sinusok üregébe. A villusokat borító endothelium sejtekben elektronmikroszkóppal kimutattak transcellularis vesicularis járatokat, amelyeken, feltehetően, viszonylag szabadon juthat át cerebrospinalis folyadék a benne oldott fehérjékkel együtt – sőt sejtes elemek is – a vénás vérbe.

Az agykérgi érhálózatok strukturális mintázatainak fraktális élettani elemzése azt mutatja, hogy mind a vénás, mind az artériás pialis érfa modulárisan szervezett, statisztikailag fraktális szerkezetű (Eke A.). E vascularis szerkezet a viszonylag kisszámú tápláló és elvezető pontot (artériák, illetve vénák) önhasonló rendben ismétlődő elágazódások révén, azaz fraktálisan, köti össze a nagyszámú perforáló arteriolás, illetve venulás elágazódási pontokkal. A vénás és artériás érfal fraktális dimenziója statisztikailag nem különbözik egymástól, jelezvén, hogy a két ágrendszer térkitöltése – eltérő lefutásuk mellett – azonos. E szerkezet egyben magyarázatot ad arra is, hogy morfometriai alapon miért olyan nehéz elkülöníteni egymástól az agykérgi vénás és artériás érhálózatokat.

Érdekes megfigyelés, hogy az agykéreg vénáit jellemző módon a kis artériák szuperficiálisan keresztezik szemben a nagyobb artériákkal. Feltételezhetően így kisebb a vénás kompresszió s ez által a stasis veszélye (Schaller B, 2004).

A hemispheriumoknak a corpus callosum felett elhelyezkedő dorsalis, dorsolateralis és medialis részét mintegy 10–20 véna drenálja (venae cerebri superiores). Ezek többsége 4-5 vastag – mintegy 2–30 mm-es szakaszon a membrana arachnoidea „mandzsettájába” burkolt – törzsben egyesülve ömlik a sinus sagittalis superior mentén elhelyezkedő nagy vénás lacunákba.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 720 4

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

„A vénás rendszer élettana” c. hiánypótló munkájában Monos Emil – több évtizedes tudományos kutatói és oktatói tapasztalataira, valamint az előző négy kiadás tanulságaira támaszkodva – modern rendszerszemlélettel, gazdagon dokumentált és illusztrált naprakész áttekintést ad a vénás rendszer élettani funkcióiról, működésének biofizikai és strukturális alapjairól. Szakmai értékét alátámasztja Allen W. Cowley professzor (MCW, USA) előszava, melyet az angol nyelvű 2. kiadáshoz írt (l. 17.0 fejezet). E tömör, kismonográfia jellegű tankönyvet meggyőződéssel ajánljuk orvostan, gyógyszerész, fogorvostan, egészségtudományi, egészségügyi mérnök, biológus, biomérnök graduális hallgatóknak és PhD-hallgatóknak, valamint szakvizsgára készülő orvosoknak (phlebologus, angiologus, belgyógyász, kardiológus, érsebész), s mindazoknak, akiket e rendkívül érdekes, fontos és közérdekű témakör bármilyen okból érdekel.

Hivatkozás: https://mersz.hu/monos-a-venas-rendszer-elettana//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero